Őrültek házába zárt nők a múlt század végén: The Mad Women’s Ball (2021 – Amazon Prime Video) kritika

Ha kemény, bicskanyitogató filmet akar megnézni az ember, akkor az „igazságtalanul bolondokházába zárt áldozat” témát kell megkeresnie. Pláne igaz ez akkor, ha az a bolondokháza a XIX. század végén üzemel. Ebben az esetben minden készen áll arra, hogy megfelelő mennyiségben borzongjunk és dühöngjünk még akkor is, ha nem egy horrort, hanem „csupán” egy kosztümös, melodramatikus színeket sem nélkülöző filmet nézünk meg.

The Mad Women's Ball
The Mad Women’s Ball: Kredit: Jean-Louis Fernandez/ Amazon Studios © 2021

Az alkotás Victoria Mas azonos című regényéből készült. Egy karót nyelt, ostoba, kegyetlen apa egyetlen lánya, Eugénie (Lou de Laâge) halottakat lát maga körül. Néha rohamai vannak, a szoba olyan pontjaira bámul, ahol senki sem áll. Szerető testvére (Benjamin Voisin) aggódása nyomán a kedves papa nem rest, és Eugénie-t hisztéria diagnózissal (ez akkoriban bármire ráhúzható „betegség” volt) bolondokházába dugja, ahol megkezdődik egy tulajdonképpen teljesen normális nő kálváriája a híres Dr. Jean-Martin Charcot neurológus bábáskodása alatt.

A bicska már ki is nyílt a zsebünkben.

Az események nagy része az intézet falain belül játszódik, ahol szegény Eugénie-vel válogatott kegyetlenkedések történnek. Azonban mielőtt a film horrorba, de legalábbis totális erőszakba torkollna, egy kis gellert kap és másfelé veszi az irányt. Ennél több nem árulható el spoiler nélkül.

The Mad Women's Ball
The Mad Women’s Ball: Lou de Laâge, mint Eugénie Cléry. Kredit: Jean-Louis Fernandez/ Amazon Studios © 2021

Egy bolondokháza belseje soha nem vidám környezet, a rendező, Mélanie Laurent (Oxigén) mégis képes valahogy enyhíteni a sokkot. A karakterek, bár egyszerűek – van itt tényleg bolond, nem annyira bolond, kegyelten ápoló, kedves ápoló –, de jól megformáltak, és ettől minden egy kicsit romantikussá, „kosztümössé” válik. Talán éppen ez a könnyítés teszi igazán élvezhetővé a filmet, és éppen ezért nem akarja kidobni senki sem a tévéjét az ablakon az igazságtalanság fölött érzett dühe miatt.

A színészek jól játszanak, az operatőr is teszi a dolgát, és ettől minden összeáll egy igencsak élvezhető, „mikor szabadul már ki a szegény lány” alkotássá. A film ugyanis nem fecsérel időt arra, hogy belerázódjunk a történetbe. Gyorsan peregnek az események, és Mélanie Laurent, aki háromszorosan megméretteti magát (íróként, rendezőként és színészként), gyorsan hangulatba hozza a nézőt. Bár a történet egyetlen nőről szól, mégis érezhető, hogy minden igazságtalanul intézetbe zárt nő nevében szól, és bár barbár és nem könnyen nézhető jelenteket is tartalmaz, van benne könnyedség, női báj. Talán éppen ettől válik élvezhető, sőt remek filmmé. Soha nem lépi át a képi nyersség küszöbét (melyet ebben a témában oly sok társa megtesz), mindig megmarad egy határon belül, és ez sem szolgál hátrányára, sőt, ebből kovácsol előnyt.

The Mad Women's Ball
The Mad Women’s Ball: Mélanie Laurent, mint Geneviève Gleizes. Kredit: Jean-Louis Fernandez/ Amazon Studios © 2021

Az intézet borzalmai és a falakon belül zajló emberi kapcsolatok között okosan, jó érzékkel egyensúlyoz, és ezért mindenképpen érdemes arra, hogy megnyomjuk a PLAY gombot. Egy drámában, izgalomban, stílusban, mondanivalóban gazdag, mégsem túlzó drámát kapunk cserébe.

Friss

Nagy sztárokkal támad a Dungeons and Dragons: Betyárbecsület

Ötéves előkészület után tavasszal kerül mozikba a Dungeons and Dragons új moziváltozata (az elsőt 2000-ben mutatták...

Új filmjével szeretné fejreállítani a nézőket a hollywoodi fenegyerek

Nem csupán a műfajokkal zsonglőrködik az Oscar-díjas Jordan Peele (Tűnj el!, Mi), hanem a...

Kiderült, ki rejlik a Fekete telefon gyilkosának álarca alatt

Álarcos gyilkos rabol gyerekeket a Fekete telefonban, amelyet az év thrillerének neveznek, és igen meggyőző...

A csend nyomai: Orosz Helga és Nagy Veronika Csend-szövetek című kiállításán jártunk

Mindenki hagy valamilyen nyomot, aki él. Csak az egyikünk kisebbet, a másikunk pedig  nagyobbat....
Varga Lóránt
Varga Lóránthttp://www.vargalorant.hu
A nevem Varga Lóránt és író vagyok. Nyomtatásban megjelent műveim mellett két éve "közösségi íróként" tevékenykedem, ami nyomon kísérhető honlapomon és Facebook oldalamon is. Kis gyerekkorom óta nézek filmeket. Ennek megfelelően mindig is közelemben maradt ez a művészeti ág. Egyetemi éveim alatt számtalan filmesztétika kurzus hallgatója voltam. Ha akarjuk, ha nem a XX. század második felétől a vizuális kutúra átvette a vezető szerepet. A tény fölött egyetlen író sem hunyhat szemet. Ennek szellemében egy általam vezetett, immár 10 éves Olvasókör is rendszeresen tárgyal filmalkotásokat. Olvasni jó. És jó filmet nézni is jó. Ez van!

Hasonlóak

Elvis kritika (Elvis – 2022): A Király felemelkedése

Elvis Presley a popkultúra egyik legismertebb alakja. Életútja abszolút méltó arra, hogy megfilmesítsék, és...

Örömapa kritika (Father of the Bride, 2022, HBO Max): Örömapa a pácban

Mint leendőbeli menyasszony, hogy kicsit lenyugtassam az idegeimet a vészesen közeledő esküvőm miatt, úgy...

A pók feje kritika (Spiderhead, 2022 – Netflix): Chris Hemsworth jutalomjátéka

A Netflix filmek terén sokat fejlődött az elmúlt években. Időről-időre fel-fel bukkannak olyan filmek,...