Abban az esetben, ha életrajzi film vagy sorozat készül egy híresség, ne adj isten legenda életéből mindig felmerül a kérdés, hogy van-e értelme túllépni a dokumentumfilmeken és dokumentarista sorozatokon? Hiszen ezek a produktumok általában igyekeznek a lehető legobjektívebben és legsokoldalúbban bemutatni az adott személy életúját. Egy dokumentumfilm/sorozat az igazságra és a részletességre koncentrál. Ellenben egy életrajzi filmnek vagy sorozatnak elsősorban nem a tájékoztatás, hanem a szórakoztatás a célja.
Miért is beszélek erről? Nos, azért mert a Senna tökéletesen megmutatja azt, hogy hány helyen csúszhat el egy live-action életrajzi sorozat. Na de kezdjük az elején. A legendás Ayrton Senna nevét talán még azok is ismerik, akiknek eddigi életükben nem sok közük volt a motorsporthoz. Ugyanúgy, ahogy Senna tragikus balesete is talán egy kollektív tudat részévé vált már 30 év alatt. A sorozat már az első részt is rögtön azzal kezdi, hogy tv felvételeken keresztül mutatja meg nekünk az autóversenyző sokkoló balesetét. Ezután jön egy vágás és a belecsöppenünk az események sűrűjébe.
Senna gyerekkorában vesszük fel a fonalat, és a sorozat azt a célt tűzi ki maga elé, hogy részletesen bemutassa a legendás pilóta életének legfontosabb állomásait. A helyzet az, hogy leginkább úgy lehetne jellemezni ezt a sorozatot, hogy felemás. Az embernek végig olyan érzése van, mintha csak félig lenne tele az a bizonyos pohár. A probléma pedig a rossz koncepcióválasztásban rejlik. Egy legenda életét nem lehet úgy elmesélni, hogy csak életének legfontosabb pillanatait mutatjuk be, mert a nézőnek olyan érzése lesz, mintha egy zanzásított wikipédia szócikket olvasna fel neki valaki. A sablonosság és időbeni ugrálás az, ami megöli ezt a művet. Totálisan antológiának érződik, ahogy folyamatosan ugrálunk az időben, és szinte mindenből csak morzsákat kapunk. Egy leegyszerűsített Senna vázlatot tár elénk a sorozat. A legendás autóversenyző egy végtelenül komplikált karakter volt. Már csak arról regényeket lehetne írni, hogy hogyan alakította a magánéletét és mennyire megszállott volt. Nem elég, hogy ezt nem tudja megfelelően ábrázolni a sorozat, de a Prosttal való rivalizálása is csak egy egyszínű skiccnek hat. Sokkal több volt az ő kapcsolatukba annál, minthogy Prost volt az ördög, Senna meg egy szent. Ezeknek a problémáknak az említésével pedig szinte csak a felszínt kapargattam, mert eljut a sorozat olyan szintekig, hogy a mindig nagyszerű Kaya Scodelario által alakított Laura Harrison karakterét például csak biodíszletnek használja, de úgy összességében sem bánik kegyesen a mellékkarakterekkel. Mindennek következménye az, hogy korán ellaposodik ez a mű, és bár lehet, hogy egy laikus jobban tudja élvezni ezt a formulát, mint valaki, aki szereti a motorsportot és jobban ismeri Senna karakterét, de idővel egy újabb hiba töri derékba a sorozatot. Nem elég a sablonosság és az epizódikus időugró jelleg, de a készítők folyamatosan olyan mély és kiélezett témákba próbálnak beleállni, mint például a FIA (Nemzetközi Automobil Szövetség) és Senna ellentét, ami gyökeresen változtatta meg a Forma1-et. Alapvetően ez jó döntés lenne, mivel a sorozat elmélyítése vele a cél, de megint csak ördög-szent és manipuláció – kifogástalan versenyzés analógiák mentén tudják csak bemutatni a konfliktust a készítők.
Viszont azt is ki kell emelni, hogy azért nincs egy vonatbaleset szintjén az alkotás. A szórakoztató faktort sok esetben nagyon jól tudja alkalmazni. Az operatőri munka kifogástalan. Nagyon szép, és igazán élethű a sorozat. Ebből kifolyólag pedig, akkor jön ki igazán az ereje, amikor mi is ott ülünk az autóban Sennával, és átéljük a versenyeket. A drámai jelenetek tökéletesek. Megvannak az igazi adrenalinbomba pillanatok. A versenyző életének nagy győzelmeinél és fordulópontjainál nekünk is könnybe lábad a szemünk vagy épp szorosan markoljuk a szék karfáját. A színészek is kifogástalanok még úgy is, hogy sokszor a forgatókönyv egyáltalán nem könnyíti meg a dolgukat. Gabriel Leone már-már kiköpött mása Sennának és tökéletesen átszellemül. Viszi a hátán az alkotást, és nagyszerűen egészíti ki őt Matt Mella Alain Prostként. Emellett hozzá kell tenni, hogy a versenyeket, ami a motorsport esszenciája pazarul mutatja be. Átélhető lesz tőle a mű, és azoknak is meghozhatja a kedvét a Forma1-hez, akik sosem rajongtak érte. A száguldó cirkusz precíz prezentálása, és a drámai pillanatok, azért adnak egy élt az alkotásnak. Jó alapot képeznek, amit nem tudnak kihasználni a készítők. Ez pedig a sorozatot lezáró montázsban érződik a leginkább, ami nagyon érzelmes és megható, de egyszerűen olyan érzése van az embernek az archív felvételek nézése közben, mintha megannyi fontos pillanatról, és meghatározó eseményről maradt volna le.
