Az igaz történeten alapuló, 1956-ban játszodó dráma egy kelet-német középiskolás osztály életébe és a diákok együttes kiállásába nyújt bepillantást. Olyan időkbe, amelyekről én csak a történelemkönyvből, múzeumból, dokumentumfilmekből és az őseim elmondásaiból tájékozódhattam. Persze ezeken túl is olyan ismerős a film hangulata, közege… Aztán érkezik erős eszmélésem, hogy az 1956. novemberétől fennálló Kádár-korszak szocializmusában, az úgynevezett gulyáskommunizmusban születtem, tehát vannak személyes benyomásaim egy hasonló rendszerről, csak éppen a 80-as évekből (a puha diktatúrából).
A néma forradalomban az egyik tanóra elején az érettségi előtt álló fiatalok kétperces némaságba burkolóznak, amely történés mentén a cselekmény bonyolódni kezd. Érintve érzem magam a magyar vonatkozás miatt, hiszen az 1956-os magyar forradalom áldozatainak híre váltja ki belőlük a hallgatást. Majd annak érdekében, hogy a felső vezetés megtalálja a rendszerellenes mozzanatnak titulált akció felbujtóját egy igen szigorú felelősségre vonás veszi kezdetét. Ebben a metódusban a mézes-mázasságtól, a zsarolást és az erőszakon át szinte mindent használnak annak érdekében, hogy megtalálják a kétperces megemlekézés ötletgazdáját. Egy egész osztály vívódik, retteg, lázad, és van, aki megalkudni látszik. Fordulatokban, és érzelmekben egyaránt rendkívül gazdag a film, egyszerűen lebilincselő.
Lars Kraume nem titkoltan jelentős adag inspirációt merített a nyolcvanas évek kultfilmjéből a Holt Költők Társaságából. Ez számomra a film készítésén, hangulatán is nyomon követhető volt. Kraume filmjében is pirospozsgás arcú, csillogó szemű tizenévesek diktálják a ritmust, hallgatják titokban, óriási érdeklődéssel a rádiót, itt A néma forradalomban például a RIAS híradásait. A rádiót tilos lenne hallgatni és a rendszer legszívesebben betiltaná, persze betiltana mindent, amiről úgy véli, az pa működését veszélyezteti. A film története végül katartikus fordulatot vesz. Aktákat rántanak elő és nyomás alá helyezik mind a szülőket, mind a gyerekeket, ezzel pedig ellentétet is gerjesztenek közöttük.
Rendkívül szomorú látni azt, hogy a szülők felelőtlen magatartásának és leginkább önmaguk irányába generált hazugságaiknak, ragaszkodásaiknak legnagyobb elszenvedője az utánuk következő generáció, adott esetben a saját gyerekeik. Viszont öröm látni azt, hogy egy generáció tagjainak van hite, bátorsága kiállni saját magáért, ezáltal önállóan megváltoztatni életének alakulását, úgy, hogy levedli önmagáról a berögzött, szerzett mintákat és egy más, ismeretlen utat választ.
Szerettem nézni a többnyire az NDK-ból származó színészek játékát, mint például Ronald Zehrfeld. De emlékezetes alakítást nyújtanak az ifjú tehetségek is. A Theót játszó Leonard Scheicher vagy Jonas Dassler Erik szerepében, aki egy meggyőződéses kommunista karakter. Dietrich Garstka regénye alapján készült – 1956-os témában kifejezetten karakteresre sikerült – történelmi alkotás bemutatja, hogy egy közös döntés milyen hatással lehet egy tágabb, s szűkebb értelemben vett közösség, továbbá az egyén életére, valamint, hogy egy adott döntés milyen reakciókat képes kiváltani.
A néma forradalmat a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be először, hazánk mozijai 2018. október 11-től vetítik a Mozinet forgalmazásában. Végül egy spoiler alert! Az alábbi linkre kattitntva kiderül mi történt az osztály diákjaival:
