Utoya, július 22. (Utøya 22. juli – 2018) [Kritika]

Mikor elvállaltam ennek a filmnek a kritikáját, még fogalmam sem volt milyen mélyről kell majd a felszínre kaparnom magam, hogy egyáltalán egy bevezetőt tudjak írni róla. Such is life!

Hölgyeim és Uraim!

Egy kevésbé, mégis mindenképp ajánlott kötelező néznivaló következik.

Az első találkozásom a filmmel, életem legütősebb trailere volt. (Leszámítva persze a főszereplő, Andrea Berntzen szuggesztív tekintetét, ami mindenhova követett a Toldiban.) Mindenesetre eldöntöttem, hogy ha lesz rá lehetőségem, elmegyek a sajtóvetítésre. Ha nem, akkor pedig önszorgalomból is, de megnézem a filmet, mert amihez mernek egy ilyen előzetest csinálni, az nagyot hibázni nem fog.

A film előtt utánanéztem, hogy mégis minek állít mementót. Be kell vallanom, hogy mit sem tudtam a 2011. július 22.-én történt eseményekről. Nem vet rám túl jó fényt, de mentségemre szóljon, hogy eddig nem találkoztam olyannal, aki emlékezne ezekre az eseményekre a 2011-es magyar sajtóból.
Sokkal később, valamikor 2014-ben jutott el csak hozzám egy cikk, egy norvég tömeggyilkosról, aki éhségsztrájkba kezdett, mert nem a legújabb PS3-mal játszhat és kevésnek tartja a sétálásra engedélyezett időt. Olvastam tovább, 77 embert ölt meg. Na mondom, ehhez kell azért egy kis pszichózis. Akad is! Itt jegyezném meg, remélem azóta se kapott PS2-nél jobb konzolt.. Vagy inkább egy Commodore 64-et. De ne. Még azt se. Az is túl menő lenne… Szóval mit sem tudva a norvég terrortámadásokról, belevetettem magam a wikipédia vonatkozó oldalaiba. Egészen megdöbbentett, hogy Anders Behring Breivik saját bevallása szerint megismételné tettét, amit könyörtelennek, de szükségesnek nevezett. Szóval neki nem okozna problémát újra meggyilkolni 69 gyereket. Hát mi a horror, ha nem ez? A film mégsem azért készült, hogy egy férfit elítéljünk, aki egészen egyértelműen többet érdemel 21 év fegyháznál. Sokkal inkább terápiás célból.

A felütés rögtön archív felvételekkel operál. Az Osló-i robbantás bemutatása során térfigyelő kamerák képeit is használták. Ezután rögtön Utøya szigetén révedünk a távolba. A kamera kicsit mozog. Nincs rögzítve. Ez a szemszög te magad vagy. Így kell majd végig csinálnod a következő hozzávetőleg 85 percet. Megérkezik főhősünk. Megáll. Belenéz a kamerába és azt mondja: „You’ll never understand.. just listen to me.” Hosszú másodpercekig a mellkasodnak szegezettnek érzed a kijelentést. Majd a lány megfordul és látod, hogy headset van rajta. Az anyjával beszél. Próbálja megnyugtatni, hogy nincs semmi baja. Hallott az Oslóban történtekről, de hát ahol ő tartózkodik az egy tábor, egy kis szigeten. Itt nem eshet baja.
Megígéri, hogy vigyáz a húgára. Leteszi.
Barátokért aggódik, a húgával próbál dűlőre jutni, srácokkal flörtöl, gofrit eszik, minden nyugodt, semmi baljós nem történik. Aztán egy lövés, majd még egy és még egy. A terror megkezdődik. A gyerekek megindulnak, a kamera utánuk és innen nincs megállás. Futás, bujkálás, tanácstalanság, tagadás, rettegés, találgatás, ötletelés, hogy merre a szigetről. Iszonyúan hosszú, fojtott és feszült percek, amikben végig együtt mozogsz a főszereplővel.

