Eredetileg a Valerian egy 1967 és 2010 között futó – Pierre Christin író és Jean-Claude Mézières rajzoló által megalkotott – képregény sorozat volt, ami Valerian és Laurelin ügynökök téren és időn átívelő kalandjairól szólt. Franciaországban nagy kultusza van, de nemzetközi ismeretséget nem igazán sikerült szert tennie. Akik viszont olvasták azok nagyon jól tudják, hogy nagy hatással volt a mai sci-fi műfaj kialakulására. Többek között a Star Wars is tagadhatatlanul sokat merített a Valerian képregények gazdag világából. Luc Besson még gyerekkorában olvasta a képregényeket, amik később őt is megihlették és ezek hatására írta, valamint rendezte meg az Ötödik Elem című űroperát. Az Ötödik elem látványterveihez pedig nem mástól, mint magától Mézéirestől kért segítséget. Besson már akkor elgondolkodott azon, hogy a Valerianból jó film készülhetne, de úgy ítélte meg, nem elég fejlett a technológia az elképzeléseihez, így várt 20 évet, befektetett 180 millió dollárt (amivel ez lett a legdrágább európai film) és megszületett a Valerian.
Ötszáz évvel járunk előre a jövőben, amikor is az emberiség bolygó közi fajjá nőtte ki magát, miután értelmes életet nyomaira bukkant a világűrben. Ezt követően elismert helyet vívtunk ki magunknak a kozmosz többi élőlénye közt. Az egyensúly azonban törékeny, ezért Valerian és Laurelin ügynökök újabb és újabb küldetések árán vigyázzák a rendet. Miután egy csapat csempészektől visszaszereztek egy értékes szállítmányt, az Alfára érkeznek, ahol azonnal új, egy minden eddiginél fontosabb megbízást kapnak. Meg kell állítaniuk egy radioaktív fenyegetést, ami a gigászi űrbázis magjából ered. Miközben, koránt sem veszélytelen feladatukat végzik megannyi titokra bukkanak és egy árulást is lelepleznek.
Húsz évet várni egy film megrendezésére rengeteg idő, Luc Besson mégis kivárta a maga idejét, hogy leforgathassa gyermekkori álmát. És milyen jól tette! A Valerian ugyanis egy remek film lett. A látvány, a hangok, az effektek és a koreográfiák mind csúcsra vannak járatva. A vizuális effektusok rendkívül aprólékosan kidolgozottak és tökéltesre csiszoltak, egyes jeleneteknél nem is lehet mindent felfogni annyira részletes és színes a képi világ. Ez teszi Alfát egy igazány nyüzsög és élettelteli hellyé. Annyi minden történik a vásznon, hogy néha csak kapkodtam a fejem és akkor a számtalan eltérő kinézetű, színű, méretű és különböző stílusjegyekkel felruházott fajról még említést sem tettem. Szerencsére humor is bőven akad a filmben és amikor elsütnek egy poént, az jó helyen és időben történik. Dane DeHaan (Valerian) és Cara Delevingne (Laurelin) hitelesen hozzák, az amúgy nem túl összetett karaktereket és a kettejük közti kémia is tökéletesen működik
Legyen akármilyen jó is egy film, hibát mindig találni benne, egyszóval a Valerian és az ezer bolygó városa sem lett tökéletes alkotás. Jelen esetben az a legzavaróbb, hogy a két főszereplő motivációjáról, hátteréről és eredetéről szinte semmit, vagy csak nagyon kevés információt kapunk. Így viszont nehéz azonosulni a karakterekkel. Izgulni értük pedig szinte egyáltalán nem is lehet. Sajnos ez nem csak a két főszereplőről, de a mellék karakterekről is elmondható. A főgonosz bosszantóan lapos és sablonos indítékokkal rendelkezik.
