fbpx
20.6 C
Budapest
vasárnap, június 20, 2021

Phaedra modernné válik: Az előadás (The Play, HBO – 2019) kritika

Élet vagy színdarab, vagy a kettő egy és ugyanaz?

Ez a cseh film látszólag egy egyszerű történetet mesél el, de ha mélyebben beletekintünk, akkor több, mint eleget mond.

Egy vidéki cseh kisváros ifjú rendezője, Petr egy új-régi darabra készül. Phaedra történetét viszi színre. Ezen a ponton érdemes felidézni, hogy miről is szól az eredeti darab, mely a görög mondavilágból emelkedett a mai napig. Főként Racine feldolgozásából ismerjük, és az antik görög mitológia egyik legösszetettebb nőalakját jeleníti meg. Phaedra megtestesíti a végletesen szerelmes nőt, aki bármit képes megtenni szerelméért, de bármit képes megtenni ellene is, ha az visszautasítja.

Az előadás
Az előadás / Kép: HBO

Visszatérve a cseh kisvárosba, rendezőnk úgy készül az előadásra, hogy a címszereplőt helyettesíteni kell. Ekkor jelenik meg egy fiatal színésznő, aki tökéletes a feladatra. A próbák egészen az ágyig vezetnek, ahonnan Petr egyenesen karonülő gyerekéhez és igencsak határozott, sőt kemény feleségéhez megy. Feláll a klasszikus hármas, melynek sok megoldása lehetséges, de amely a legtöbbször nem végződik túl fényesen.

Az előadás
Az előadás: Jirí Mádl, mint Petr. / Kép: HBO

A próbák zajlanak, a kapcsolatok kiteljesednek és a néző már érzi, hogy itt mélyebb eseményekről van szó, mint egy egyszerű megcsalásról vagy elidegenedésről. Itt nőkről van szó, akik mozgatják, elvarrják, újra bogozzák a szálakat, és egy férfiról, aki ennek a viharnak a közepében hánykolódik, mint valami gyámoltalan matróz.

A film egy előszóra, öt felvonásra és egy végszóra íródott. Fekete-fehér alkotás, mely stílusában visszarepít minket a hatvanas évek művészfilmjei közé. Aki szereti Bergmannt, az otthon érzi majd magát ez alatt a másfél óra alatt. Bár a cselekmény zajlik, ez a zajlás monoton és nem túl heves. A film rendezője, a chilei Alejandro Fernández Almendras egyik előző nagyjátékfilmjében (Embert ölni, 2014) már bebizonyította, hogy szereti a lassú tempót, és itt tartja magát kedvenc szokásához. A bergmannos jelleget szintén erősíti a zene, mely többnyire klasszikus kamaradarabokból (Mozart, Schubert, Rachmaninov) válogat, és igencsak meghatározza az egész film hangulatát.

Az előadás
Az előadás: Elizaveta Maximová, mint Karolina és Jirí Mádl, mint Petr. / Kép: HBO

A színászi játék jó, a történet éppannyira klasszikus, mint amennyire modern. A mondanivaló? Az akármilyen mély lehet. Phaedra története, a szerelem azon tulajdonsága, hogy képes szembe menni minden társadalmi elvárással és szabállyal, a szerelemről való lemondás a szerelem miatt, a párkapcsolatok rejtett dinamikája mind benne van ebben az első pillantásra semmitmondó kis filmben. Aki szereti Kunderát, az nem fog csalódni, holott ehhez a filmhez Kunderának nincs semmi köze. A film olyan nézőknek ajánlott, akik egy filmet inkább az elmélyedés, és nem a vásznon zajló képi világ miatt választanak.


Varga Lóránthttp://www.vargalorant.hu
A nevem Varga Lóránt és író vagyok. Nyomtatásban megjelent műveim mellett két éve "közösségi íróként" tevékenykedem, ami nyomon kísérhető honlapomon és Facebook oldalamon is. Kis gyerekkorom óta nézek filmeket. Ennek megfelelően mindig is közelemben maradt ez a művészeti ág. Egyetemi éveim alatt számtalan filmesztétika kurzus hallgatója voltam. Ha akarjuk, ha nem a XX. század második felétől a vizuális kutúra átvette a vezető szerepet. A tény fölött egyetlen író sem hunyhat szemet. Ennek szellemében egy általam vezetett, immár 10 éves Olvasókör is rendszeresen tárgyal filmalkotásokat. Olvasni jó. És jó filmet nézni is jó. Ez van!
Hírdetés

LEGFRISSEBB