Végállomás: esküvő (Destination Wedding – 2018) [Kritika]

Ha egy mondattal szeretném jellemezni a filmet, ez lenne az: Vászonra vitt színdarab. A Végállomás: esküvő Keanu Reeves (John Wick, Féktelenül, Az ördög ügyvédje, Mátrix) és Winona Ryder (Ollókezű Edward, Fekete Hattyú, Alien 4 – Feltámad a Halál) párosának negyedik közös filmje lett a Drakula, a Kamera által homályosan és a Pippa Lee négy élete című filmek után. Az író-rendező Victor Levin jegyzi ezt az alkotást, akinek nevéhez főleg a Reklámőrültek című sorozat fűződik. Műfaját tekintve elég érdekes kategóriába sorolhatnánk a romantikus filmeken belül, ez pedig nem más, mint az anti-romantikus film. És hogy mitől lesz egy film anti-romantikus?! A recept egyszerű, vegyünk két szereplőt, történetesen egy férfit és egy nőt, akik utálják a világot, utálják önmagukat és ódzkodnak minden olyan tevékenységtől és lehetőségtől, mely akár pár perc boldogságot hozhat az életükbe.

Ilyen a film két főszereplője is, Frank és Lindsay, akiket egyazon távesküvőre hívtak meg valahova az Isten háta mögött két utcával. Már találkozásuk sem mindennapi, a reptéren a becsekkolásra várnak, de a sors vagy talán a jól megszervezett utazás (?!) belekényszeríti őket, hogy nem csak a repülőn kell egymás mellett ülniük, de a hotelszobájuk is szomszédos, sőt a lagzin is külön, kettejüknek elkülönítve, – mint akik büntetésben vannak – közös asztalt kaptak. Így két főhősünk rá van kényszerítve, hogy elkezdjenek kommunikálni egymással és együtt utálhassanak mindent, amit csak lehet. És bizony a film 90 percén keresztül láthatjuk, hallhatjuk, ahogy a két kellemetlen figura,- akiket inkább a közértben is magunk elé engedünk, csak minél kevesebbet legyenek a közelünkben – hogyan talál egymásra és a közös gyűlölet a világ és az ifjú pár felé, hogyan hozza össze őket. Érdekes jellemfejlődésnek lehetünk tanúi ezáltal.




Reeves az utóbbi időkben, inkább akciófilmekben jeleskedett, ezért izgalmas, egy ilyen házsártos, élet utáló karakter bőrében látni, és szerencsére nem csalódunk benne. Karaktere a negatív világszemlélet ellenére is szerethető, ahogyan a kétszeres Oscar jelölt Ryderé is, – akit sorozatos botrányai ellenére, folyamatosan próbál a filmes világ megmenteni. Szomorú, hogy ilyen tehetségek, mint Winona így elkallódnak Hollywood-ban, de talán egy-egy ilyen szerep segíthet neki visszajutni a filmes szakma élére. Kritikám elején megjegyeztem, hogy ez a film inkább egy vászonra vitt színdarab. Ezt pedig azzal támasztom alá, hogy maga a film, pár vicces színhelyet leszámítva, inkább egy prózai darab, mintsem a látványelemekkel konstatáló mozifilm. Hol a repülőn ülve vitatják meg az élet negatív oldalát a saját szemszögükből, hol egy asztalnál mélyülnek el a világ dolgaiban, hol pedig az ágyon feküdve játszanak lélek-búvárkodást egymás zűrös lelkében.

A Végállomás: esküvő tipikusan az a film, aminek a trailerében már elsütötték a legjobb képi jeleneteket szinte mindegyikét. Viszont, mint említettem ennek a filmnek az „ereje” inkább a prózai részekben rejlik, így azokat nehéz lenne egyenként kiemelni, hogy becsábítsák a nézőket. Inkább el tudnám képzelni ezt a filmet egy kétfelvonásos darabnak, mint egy látványos mozifilmnek, mert látványvilágban sajnos jócskán hagy kívánnivalót maga után. Nem is lepődnék meg, ha valamelyik színház vagy színi társulat lecsapna rá és színpadra vinné, mert egy kétszemélyes darabnak inkább beillik, mint mozifilmnek. Függetlenül attól, hogy a párbeszédes részek viszonylag elég viccesek. Bár a sok negatív világnézet egy idő után már kezd kicsit sok lenni, de olyankor jön egy jó poén és visszahozza a mosolyt a néző arcára.

Neked hogy tetszett a film?
Olvasói értékelés45 Votes
45
Végállomás: esküvő
Összességében
A Végállomás: Esküvő, egy nem szokványos vígjáték, sokkal inkább az anti-romantikus-komédia műfaját képviseli, amely érdekes és vicces helyzeteket, párbeszédeket eredményez. A színészi játékra a két főszereplő neve a garancia. Maga a cselekmény elég lapos és képi világa sem köti le a nézőt. Inkább egy filmvászonra vitt színdarab, de a vicces monológok és párbeszédek, helyzetkomikumok sok vidám percet hozhatnak a nézőknek. Egy próbát megér...
Pozitívumok
A két főszereplő uralja a filmet
Képes mosolyt csalni az ember arcára...
Negatívumok
...de a negatív életszemlélet, amit közvetít néha túl sok
Az alaptörténet színdarabként talán jobban megállta volna helyét, mint filmként
60
Értékelés

Friss

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...
Dörgő Dániel
Dörgő Dániel
A filmek, a mozik mindig is kiemelt részét képezték életemnek. Lassan huszadik éve lesz, hogy belekerültem a filmkészítés világába. Megannyi élmény ért ezalatt a két évtized alatt, sok produkcióban részt vehettem, világsztárokkal forgathattam. Majd jött egy lehetőség, hogy írhatnék kritikákat is. Számomra fontos szempont, - hogy sokakkal ellentétben- én nem akarom megmondani a nézőnek, hogy egy film jó-e vagy sem, kell-e szeretni vagy sem. Hanem, minél objektívebb alapon bemutatni egy alkotást, hogy az olvasó maga döntse el, az adott mozi számára mit nyújthat. Persze a kritikaírás tartogat magában szubjektivitást is, de minden embernek mások az igényei, így inkább az adott film érdekességeire, valamint az azzal kapcsolatos, fontosabb információkra helyezem a hangsúlyt. Hisz mindenki el tudja maga dönteni, hogy az neki tetszett-e vagy sem. Műfajban vannak prioritást élvező filmek számomra is, de szívesen megtekintek olyan alkotásokat is, melyeket alapból lehet nem néznék meg. Volt erre is példa már és rájöttem, minden filmből lehet tanulni, minden műfajra nyitottnak kell lenni. Így fejleszthetjük ismereteinket és önmagunkat is. Örömmel tölt el, hogy egy olyan nagyszerű csapat tagjaként, mint az Artsomnia, oszthatom meg filmes véleményem a közönséggel.

Hasonlóak

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...