A történet valós időben, 72 percben mutatja be az áldozatok szemszögét és ezalatt nem enged, a földre taszít, nem látsz, nem hallasz mást csak közeli és távoli lövéseket, nem tudsz semmit, csak hogy körülbelül mennyi ideig tarthatott ez a mészárlás. És, ha önkéntelenül is, de az órádra nézel, hogy mennyi van még hátra. Majd el is szégyelled magad. Hiszen te egy kényelmes moziszékből figyeled mindezt, míg 2011. július 22.-én 69 ártatlan gyereknek meg kellett halnia a semmiért. Vágás nélküli egy snittben történik minden. 5 napot forgattak, és minden nap felvették a teljes cselekményt. A teljes játékidő 92 perc. De hidd el, ilyen hosszú másfél órád még nem volt. Lesznek fanyalgók, mert az idő reális mederben tartása és az egy snittben maradás miatt néhol kiesünk a sztoriból. Néha túl sokat időzünk egy helyen, nem értesz egyet a főszereplővel, túl nagy a csend, másképp tennél valamit… De ne feledd, ezt a filmet az élet írta. Itt nem hősök születtek, hanem áldozatok. Nem tudhatod, te hogyan cselekedtél volna. Sosem értheted meg igazán.

Neked menyire tetszett a film?
Olvasói értékelés17 Votes
76
Utoya, július 22.
Összességében
A történet valós időben, 72 percben mutatja be az áldozatok szemszögét és ezalatt egy pillanatra sem enged, a földre taszít és ott is tart egészen a stáblistáig...és még talán azután is.
Pozitívumok
Remek kamerakezelés
Kitűnő színészi játék
Alapvető filmes eszközök (zene) direkt elhagyása
Negatívumok
Néha kidob magából a sztori
Sok idő kell, mire fel tudod dolgozni a látottakat
75
Értékelés

Friss

Sandman – Az álmok fejedelme 1. évad kritika (The Sandman, 2022 – Netflix)

Olyankor szoktam magamat fiatalosnak gondolni, mikor a gyerek rákérdez, hogy mit nézek, aztán a)...

Összezárva a szörnyeteggel: Fekete madár évadkritika (Black Bird, 2022 – Apple TV+)

Augusztus ötödike óta már megtekinthető az Apple TV+-on az év egyik, hanem a legmegrázóbb...

Magyar film világpremierje Miskolcon!

A CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál mindig büszke volt rá, hogy a legnagyobb nemzetközi fesztiválsikerek...

Varga József Zsolt kiállításán jártunk az Aranytíz Kultúrházban

Különös világgal találja magát szemközt az, aki felsétál az Aranytíz Kultúrház felső emeletére. Varga...
Gerzsenyi Bettika
Gerzsenyi Bettika
H’ellőke, Bettika vagyok, első ezen a néven! Bárki mást állít.. az rosszul tudja. Engem 36 éve hív így a nagymamám, szóval én nyertem! Édesanyám 5-6 évesen faragott belőlem filmrajongót. Kár, hogy a 6. életévemet megfelelőnek találta arra, hogy megnézzük a Rémálom az Elm utcában-t.. szánja-bánja, instant karma volt neki a 2 évig wc-re kísérgetésem, szóval ne bántsuk érte! De mondjuk utána már meg sem kottyant a kultikus „Get away from her you bitch!” mondat és a Boszorkányokat is végig tudtam nézni a moziban, míg más gyerekeket ki kellett kísérni. Nem rossz ez egy óvodástól, azért nah! Szóval nem sok mindentől lehet eltántorítani - na jó, a Szürke 50 árnyalata már sehogy sem csúszott - és 30 év izmos filmfogyasztásával a hátam mögött véleményem van kérem, s nem félek használni. Ennek az eredménye, hogy ezt a bemutatkozót ki kellett izzadnom magamból. Enjoy! #kattadióda

Hasonlóak

Tyler Rake: A kimenekítés (Extraction, Netflix – 2020) [Kritika]

A Netflix hosszú évek óta töretlen népszerűségnek örvend és egyre több háztartásban megtalálható. A...

Meggyőző érvek kritika (Persuasion, 2022, Netflix) – Nincs elég meggyőző érv ehhez a filmhez

Nem kellett túl sok meggyőző érv, hogy leüljek és megnézzem az egyik legújabb Jane...

A szürke ember kritika (The Gray Man, 2022 – Netflix): Nyári csitt-csatt-bumm

A Netflix manapság irtózatos összegeket költ egy-egy filmükre. Nem is csoda, hiszen a streamingek...