hétfő, április 15, 2024

A Babadook (The Babadook – 2014) [Kritika]

Jennifer Kent első nagyjátékfilmje nem volt éppen könnyű szülés, de kitartásának köszönhetően, 2005-ös Monster című rövidfilmjét 2014-ben végül sikerült egész estés mozivá bővítenie. Ehhez azonban kellett a Kickstarter felhasználók és az Ausztrál állam hathatós segítsége is. És milyen jó, hogy nem veszett kárba egy ilyen ígéretes és izgalmas projekt. A kemény és kitartó munka pedig meg hozta gyümölcsét, hiszen a film, a Sundence-i bemutató után sorra nyerte a díjakat a világ különböző fesztiváljain. Szám szerint 55-öt, amit a megtekintés után teljesen jogosnak is érzek.

A Babadook alapját egy szörnyű tragédia adja. Amelia akkor veszítette el élete szerelmét, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. Történetesen Amelia éppen azon a napon adott életet gyermekének, amikor férje meghalt egy autóbalesetben. A nő ezután kénytelen volt egyedül felnevelni kisfiát, a viselkedési zavarokkal küszködő Samuelt. A fiú állapota csak rosszabbra fordul, amikor édesanyja felolvas neki, egy Mister Babadook (a Babadook egyébként a Bad Book anagrammája) című rejtélyes könyvből. A hétéves kisfiú ezután még kezelhetetlenebbé válik, amit Amelia is egyre rosszabbul visel és ezzel egy időben az ő viselkedése is megváltozik. A mindig kedves, mosolygós és segítőkész nő pár nap leforgása alatt agresszívvá, nemtörődömmé és zavarttá válik, mintha valami megszállta volna.

Már az elején szeretném leszögezni, hogy a Babadook nem egy fröcsögős, trancsírozós, jumpscarekkel operáló alkotás! Aki ezt várja a filmtől az garantáltan csalódni fog benne, ellenben, aki vevő a nyomasztó atmoszférával rendelkező és mögöttes tartalommal bíró horrorokra annak igazi csemege lehet. És pontosan ebben rejtőzhet a film elképesztő sikerének titka is. Itt van egy, már 2014-ben is elcsépeltnek számító történet, ami pont azzal nyújt többet a hasonló témájú filmeknél, hogy nem pufogtatja el az összes ilyenkor szokásos klisét (hirtelen a semmiből megjelenő rémalak, széltől becsapódó ajtók/ablakok, stb…) mégis képes fenntartani a feszültséget az elejétől egészen a végéig. A játékidő előrehaladtával pedig rájövünk, hogy sokkal többet látunk a vásznon egy egyszerű megszállós horror filmnél. A Babadook ugyanis a horror filmes külső ellenére valójában egy kőkemény dráma, sőt mi több terápiás film. Mert nem kell hozzá sok sütnivaló, hogy a film nézése közben vagy legkésőbb a stáblista legördülése után rájöjjünk, hogy a filmben látható “mumus” nem más, mint az elfojtott rossz emlékek és a depresszió megtestesülése. Az alkotás ebből adódó legfontosabb tanulsága pedig az, hogy attól, hogy az egyik szerettünket elveszítettük, vagy bármi más rossz dolog történt velünk az életünk során, az nem azt jelenti, hogy ezeket a dolgokat el kell temetnünk magunkban, mert, ha így teszünk akkor csak ártunk magunknak és szép lassan elveszítjük emberi mivoltunkat.

A többlettartalom mellett dicséret illeti magát a rendezést is, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy rendezői bemutatkozással van dolgunk. Jennifer Kent elképesztően erős vizualitásának köszönhetően nem egy, szemet gyönyörködtető beállítás lettünk gazdagabbak. A főszereplő Essie Davis is remek volt Amelia szerepében, aki az egyik percben egy kedves anyuka, a másikban pedig már egy égetnivaló boszorkány. A film másik fontos karakterét életre keltő, Noah Wiseman korrekt, azonban néha túlságosan is túltolt alakítást nyújt a viselkedési zavarokkal küszködő Samuelként. Negatívumként igazán csak azt tudnám felhozni a film ellen, hogy a felvezetés az indokoltnál bizony egy kicsivel jobban el lett nyújtva, ami lassította a cselekményt. Továbbá azt, hogy a két főszereplő mellett a többi színész játéka néha kissé amatőrnek hatott.

A Babadook
Összességében
A Babadook egy remek, horror köntösbe öltöztetett dráma, amit vétek lenne kihagyni. Aki viszont trancsírozásra és non stop ijesztegetésre számít, az bizony csalódni fog.
Pozitívumok
Gyönyörű vizuális megoldások
Hiteles színészi játék
Feszültséggel teli atmoszféra
Negatívumok
Lassúcska felvezetés
75
Értékelés

Friss

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

ARA San Juan: Az eltűnt tengeralattjáró minisorozat (ARA San Juan: The The Submarine that Disappeared limited series, 2024 – Netflix) kritika

Ha hirtelen össze kell foglalnom, mit gondolok összességében a Netflix ARA San Juan: Az...

A művész és a társadalom – Szurcsik József: A varázsló kertje című kiállításán jártunk

Szurcsik József képzőművész kiállítása a Műcsarnokban látható. Címe: A varázsló kertje. A címadó képet...

Feltámasztási kísérlet – A törvény nevében 4.évad (True Detective Season 4, HBO Max -2024) kritika

A törvény nevében sorozat 2014-ben indult és Nic Pizolatto showrunner rögtön egy olyan évadot...
Németh Gergő
Németh Gergő
Lelkes amatőrből lett filmkritikus, aki nem csak nézi a filmeket és ír róluk, de gyűjti is azokat. Az Artsomnia oldalán eddig közel 2000 cikk fűződik a nevemhez és reméljük a jövőben ez a szám csak nőni fog. Kedvenc filmek: Harcosok Klubja, Kontroll, Drive - Gázt!, A bárányok hallgatnak, Hetedik, Space Jam, Harry Potter-sorozat... Instagram: https://www.instagram.com/tattooedmoviecollector/

Hasonlóak

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

Egy magányos űrhajós története a naprendszer peremén: Az űrhajós (Spaceman – Netflix, 2024) kritika

Számomra sajnos a 2023-as év nem éppen a filmek aranyéve volt. Keveset is kaptunk...

Népirtás a szomszédban: Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest, 2023) kritika

Jonathan Glazer legújabb filmjével bizonyítja, hogy képes arra, amire a legnagyobbak: bármilyen műfajú filmet...