A fa alatt (Undir trénu/Under the Tree – 2017) [Kritika]

A kommunikáció fontos eszköz a társadalmunkban, így tudjuk egy másik embernek a tudtára adni gondolatainkat, gondjainkat, érzelmeinket. Ugyanakkor vannak egyéb (pl. lelki) faktorok, amelyek befolyásolhatják a kommunikációs csatornán keresztül érkező információkat. Ilyenkor pedig fennáll az esélye annak, hogy a félreértelmezés által felnagyítunk egy nüansznyi problémát. Ilyen például, amikor egy fa az egyik szomszédnak útban van, másik azonban nem hajlandó semmit tenni az ügy érdekében. Így inkább maradnak A fa alatt.

​Történetünk főhőse Atli hazaköltözik a szüleihez (Inga és Baldvin), miután felesége Agnes kirakja otthonról. Azonban csöbörből vödörbe esik, mert a szülők éppen háborúban állnak a középkorú szomszédaikkal (Konrad és Eybjorg). A probléma forrása egy fa, ami Baldvinék kertjében áll és eltakarja a napot Konrádéktól. A félreértések azonban egyre hatalmasabb mértékeket öltenek és a kezdetbeli szócsatározás szépen lassan tettlegességig fajul. A csatározások közepette Atli próbálja rendbe hozni az életét és mindeközben pedig próbál segíteni szüleinek is.

​Ebből a szimpla alaptörténetből sikerült egy nagyon komoly társadalomkritikát formálni. A legalapvetőbb emberi kapcsolatokat veszi górcső alá az alkotás és nem fél ezeket a sötétebb oldaláról megvizsgálni. Terítékre kerül a házasság, a szomszédi viszony, a szülő-gyerek viszony és a gyermekvállalás kérdése is. Mivel a történet, a szituációk és a karakterek is ember közeliek, ezért nagyon könnyű azonosulni a szereplőkkel. Láthatjuk, ahogy mindkét fél egyre jobban megcsömörli a kialakult szituációt. Egyedül a női főszereplők azok, akik inkább férjüket küldik a csatába, miközben ők a háttérből szemlélik az eseményeket.

A karakterizálással egyetlen probléma van csupán, amíg Atli és családja az egészen apró részletekig ki vannak dolgozva, addig sajnos a szomszédokból alig kapunk valamit, inkább katalizátorként szolgálnak a cselekmény szempontjából. A skandináv filmekre jellemző rideg, nyomasztó atmoszféra, valamint az éjsötét humor ebben a filmben is megtalálható és nagyon jól asszisztál az eseményekhez. A film elején még nyár van és napsütés, ami a cselekmény előrehaladtával folyamatosan romlik, míg a végére már csak a borús, szeles nappali és esti felvételek maradnak. Ezzel szemléltetve, hogyan romlik folyamatosan a helyzet, ahogy haladunk az elkerülhetetlen végkifejletig.

​A film nézése közben akaratlanul is a Születésnap című dán film ugrott be. Ott is nagy hangsúly van a családon, a családi titkokon és azon, hogy a rosszul megválogatott szavak, milyen láncreakciókat indíthatnak el, ami kapcsolatok megromolásához vezet. Ebben a filmben minden jelenetnek célja és súlya van. Nincsenek benne üres járatok és töltelék snittek. A film dramaturgiája, történetvezetése könnyen kikövetkeztethető, hiába tudjuk, hogy melyik döntés hova vezet a végeredmény mégis szíven üt. Ez pedig a tálalásnak, vagyis az atmoszférának és a színészi alakításoknak köszönhető. Éppen, ezért az apró gyermekhibái ellenére sem tudunk haragudni rá.

A fa alatt
Összességében
A fa alatt egy igazi keményvonalas társadalmi filmszatíra, ami nem kíméli a gyenge lelkületű embereket és ami egy teljesen más megvilágításba helyezi az emberi kapcsolatokat. Ez a film nem a tévedések vígjátéka, hanem a tévedések tragédiája. Éppen, ezért ott a helye ennek az izlandi alkotásnak az olyan skandináv remekművek mellett, mint a Születésnap, a Hetedik pecsét, a Jelenetek egy házasságból vagy akár az Ádám almái. Aki szereti a felsorolt filmeket és a skandináv filmművészetet, annak ez is kötelező darab lesz.
Pozitívumok
Nyers és realista ábrázolás
A skandináv atmoszféra és az éjsötét humor
Egyszerű, de annál nagyszerűbb történet
Kíváló filmszatíra a társadalomról
Negatívumok
Egyes karakterek kidolgozatlansága
Kiszámítható történetvezetés
85
Értékelés

Friss

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Az utolsó Halloween-filmen, lehet, csodálkozni fognak a rajongók

Lehet, hogy Stephen King is bele fog kavarni az utolsó Halloween-filmbe, ezzel még kegyetlenebb véget...

Gerlóczy Sári: Társas mező című kiállításán jártunk a Fugában

Gerlóczy Sári ecsettel a kezében mutatja meg mindennapi gondjait és problémáit. Az emberek társas...

Tom Cruise ritka szerelmi jelentben szerepel a Top Gun: Maverickben

A Top Gun elképesztő légi felvételeivel lett kultuszfilm 36 évvel ezelőtt, de sokat lendített rajta Tom Cruise híres...
Ivány Bence
Ivány Bence
Sziasztok, Bence vagyok! Gyermekkorom óta imádom a filmeket. Akkoriban élő műsorújság voltam. Betéve tudtam az egész heti tv műsort (csatorna, filmcím, játékidő, tartalom és főszereplők). Imádom a műveszeteket, mind a filmek és sorozatok, mind pedig a zene fontos szerepet játszanak az életemben. Ezek közül számos helyen volt szerencsém kipróbálni magam: Filmezés, zenélés, írás, média (szerkesztő asszisztens és riporter). Jelenleg a Filmsomnia mellett színészként dolgozom és egy Podcast-et is vezetek. Nagyon fontos számomra az objektivitás mércéje, ezért igyekszem mindig a lehető legobjektívebben közvetíteni a mondandóm. Ez persze nem könnyű, hiszen az a fránya szubjektív vélemény minden sarokból árgus szemekkel figyel és vár. Ezért mindig résen kell lennem és nem szabad elgyengülnöm, mert különben átveszi az irányítást.

Hasonlóak

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Nincs ki a négy kereke, de nem baj: Álom két keréken (Along for the ride, 2022 – Netflix) kritika

Ismét egy fiatalokról szóló, klasszikus történettel állt elő a Netflix, hogy megpróbálja kielégíteni egyre...

Multiverzumos túra Dokival: Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness – 2022) kritika

A Marvel legújabb fázisának célja egyértelmű az Endgame óta. Bevezetni a nézőket a Multiverzumba...