Mouse (Jahi Di’Allo Winston), a Charm City királyai főszereplője az ezredforduló tinijeinek teljesen átlagos életét éli: csavarog, csajozik, újhullámos hiphopot hallgat és egyfolytában a telefonon lóg. Van azonban egy olyan hobbija, ami megkülönbözteti az átlag tizenévesektől: él-hal a motoros sportokért. Mouse bármit megtenne, hogy egy saját géphez juthasson, édesanyja azonban eltiltja szenvedélyétől bátyja tragikus halála után.
Talán a film egyik legnagyobb erénye, hogy nem kertel: Mouse és barátai, Sweartagawd (Kezii Curtis) és Lamont (Donielle T. Hansley Jr.) korukat meghazudtoló módon káromkodnak, alig van pénzük valamire és szinte alig látják a szüleiket, akik belegebednek az éjszakai műszakokba, minimálbérért. Nem meglepő tehát, hogy a srácok hírnévről és vagyonról álmodoznak, valamint istenítik a helyi motoros bandát, amibe bekerülni a lokál laza arcok végső célja. Bár az utcákon köztudott, hogy a Midnight Clique jóval piszkosabb ügyletekben utazik, mint látványos extrémsport-mutatványok, a srácok legnagyobb álma, hogy közéjük tartozhassanak.
A Charm City királyai tökéletesen prezentálja, ahogy a gettóbeli fiatalok a hétköznapok kilátástalanságában inkább a könnyebb utat választják, hiszen egy rossz módú kamasznak könnyen tűnhet úgy, hogy illegális melók lebonyolítása kifizetődő, gyorsan hoz rengeteg pénzt. Lamont-tal és Sweartagawd-dal ellentétben Mouse egy igazán szorgalmas és tehetséges fiú, akit az otthon halmozódó számlák terelnek a „könnyebbik” útra, de ahogyan a közhely is tartja, a bűn nem kifizetődő, és a kezdeti sikerélmény gyorsan tragédiába fullad.
Két mentor is feltűnik a Charm City királyai képsorain: egyikük Rivers (William Catlett – Lovecraft Country), aki egy rendőrségi program keretein belül foglalkozik a fiatal Mouse-szal, másikuk pedig Blax (Meek Mill), aki már megjárta az utat, amire Mouse lépett. Rivers szerepe faék egyszerű, szájbarágós, valahogy mégis lehet drukkolni, hogy a szavai elérjék gondozottja füleit, Blax viszont egy jóval komplexebb, érdekesebb karakter, aki a film fordulópontját is szolgáltatja. Ugyan a csattanó kicsit irreálisan hat, az érzelmi töltet miatt mégis működik és kifejezetten megható adaléka a Blax–Mouse–Rivers alkotta trió dinamikájának.
Technikai szempontból viszont sokat nem nyújt a Charm City királyai. Noha panasz nem érheti a műszaki stábot, egyik szegmensnek sincs igazán önálló íze, a történetet viszont nem is ez teszi lebilincselővé. Az operatőri munkát a manapság trendinek számító hiperrealista címkével jellemezném, zene terén viszont az unásig ismert (mégis a mai napig király) hiphopklasszikusokon kívül egy hangot sem tudnék felidézni Alex Somers munkájából. Az extrémebb kaszkadőrmutatványok is hiányoznak egy kicsit, ha már központi téma a motorozás, egy-két extrémebb trükk elfért volna, de ha a fiúk narratívájából nézzük az eseményeket, akik csak lopva jutnak el egy-egy motoros eseményre, még lenyelhető ez a kis hiányosság.
A Charm City királyai egyszerre szolgál szórakoztató és elgondolkodtató elemekkel, ami igényel egy bizonyos hangulati és mentális állapotot, és ha nem is válik klasszikussá, végig élvezhető. A hiphopbetétek mind jól el lettek találva, nem hatnak erőltetetten, jó ízléssel lettek összeválogatva. A színészi játék a közepestől a kiválóig terjed a skálán, és a filmvégi fordulat, ha szirupos is, működik.
