A pusztaság (The Wasteland/El páramo, 2022 – Netflix) kritika

2014 egyik igen érdekes filmje volt annak idején a Babadook. Bár a közönség körében elég vegyes fogadtatásra lelt, azért sokan szerették (én is), a kritikusok meg egyenesen odáig voltak érte. Mármost, aki annak idején a Babadooktól a falra mászott, az a világért se kínozza magát a Pusztasággal, különben a családtagok hozhatják megint a létrát.

A minimális szereplőgárdával dolgozó történet egy spanyol családról szól, mely egy közelebbről nem részletezett háború (?) borzalmai elől a büdös nagy semmi közepén keres menedéket. De egy nagyon büdös és nagyon nagy semmit tessenek ám elképzelni. Indokolatlanul ősz és komor apuka (Roberto Alamo) közelebbről meg nem határozott mezőgazdasági tevékenységet végez (a jelek szerint nem túl nagy sikerrel), a telek határát pedig nyugtalanító totemekkel jelöli meg. Klasszik spanyol szépség anyuka (Inma Cuesta) főzmostakarít, Diego nevű kisfiuk (Asier Flores) meg próbál csendeskén felnőni, de még eléggé az elején tart. Apa természetesen tökös férfit szeretne nevelni belőle, amit úgy vél helyesnek kivitelezni, hogy a gyereket megtanítja félfával szakszerűen agyonb… ütni a család húsforrásául szolgáló nyulakat (akiket nem mellesleg Diego név szerint ismer és minden nap hosszasan becézget).Anya inkább az „érzékeny széplélek” gyerekideálra szavaz, vele csupa nóta, játék és kacagás az élet (ha eltekintünk attól, hogy a folyvást ismételt kedves gyermekdalocska szövege erősen hajaz a „Lédererné, mi van a kosárba’? Kodelkának keze, feje, lába” témájú örökslágerre, amivel speciel az én nagyanyám igyekezett annak idején kivirágoztatni bennem a popkultúrát.)

A pusztaság
A pusztaság: Roberto Álamo, mint Salvador. Kredit: Lander Larrañaga/ NETFLIX © 2021

Életük a redvában minden, csak nem idilli, és a rurális ábrándnak még az ábrándja is szertefoszlik, mikor apa talál egy csónakban sodródó félholt férfit, aki hálából azért, hogy megmentették, hamarosan öngyilkos lesz. Apa valószínűleg iszonyúan unja már a kilencmillió hektáros sívó puszta közepén gyilkolászni a nyulakat, mással legalábbis nem magyarázható az a hirtelen lelkesedés, amivel fejébe veszi, hogy az elhunytat visszajuttatja a rokonainak. A nukleáris családot bozonokra bontva otthagy mindenkit a francba, és ellovagol a naplementébe a hullával, mást nem is hagyva hátra, csak egy nyugtalanító családi legendát a szörnyről, aki minden nap egy kicsit közelebb jön, és aki fél tőle, annak nincs esélye. („Fő, hogy ne féljünk tőle, ugye érted, kisfiam? Három méter magas és nincsenek szemei. De annyi az egész, hogy nem szabad tőle félni. Mondtam már, hogy nincsenek szemei? És minden nap kicsit közelebb jön. Na. De a félelem, az nagyon rossz. A húgomat is ez a szörny ölte meg. De nehogy féljél ám. Ja és nincsenek szemei. Meg három méter magas.”)  Diego eddig sem túl szórakoztató gyerekkora innentől kimondottan traumatikussá válik.

Aki horrort vár, ne várja. A film igen nyomasztó, folyamatosan ígéri a borzasztóan szörnyűségest, de igazából, ha a szívünkre tesszük a kezünket, nem történik benne semmi. De a világon semmi. Végtelenül, borzongatóan, kilencmillió hektáros nagyságrendben semmi. A végén se. Ebből a szempontból a dolog kissé bosszantó.

Nem véletlenül emlegettem a Babadookot: 100%-ban biztos vagyok benne, hogy David Casademunt, aki írta és rendezte a filmet, innen merítette az ötletet. A Babadook azonban kiválóan építkező, a feszültséget folyamatosan fokozó alkotás volt, ügyesen játszott azzal, hogy most akkor van szörny vagy nincs, és figyelemre méltó érzékenységgel boncolgatta azt az igen kényes, és minden szörnynél ijesztőbb témát, hogy mi van akkor, ha a saját édes gyermekünk izé, köhömm, nem szeretetreméltó. A Pusztaság megfordítja a kérdést („Mi van akkor, ha 8 évesen csalódnunk kell a saját édes szüleinkben?), de nem tud vele mit kezdeni, pedig fogát összeszorítva, rettentően igyekszik, és a színészek is apait-anyait beleadnak.

