A kommunikáció fontos eszköz a társadalmunkban, így tudjuk egy másik embernek a tudtára adni gondolatainkat, gondjainkat, érzelmeinket. Ugyanakkor vannak egyéb (pl. lelki) faktorok, amelyek befolyásolhatják a kommunikációs csatornán keresztül érkező információkat. Ilyenkor pedig fennáll az esélye annak, hogy a félreértelmezés által felnagyítunk egy nüansznyi problémát. Ilyen például, amikor egy fa az egyik szomszédnak útban van, másik azonban nem hajlandó semmit tenni az ügy érdekében. Így inkább maradnak A fa alatt.
Történetünk főhőse Atli hazaköltözik a szüleihez (Inga és Baldvin), miután felesége Agnes kirakja otthonról. Azonban csöbörből vödörbe esik, mert a szülők éppen háborúban állnak a középkorú szomszédaikkal (Konrad és Eybjorg). A probléma forrása egy fa, ami Baldvinék kertjében áll és eltakarja a napot Konrádéktól. A félreértések azonban egyre hatalmasabb mértékeket öltenek és a kezdetbeli szócsatározás szépen lassan tettlegességig fajul. A csatározások közepette Atli próbálja rendbe hozni az életét és mindeközben pedig próbál segíteni szüleinek is.
Ebből a szimpla alaptörténetből sikerült egy nagyon komoly társadalomkritikát formálni. A legalapvetőbb emberi kapcsolatokat veszi górcső alá az alkotás és nem fél ezeket a sötétebb oldaláról megvizsgálni. Terítékre kerül a házasság, a szomszédi viszony, a szülő-gyerek viszony és a gyermekvállalás kérdése is. Mivel a történet, a szituációk és a karakterek is ember közeliek, ezért nagyon könnyű azonosulni a szereplőkkel. Láthatjuk, ahogy mindkét fél egyre jobban megcsömörli a kialakult szituációt. Egyedül a női főszereplők azok, akik inkább férjüket küldik a csatába, miközben ők a háttérből szemlélik az eseményeket.
A karakterizálással egyetlen probléma van csupán, amíg Atli és családja az egészen apró részletekig ki vannak dolgozva, addig sajnos a szomszédokból alig kapunk valamit, inkább katalizátorként szolgálnak a cselekmény szempontjából. A skandináv filmekre jellemző rideg, nyomasztó atmoszféra, valamint az éjsötét humor ebben a filmben is megtalálható és nagyon jól asszisztál az eseményekhez. A film elején még nyár van és napsütés, ami a cselekmény előrehaladtával folyamatosan romlik, míg a végére már csak a borús, szeles nappali és esti felvételek maradnak. Ezzel szemléltetve, hogyan romlik folyamatosan a helyzet, ahogy haladunk az elkerülhetetlen végkifejletig.
A film nézése közben akaratlanul is a Születésnap című dán film ugrott be. Ott is nagy hangsúly van a családon, a családi titkokon és azon, hogy a rosszul megválogatott szavak, milyen láncreakciókat indíthatnak el, ami kapcsolatok megromolásához vezet. Ebben a filmben minden jelenetnek célja és súlya van. Nincsenek benne üres járatok és töltelék snittek. A film dramaturgiája, történetvezetése könnyen kikövetkeztethető, hiába tudjuk, hogy melyik döntés hova vezet a végeredmény mégis szíven üt. Ez pedig a tálalásnak, vagyis az atmoszférának és a színészi alakításoknak köszönhető. Éppen, ezért az apró gyermekhibái ellenére sem tudunk haragudni rá.
