Az elmúlt pár évben brutálisan megnőtt a közösségi média által kitermelt influencerek száma. Az utóbbi időben egyre több mozgóképen van jelen a Facebook, Instagram és a Youtube is, mint kommunikációs elem. Sőt egyre több filmben kerül előtérbe az influencerkedés és a közösségi média. Ilyen alkotások például az Eight Grade, a Keresés, A közösségi háló, továbbá még sok más paranoid „horrorfilm”, valamint egy-két igazán jól elkészített dokumentumfilm is. Jelen írásom tárgya, a #Kövessbe (Follow Me) is a horror zsánert hivatott erősíteni, valamint a műfaj rajongóinak szomját csillapítani, hiszen ez az első horror premier a karantén utáni időszakban. A kérdés már csak az, hogy vajon sikerült-e neki?
Cole (Keegan Allen – Palo Alto, Pretty Little Liars) népszerű influencer, aki a több millió követővel rendelkező csatornájának tíz éves fennállását ünnepli barátnője, Erin (Holland Roden – Teen Wolf) és barátai társaságában egy repülőgépen. Egy online szavazást követően Oroszországba utaznak, hogy részt vegyenek egy különleges és egyedülálló szabadulós játékon. De azzal nem számolnak, hogy a kis kiruccanásuk pokoli fordulatot fog venni.
Először is azzal kezdeném, hogy Will Wernick (Szabadulószoba) rendezőnek több mint valószínű, hogy szabadulószoba-fétise van, mert nem ez az első eset, hogy ebben a témában rendez. Már az előző alkotása sem volt meggyőző, de legújabb remekének még azt is sikerült alulmúlnia. Jótól lopni nem bűn, tartja a mondás. És ez igaz is egy bizonyos pontig, egészen addig, amíg azt stílusosan és kifinomultan teszik az elkövetők. Wernick rendező úrnak ez nem sikerült, olyannyira nem, hogy sikerült tönkretennie egy örök klasszikust, a David Fincher által rendezett Játsz/ma című filmet.
Nincsen gond azzal, ha ihlethiányban szenvedünk és valamit másolunk, de a rendezőnek sikerült közel százszázalékos pontossággal koppintania Fincher művét. Ez pedig azt eredményezi, hogy egy ZS-kategóriás „horrorfilm” tönkretesz egy bitang jó filmélményt azoknak, akik még nem látták a Játsz/mát. De ha már a történet irtó gyenge és csak a filmvégi csavar, valamint az alapanyag, amiből dolgoztak tartja össze a filmet, azt gondolhatnánk, hogy legalább a színészek jól muzsikálnak.
Sajnos nem. Olyannyira irritálóan ripacs mindenki, hogy egyszerűen senkivel nem lehet szimpatizálni. A főhősök közül vagy idegesítően tenyérbemászóak a karakterek, vagy pedig totális retardáltak, emiatt pedig egyikükkel sem tud az ember szimpatizálni. Ilyenkor jön az, hogy a néző elkezd szurkolni a gyilkosoknak, hogy minél előbb végezzék ki az idióta szereplőket, ebben az esetben ezt a pay-offot sem kapjuk meg, mert az ellenfelek irtó szürkék és semmilyenek. Ezen pedig az sem segít, hogy mindegyikük nagy részben oroszul beszél, felirat pedig nincs.
Az már csak hagyján, hogy az összképen a kamerabeállítások sem segítenek. Összevissza váltogatnak a hagyományos és a talált kamerás plánok között, ami rendkívül zavaró. Legalább tették volna le a voksukat az egyik mellett, de ez ebben a formában inkább zavaró, sem mint ötletes. Persze érthető, hogy miért történik mindez, hiszen minden képkockán érződik, hogy már-már pajszerrel feszegetve, minden apró falatot a szánkba rágva erőltetik ránk azt a félbites mondandót, amit Will Wernick gondol az influencerekről, a közösségi médiáról, a szabadulószobákról és a deep webről. Ennek kapcsán pedig az első kérdésre válaszolván nemhogy nem sikerült neki beindítani a horror szezont a mozikban, de még hatalmas öngól is lett ez az alkotás.
