Csillag születik (A Star Is Born – 2018) [Kritika]

Nem fogok hazudni, izgatottan énekeltem már nyár elején a Másnaposok szépfiújának (Bradley Cooper) első önálló rendezésében készült filmjének – a Csillag születik – betétdalának publikált sorait. Október 2-án, tehát reményekkel telve álltam be a moziterem előtti kígyózó sorba, várva a nagy csodát. Engem már az official trailer is megvett, így nagyjából tudtam mire számíthatok az alkotással kapcsolatban, ezért úgy érkeztem a vetítésre, hogy ez pazar lesz!

Persze kíváncsian vártam, hogy a direktori szerepe mellett filmbéli – ugyan lecsúszott – énekesként „tündöklő” Cooper (Jackson Maine) hogyan hozza egy alkoholista és drogfüggő formáját. A film első pár jelenetében még csak egy „átlagos” szombat esti bulira húzható fel a történet, miszerint a koncert után Jackson betér a helyi bárba, ahol – nyilván előre sejteni lehetett – Ally (Lady Gaga) szokott fellépni, más más nyelven énekelt zeneszámokkal, azon az estén például a jól ismert „La Vie En Rose” sanzonnal, Edith Piaf méltán hírhedt klasszikusával. Elfogult vagyok Edith Piaffal szemben, így számomra ez is kellemes meglepetés volt a filmben. A történet halad tovább Ally és Jackson megismerkedésével, mely meglepően könnyen alakult, hiszen Jackson betér a színfalak mögé utána pedig már azon kapjuk magunkat, hogy egy másik bárban iszogatnak. Furcsállottam, hogy egy ekkora énekes, aki a Glastonbury fesztiválon lép fel, milyen könnyen mozog egyik bárból a másikba, feltűnés nélkül. Ezt a kis negatív érzést azonban könnyen feledtette velem a következő jelenet, amiben végre felcsendült az általam olyannyira várt Gaga hang. A hang. Libabőr jellemezte ezt a pár percet.

Hamarosan minden beindul Ally és Jackson körül, együtt turnéznak, dalokat írnak, és látván a turnébuszt, szórakozásban sincs hiány. Muzikális típusként – noha nem játszok semmiféle hangszeren – hihetetlenül izgalmas momentumokat élhettem át a moziszékben, amikor a fesztiválon bevittek a színfalak mögé, láthattam a backstage-ben lévő szervezkedést, hallhattam a próbák lüktető ritmusát, melyekhez remek képi világ is társult. Olyan volt, mintha a nyakamban egy „Staff” belépővel jártam volna végig egy fesztivált.

Negatívumként meg kell említenem, hogy mindezek után rohamosan megváltozik Ally élete. Személye körül megjelennek a menedzserek, TV show-kra való felkérések, tudjátok, ami ilyenkor „mese habbal” módon jellemzi a sztárok karrierjét. Ezek a fordulatok nagyon hamar következtek be, és ami engem kizökkentett a ritmusból, valamint éreztette velem, hogy sajnos tényleg „csak egy filmet nézek”, az az volt, hogy Ally-t pár perc múlva már Grammy díjra jelölik. Ally fent, Jackson lent. Így kerülnek egyre távolabb egymástól karrierjük szempontjából, de szerelmük – annak ellenére, hogy rengeteg hullámvölgyet élt át – még mindig tart.

Az alkotás vége felé több fordulatra is lehet számítani, továbbá néha kicsit taszító, néha kellemes, olykor pedig egészen sokkoló részekre is. A film összességében véleményem szerint siker. Ami engem igazából egész film alatt elvarázsolt, azok az elképesztően jól összedobott zenék, Gaga egyszerű, de annál egyedibb és határozott karaktere, ami a filmben átalakul a sminkek, jelmezek és a hajkreációknak köszönhetően. A fentieket összevetve, számomra egy hatalmas kaland volt az egész film, minden percében úsztam az árral. Meglepetésként ért és kellemesen csalódtam, hogy Cooper a saját hangján énekelt, Gaga pedig hozta a tőle elvárt énekesi szintet, tehetsége azonban a színészi pályán is megmutatkozott.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés143 Votes
50
Csillag születik
Összességében
Azt gondolom, hogy a filmet ennek a két embernek a karaktere, a külseje, és hangja tette azzá ami. Úgy vélem Ők nem csupán színészek vagy színésznők, nem is valamiféle énekesek, sokkal inkább vérbeli művészek.
Pozitívumok
Bradley Cooper és Lady Gaga alakítása
Fülbemászó dalok
Gyönyörűen van fényképezve
Negatívumok
Néhol túlzottan is kapkodóvá válik
95
Értékelés

Friss

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...

Hasonlóak

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...