James Wan. Neve mára egybeforrt a horrorral és a Démonok között-univerzummal. Igazán ismertté azonban a 2004-es, szintén kultikus sorozattá nőtt, Fűrész első részének rendezésével vált és manapság már nem csak a rémisztgetős filmek nagymestereként (Démonok között 1-2, Insidious trilógia, Halálos hallgatás) ismerik, de olyan alkotások is a nevéhez fűződnek, mint a Halálos iramban 7, vagy a decemberben bemutatásra kerülő Aquaman. A jelenlegi moziban azonban “csak” producerként és forgatókönyvíróként tevékenykedett. A rendezői székben pedig Corin Hardy foglal helyet, aki eddig egy nagyjátékfilmet rendezett, The Hallow címmel, ami egy közepesre sikerül horror film volt. A rendező most pedig a Démonok között második részében feltűnt Valak nevű démon eredetét mutatja be nekünk.
A történet szerint az 1950-es években járunk, amikor is egy fiatal apáca, Irene nővér (Taissa Fermiga – Amerikai Horror Story, The Final Girls, Anna), egy Burke nevű pap és magát csak Francinak becéző kanadai-francia származasú, helyi Don Huan, aki az élelmet hordja az apácáknak meglátogatnak egy romániai kolostort. Ekkor pedig megmagyarázhatatlan események sora veszi kezdetét, aminek megtestesítője egy “apáca démon”, aki a sátán küldötte. Vatikánból indul a nagy kaland Londonon keresztül egészen Románia csodás hegyei és völgyei közé. Mi történik a fura kis csapatunkkal? Vajon mi a valóság és mi az, amit csak annak hiszünk? Mennyire tud a gonosz a fejekbe férkőzni? Ilyenekre, és hasonlókra kapunk választ a film bő másfél órája alatt.
Már az elején szeretném bevallani, hogy az elvárasaimon túl teljesített az alkotás. Igaz az előzeteseket látva és annak tudatában, hogy James Wan a filmnél nem csak bábáskodott, hanem a forgatókönyv írásban is kivette részét, bizakodásra adott okot, és reméltem, hogy hasonló színvonalú mozit kapunk majd, mint a Démonok között első része. Szerencsére ez sikerült is. Az atmoszféra kellően nyomasztóra sikeredett, a történetvezetés pedig teljes mértékben követhető volt és kitűnően kapcsolta össze a sztorit a Démonok között-filmekkel. Annak ellenére, hogy a rémisztgetős részek többnyire kiszámíthatóak voltak, szerencsére nem fukarkodtak se a vérrel, se az ijesztő hanghatásokkal. A fantasztikus maszkokról már nem is beszélve. Bár belecsempésztek némi humort is a történetbe, de meglepő módon ez még jót tett neki. Tény hogy nem volt olyan komoly a maga nemében, mint a Démonok között univerzum eddigi mozijai, de pont azokban a pillanatokban csaptak le egy-egy ütős poénnal amikor kellett. Amolyan feszültség levezetésképp az adott jelenetben és szituációban.
A színészek közt nagyon érződött az összhang és a közös nevező megléte. Korrektül és hihetően játszotta mindenki a rá szabott feladatát. A feszültség pedig tényleg végig jelen volt az alkotás játékideje alatt. Taissa Fermiga-nak viszont még van mit tanulnia nővérétől (Vera Fermiga, ő Warren házaspár női tagja szerepe szerint az univerzumban). Ugyan egész korrekt alakítást nyújtott, de azokat a bohózatba illő sikongatásokat nélkülözhette volna. Én személy szerint nagyon jól szórakoztam a vetítés egésze alatt, mert végig le tudott kötni. Egyáltalán nem lepődnék meg, ha az Apáca is kapna egy folytatást. Amit viszont kicsit hiányoltam az a szereplők háttértörténete volt. Burke atyáról és Irene nővérről is csak érintőlegesen tudtunk meg dolgokat, a többi mellékszereplőről pedig szinte semmit. Viszont Valak és a kolostor eredetét nagyon szépen levezették és bemutatták.
