Házavató bulit rendeznek Párizstól nem messze, a meghívottak főként idős és fiatal celebekből, valamint azok barátaiból állnak össze. A főszereplő Castro (Jean-Pierre Barci) sofőrjével érkezik a bulira. Mindenki ismeri őt és a műsorát, amiben sztárok magánéletét teregeti ki. Az idősödő Castronak már nem igazán megy a szekér, egyre rosszabbak a nézettségi mutatók, a bulit szervező producertől pedig megtudjuk, hogy le fogják váltani Castro-t, aki úgy tudja, hogy az egész műsort meg akarják szüntetni, de igazság szerint csak őt akarják lecserélni. Ahogy egyre többen lesznek a kertben, egyre személytelenebbé válnak a beszélgetések. Ebbe a személytelenségbe toppan be néha az átlagember metaforájaként a szomszéd, aki végre csendet és nyugodalmat szeretne az utcában.
A film humora leginkább egy társadalmi görbe tükörben nyilvánul meg. A társasági program teljesen elveszti társasági jellegét, minden beszélgetés addig tart ameddig az egyik fél fontosnak vagy érdekesnek tartja a másikat. Ez pedig a legtöbbször humoros, ugyanis egyre másra hagyják ott egymást a szereplők akár a mondat közepén is, mintha csak egy chat szobában lennénk, ahol addig figyelünk a másikra, ameddig fent tudja tartani az érdeklődésünket.
A partira késve érkezik Castro volt felesége Héléne (Agnés Jaoui), aki parkolás közben meg is húzza korábbi kedvese autóját, amit jelenlegi párja többszöri unszolására sem vall be, és ez később nézeteltéréshez is vezet majd. Az exek jó kapcsolatot ápolnak egymással, de lányuk Nina (Nina Meurisse) épp megjelenteti első könyvét, amiben kompromittáló részletességgel ír szüleiről. Az apja, akinek mások magánéletének kiforgatása a munkája, a saját gondjait nem szeretné viszont látni, de a kínos titkokat bemutató könyv miatt Castro és Nina komoly ellentétbe keverednek, apja állítása szerint csak saját sikerei miatt adták ki lánya könyvét. Az anyjával sem lesz zökkenőmentes a szembesítés, akit figyelmetlennek és rossz anyaként mutat be. Ám Hélénet nem sokáig zavarja, a megjelent írás ugyanis fellángol benne egy régi szerelem.
A legtöbb nézeteltérés abból indul ki, hogy egyáltalán nem figyelünk egymásra. Mindenki csak magával és a saját kérdéseivel törődik, az önzőség és az érdektelenség következtében pedig mindenki elbeszél a másik mellett. Ha egy kicsit jobban odafigyelnének a szereplők egymásra, az apró problémáknak nem lenne akkora következménye. A társadalmi szakadék, nem csak az idősek és fiatalok között nyilvánul meg a filmben, de a korosztályok között is. Egy tönkrement házasság, egy rossz munkakapcsolat, mindig két embertől függ. Castro az öregedni nem akaró férfi mintapéldája, aki válása után a nálánál jóval, fiatalabb meteorológussal, Vanesszával (Héléna Noguerra) jön össze, de féltékenységén nem tud uralkodni. Tudja magáról, hogy megöregedett és mikor megtudja, hogy a munkában fiatalabbra akarják cserélni, egyből arra gondol, hogy ez megtörténhet a magánéletében is.
Végül a szomszéd is megjelenik ebben a zűrzavarban, és hogy békére leljen, erőszakhoz kell folyamodnia. A történetben pedig halványan felcsendül egy bevándorlós szál is, amit mindenki a maga módján bogozhat ki. A film inkább szól arról, hogy mi fog történni napjaink celebjeivel ha megöregednek, minthogy mivel lehetne a korosztályok közti szakadék fölé hidat építeni. A fő mondanivaló pedig az, ha már kezdesz kimenni a divatból, akkor csinálj valami őrültséget, úgyis felkerül az internetre és újra rólad fognak beszélni. Aranyos és vicces, nem szól többről, mint amiről akar, és inkább az idősebb generáció az, akiket meg akar szólítani.
