Gyémánthajsza (Siberia – 2018) [Kritika]

Keanu Reeves ismét egy thrillerben tér vissza a filmvászonra, miután pár hónappal ezelőtt romantikus énjét kiélhette a Végállomás: Esküvő című moziban. Szerencsére mindkét stílusban tudja hozni a tőle elvárható kiváló alakításokat, így idén a különböző műfajok kedvelői is biztosan találtak tőle legalább egy kedvelhető alkotást.

A filmet az a Matthew Ross rendezte, akinek eddig nem sokszor találkozhattunk a nevével. Rendezőként és forgatókönyvíróként is mindössze, a két évvel ezekőtt Frank & Lola című alkotást jegyzi, így nem mondhatjuk, hogy igazán termékeny alkotóról van szó, de ez nem von le semmit a Gyémánthajsza című film minőségéből. Már csak azért sem, mert a forgatókönyv írója az a Scott B. Smith, aki 1999-ben a Legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában, Oscar-díj jelölést kapott a Szimpla ügy-ért.

Annak ellenére, hogy amerikai romantikus thrillerként és krimiként kategorizálták be a filmet, a szereplőgárda igazi nemzetközi koprodukció. Bár az eredeti címe nemes egyszerűséggel Siberia – utalva a film cselekményének helyszínére, a színészek között egyébként van amerikai, német, orosz és román is. A főszereplő, Keanu Reevesen kívül, azonban kevés valószínűséggel találunk olyan szereplőt, akinek ismerheti munkásságát a hazai mozik közönsége, de sokszor ez jól is hathat egy filmre, ha nem mindig ugyanazokat az arcokat látjuk minden alkotásban, vagy karakterben csak épp más néven (mint megannyi magyar moziban).


A történetben Lucas Hill (Keanu Reeves – John Wick, Ház a tónál, Mátrix) egy profi gyémántkereskedőt alakít, akit üzleti útja egy nem túl jó hírnévvel bíró orosz üzletemberhez sodorja. Hill a tudtán kívül, olyan gyémántokat ad el, melyről kiderülnek, hogy profi másolatok, ezzel magára haragítva az orosz alvilágot, ekkor már nemcsak a szakmai hírneve, de saját és újdonsült orosz szerelme, Katya (Ana Uralu) élete is veszélybe kerül.

A filmben megtapasztalhatjuk, Reeves milyen jól sajátította el az orosz nyelv rejtelmeit, valamint az idősebb korosztály számára egy kellemes időutazást is biztosít a mozi a sok Trabant, kombi Lada és egyéb kelet-európai kocsi csoda láttán. Valamiért az amerikai filmesek az utóbbi időben, ha csak a 2018-as őszi – főként akció, thriller éskrimi – filmpremiereket nézzük az amerikai-orosz „kapcsolatokat” veszik alapul. A két egymásnak feszülő vagy rivalizáló fél az idei akciókban szinte mind vagy az amerikai vagy az orosz oldalon állnak, ilyen volt például a Hunter Killer küldetés, a 22 mérföld, de ide sorolható az Első ember is, ami bár főként Neil Armstrong életét mutatta be, mégis erősen az USA – Szovjetunió közti rivalizálásra épült.

A film feszültségét enyhíteni próbálja a főszereplő és újdonsült mátkája közti kapcsolat fejlődése és kibontakozása, amikor két egymástól eltérő kultúra egymásra talál. A Gyémánthajsza azon kívül, hogy egy thriller, érdekes korrajzot is mutat a szibériai világ és annak lakóinak életéről. Aki lövöldözős, akciókkal teli thrillerre vágyik, annak a Gyémánthajsza nem fogja kielégíteni a vágyait, viszont azok a nézők, akik szeretik, ha egy filmnek van némi mondanivalója, vagy az a megszokottól más hangulatot vezet végig a történet, melyben a szerelem, a különböző kultúrák találkozása és az ezeket kőkeményen befolyásoló zord szibériai alvilági élet egybeforrva elvenedik meg, annak okozhat kellemes meglepetéseket ez az alkotás.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés33 Votes
30
Gyémánthajsza
Összességében
A Gyémánthajsza című filmet, műfaji besorolása ellenére nem mondanám egyértelműen akció mozinak, sokkal inkább egy izgalmas kulturális antropológiai utazásnak Szibériában.
Pozitívumok
Végre új arcok a filmvásznon
Keanu Reeves hozza a tőle megszokott színészi alakítást
Nem szokványos történet és vonalvezetés
Negatívumok
Néhol feleslegesnek tűnő üresjáratok
Van benne egyfajta feszültség, mégsem képes elejétől a végéig a székbe szegezni
70
Értékelés

Friss

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...
Dörgő Dániel
Dörgő Dániel
A filmek, a mozik mindig is kiemelt részét képezték életemnek. Lassan huszadik éve lesz, hogy belekerültem a filmkészítés világába. Megannyi élmény ért ezalatt a két évtized alatt, sok produkcióban részt vehettem, világsztárokkal forgathattam. Majd jött egy lehetőség, hogy írhatnék kritikákat is. Számomra fontos szempont, - hogy sokakkal ellentétben- én nem akarom megmondani a nézőnek, hogy egy film jó-e vagy sem, kell-e szeretni vagy sem. Hanem, minél objektívebb alapon bemutatni egy alkotást, hogy az olvasó maga döntse el, az adott mozi számára mit nyújthat. Persze a kritikaírás tartogat magában szubjektivitást is, de minden embernek mások az igényei, így inkább az adott film érdekességeire, valamint az azzal kapcsolatos, fontosabb információkra helyezem a hangsúlyt. Hisz mindenki el tudja maga dönteni, hogy az neki tetszett-e vagy sem. Műfajban vannak prioritást élvező filmek számomra is, de szívesen megtekintek olyan alkotásokat is, melyeket alapból lehet nem néznék meg. Volt erre is példa már és rájöttem, minden filmből lehet tanulni, minden műfajra nyitottnak kell lenni. Így fejleszthetjük ismereteinket és önmagunkat is. Örömmel tölt el, hogy egy olyan nagyszerű csapat tagjaként, mint az Artsomnia, oszthatom meg filmes véleményem a közönséggel.

Hasonlóak

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...