Hiába bölcs az üzenet (amit pl. a Dűne a frappánsan rövid „a félelem az elme gyilkosa” mottóval letudott). Hiába megrázó a szellemi leépülés drámája. Hiába derül ki valahol félúton, hogy valójában mi történt apa húgával. Hiába a kacsintgatás, hogy mi vár arra, aki túl hosszú ideig csukja el magát a külvilágtól úgy, hogy az alulstimulált agya csak a rémmeséket tudja keringtetni odabent (igen, igen, a karanténra gondolok). És főleg hiába az az amúgy nagyon érdekes, és igen ritkán piszkált motívum, hogy mi történik, amikor egy anya a férje helyett a fiába lesz szerelmes (nem fizikai értelemben), erőnek erejével megpróbálja megőrizni cuki kis dédelgethető babucinak, hogy aztán egyszer csak minden átmenet nélkül keménységet és férfiasságot követeljen tőle. Megfelelő kezekben a filmnek ez lehetett volna a legérdekesebb és legértékesebb vonala. Az alkotás azonban lélektani vonalon sem üt igazán nagyot. Ebből a szempontból viszont a dolog nagyon bosszantó.

A Pusztaság szépen fényképezett, de helyenként klisés megoldásokkal operáló, rendkívül komoly gondolatcsírákat hordozó, de borzasztóan rossz tempójú és rosszul összerakott film. Egy kínszenvedés végigülni, még úgy is, hogy közben teljesen világos, hogy a felszín alatt mit akar mondani, tehát a néző akár még vájt agyú entellektüellnek is érezhetné magát.

A pusztaság thumbnail pontozó
A pusztaság (The Wasteland/El páramo)
Összességében
Mese a nagy gonosz szörnyről, aki nem jön, és közben a többiek se nagyon csinálnak semmit.
Rendezés
2
Színészi alakítás
6
Forgatókönyv
4
Fényképezés
5
Filmzene/Hang/Effektek
0
Olvasói értékelés0 Votes
0
3

Friss

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Az utolsó Halloween-filmen, lehet, csodálkozni fognak a rajongók

Lehet, hogy Stephen King is bele fog kavarni az utolsó Halloween-filmbe, ezzel még kegyetlenebb véget...

Gerlóczy Sári: Társas mező című kiállításán jártunk a Fugában

Gerlóczy Sári ecsettel a kezében mutatja meg mindennapi gondjait és problémáit. Az emberek társas...

Tom Cruise ritka szerelmi jelentben szerepel a Top Gun: Maverickben

A Top Gun elképesztő légi felvételeivel lett kultuszfilm 36 évvel ezelőtt, de sokat lendített rajta Tom Cruise híres...
Kovácsné
Kovácsnéhttp://kovacsne.blog.hu
Gyerekként szerény 19 alkalommal láttam a moziban a Piedone Egyiptomban című kultikus műremeket (többnyire jegy nélkül, de ez most nem tartozik ide). Azóta is próbálok rájönni, hogy bizonyos filmek bizonyos embereket miért fognak meg, miközben mások ugyanazt az alkotást nézhetetlen undormánynak tartják. Filmet elemezni matematikai módszerekkel nem tudok, vonatkozó szakképesítésem nincs. Írásaim ennek megfelelően egy szakfordító agrármérnök bevallottan szubjektív merengései egy-egy mozis élmény kapcsán (gyerekfilmek esetén a saját ivadékaim és szellemi holdudvaruk vonatkozó merengéseit is kötelességtudóan csatolom).

Hasonlóak

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Nincs ki a négy kereke, de nem baj: Álom két keréken (Along for the ride, 2022 – Netflix) kritika

Ismét egy fiatalokról szóló, klasszikus történettel állt elő a Netflix, hogy megpróbálja kielégíteni egyre...

Multiverzumos túra Dokival: Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness – 2022) kritika

A Marvel legújabb fázisának célja egyértelmű az Endgame óta. Bevezetni a nézőket a Multiverzumba...