Az a nap a tengerparton (On Chesil Beach – 2017) [Kritika]

Florence és Edward egy szempillantás alatt elvesznek a másikban. A találkozásuk pillanatában eldőlni látszik, hogy egész életüket együtt fogják leélni. Persze ez egy jól megkoreografált, kiragadott pillanat, amely csak azok sorának az első darabja, ami ahhoz a naphoz és ahhoz a bizonyos tengerparthoz vezeti őket és minket. Kicsit úgy tűnik, hogy ez nem szerelem, hanem inkább kíváncsiság első látásra. De ettől még nem kevésbé őszinte és életigenlő, mint bármelyik nagy találkozás, ami valaha házassághoz vezetett. A kérdés inkább az, hogy a ’60-as évek Angliájában képes-e megküzdeni két fiatal a(z abban az időben még) kimondhatatlan félelmeikkel, vágyaikkal, kérdéseikkel. Elegendő-e a kölcsönös szeretet és tisztelet egy házassághoz és ami még fontosabb, a boldogsághoz?




A film Ian McEwan regényéből készült, akinek az egyik örökös kedvenc témája a „mi lett volna, ha” és hogy „végül mi miatt nem lett az, ami lehetett volna”. Az, hogy mi lett, vagy mi nem lett, az derüljön ki mindenkinek a film vagy a könyv után. Amit én is el fogok olvasni, mert a szereplők gondolatai, motivációi és belső narratívája sokkal részletesebben érdekel, mint amennyit egy mozgókép képes elmondani. De ne legyenek kétségeink, Saoirse Ronan és Billy Howle alakítása egyszerűen leírhatatlanul érzékeny és precíz, ettől függetlenül tudható, hogy a félszeg mozdulatok, tekintetek és félmondatok mögött sokkal több gondolat cikázik, mintsem azt bármely színész képes lenne megjeleníteni a vásznon.

A film remekül helyez bele minket a kor atmoszférájába, szereplőink életébe, azok visszaemlékezéseinek sorozatán keresztül. Megérezhetjük milyen sokat is jelent az elmúlt 50-60 év fejlődése, ha az önismeretről és a „szólásszabadságáról” van szó. Ahogy azt is, hogy mennyire szerencsések is vagyunk, hogy az X, Y, Z generációhoz tartozva, nemhogy bármit megtudhatunk a szégyenkezés súlya nélkül, de arra vagyunk szocializálva, hogy mindenkinek minden érzésünket, gondolatunkat elmondjuk. Így nagyon nehéz átérezni a gondolatok kimondása és az érzések kimutatása felett érzett félelmet, de a film minden pillanatban azon dolgozik, hogy ez neked mégis sikerüljön. Emellett a dekadencia árad minden szegletéből és ez mindig különösen jót tud tenni a kosztümöknek és az angol tájaknak. Szóval a játékidő egésze alatt lesz miben gyönyörködni.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés3 Votes
57
Az a nap a tengerparton
Összességében
Az, Az a nap a tengerparton gyönyörű képek és nagyszerű színészi játék kiséretében mutatja be milyen volt egy szerelmes pár élete a 60-as években.
Pozitívumok
Remek színészi játék
Lenyűgöző képi világ és styling
Maga a történet
Negatívumok
Eléggé lassú lefolyású film
Sokaknak hiányozhat majd az “igazi dráma”
85
Értékelés

Friss

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Az utolsó Halloween-filmen, lehet, csodálkozni fognak a rajongók

Lehet, hogy Stephen King is bele fog kavarni az utolsó Halloween-filmbe, ezzel még kegyetlenebb véget...

Gerlóczy Sári: Társas mező című kiállításán jártunk a Fugában

Gerlóczy Sári ecsettel a kezében mutatja meg mindennapi gondjait és problémáit. Az emberek társas...

Tom Cruise ritka szerelmi jelentben szerepel a Top Gun: Maverickben

A Top Gun elképesztő légi felvételeivel lett kultuszfilm 36 évvel ezelőtt, de sokat lendített rajta Tom Cruise híres...
Gerzsenyi Bettika
Gerzsenyi Bettika
H’ellőke, Bettika vagyok, első ezen a néven! Bárki mást állít.. az rosszul tudja. Engem 36 éve hív így a nagymamám, szóval én nyertem! Édesanyám 5-6 évesen faragott belőlem filmrajongót. Kár, hogy a 6. életévemet megfelelőnek találta arra, hogy megnézzük a Rémálom az Elm utcában-t.. szánja-bánja, instant karma volt neki a 2 évig wc-re kísérgetésem, szóval ne bántsuk érte! De mondjuk utána már meg sem kottyant a kultikus „Get away from her you bitch!” mondat és a Boszorkányokat is végig tudtam nézni a moziban, míg más gyerekeket ki kellett kísérni. Nem rossz ez egy óvodástól, azért nah! Szóval nem sok mindentől lehet eltántorítani - na jó, a Szürke 50 árnyalata már sehogy sem csúszott - és 30 év izmos filmfogyasztásával a hátam mögött véleményem van kérem, s nem félek használni. Ennek az eredménye, hogy ezt a bemutatkozót ki kellett izzadnom magamból. Enjoy! #kattadióda

Hasonlóak

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Nincs ki a négy kereke, de nem baj: Álom két keréken (Along for the ride, 2022 – Netflix) kritika

Ismét egy fiatalokról szóló, klasszikus történettel állt elő a Netflix, hogy megpróbálja kielégíteni egyre...

Multiverzumos túra Dokival: Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness – 2022) kritika

A Marvel legújabb fázisának célja egyértelmű az Endgame óta. Bevezetni a nézőket a Multiverzumba...