Viktor együtt él egy nővel, akit nem szeret, és egy gyerekkel, akit nem tervezett. Egy nap felbukkan az életében rég nem látott apja. A súlyos beteg, börtönviselt férfi megjelenése Viktor számára új esélyt jelent arra, hogy végre elhagyhassa családját. Útnak indul, hogy elvigye apját egy idősek otthonába, majd beköltözzön a lakásába. Az utazás azonban váratlan fordulatot vesz: az apa egyre jobban érzi magát, és az egyre vadabb fordulatok felborítják fia gondosan kialakított terveit. A kisember, aki jellemformáláson esik át. Az alkohol és a dugás az élete perspektívája emberünknek, akiben a tesztoszteron túlteng, aki a környék nagymenője, aki gondolkodás nélkül üt le bárkit.
Szeretem azokat a filmeket, amelyek nem erőltetik rá a nézőre az izgulanciát. A sablon szerint a főszereplő túléli az atomtámadást, a halálos lövést, a kínzások kínzását, azaz, sem drágán, sem sehogy nem adja az életét. Tetszett a filmben az is, hogy eltérő vágásokat láttam, nem a betompítós, bámuljuk még a főszereplőt, mert olyan jóképű, mert olyan katartikus az arckifejezése, vagy olyan nagyon szupersztár. Egyszerű emberünk teszi a dolgát, hamar lejön a vászonról, hogy nem agysebész az illető, és már azon törtem volna a fejem, akarom én látni egy lumpen elem hétköznapjait, amiben majd lesz egy világmegváltó próbálkozás?! Aztán annyira sodort magával az esemény, az apró cselekmények piszkosul beették magukat a bőröm alá, például a főszereplő, ahogy átalakul a senkiből nagymenővé, a cipőjének cserélése apró jelenet, mégis remekül fogta meg a rendező. A rutinos mozdulat, ahogy a megbecsült buli cipőt fűzi be, amiben már más a tartása is. Ahogy a lányt felkéri táncolni, dráma nesze neked, elmosolyodtam. Higany mozgása zseniális volt és nagyon jól hozta a kor sajátosságait.
A film története lehetett volna egy a kis embert bemutató tanulságokkal teli sztori. Szerencsére, ennél sokkal több lett. Az egoista, egyik napról a másikra tengődő fiú, aki családban él, amiről egyáltalán nem vesz tudomást, számára egy kis nőcske és a pia a boldogság. Aztán egy cél vezérli, lakás kell. A szokásos hittel megy kölcsönt felvenni, azzal a hittel, amit a reklámok mondanak az embereknek. Aztán a meglepetés, nem kap hitelt. Itt kezdődik a bonyodalom. A szerencse gyűlölt apja személyében csillan rá. A nagyképű, érzéketlen, érzelmileg fejletlen, sem az öregséget, sem a betegséget nem tisztelő kisembert egy cél élteti, apja lakása. Ehhez 1000 km út vezet, amely út során szövődik a film cselekménye, miközben az apa fiú viszony is változik. A fiú férfivá érik. A gyűlölet szeretetté alakul. És a filmben természetesen zajlik le ez a változás. A másik, ami miatt ajánlom, az izgalom faktort sikerült nálam elérnie a rendezőnek. Komolyan izgultam még az amúgy becstelen börtönviselt apáért is. Megmutatta a rendező az emberi oldalát, és ha nem is adtam volna oda a kocsim kulcsát, de nem maradtam közömbös, és a halálát sem kívántam.
Érdemes megnézni a filmet, mert tartogat meglepetéseket, olyanokat, amire az első filmkockáknál nem is számítanánk. A lélegzet visszafojtott érzést hozza ki az események láncolata. A kisember körül a feszültség folyamatos, és várható, hogy történik vele valami. A kliséktől mentesen fog vele történni az a valami, de mindez olyan emberi módon, hogy megsimogatnám, ne bánkódj. Ami még tetszett, az az orosz nők bemutatása volt. Az italozás megfér a csecsemő felügyelete mellett, a szerelem nincs ingyen, egy lakás társbérlőjeként könnyebben jön a szerelem, és egyéb jellemzők.A változásban persze a véletlen is közre játszik, a véletlen, ami lehet a sors, a sorszerűség. Olyan hétköznapi a történet persze az akció filmekhez mérve, hogy könnyű átélni a szereplők lelki folyamatait. A kemény férfi és a maffia szabályok szépen kristályosodnak ki.
Az embertelenség az ápolónők személyében sajnos irtózatos jó képet mutat a realitásról. Az elfekvőben játszódó meghatódást finoman adja a néző tudtára. A tehetetlenség állapotát látni egy olyan jelenet után, amikor a maffia karmaiból szabadul, a maffia főnök szemébe nevet, de a fia meghatja, és ez a jelenet épp ettől gyönyörű. A kemény férfi, mint egy kisgyermek érzékenyül el. Az anyós erkélyen játszódó jelenete magában foglalja sok anyós mondandóját a vejéhez. Csak nevetni lehet azon, hogy hány anyós mondatait foglalta itt össze, mennyire tipikus probléma amiről itt szó van, ahogy pár pillanat alatt minden fájdalmát, és igazát ráömleszti erre a senkiházira, aki nem mer vissza ütni, inkább eloldalog, elsunnyog. Az életösztön mellett a gyökerekhez való visszanyúlásba fordul át a film, épp akkor, amikor már mi is megkedveljük az amúgy erkölcstelen életet élő apát. Olyan szépen sikerül bemutatni, hogy valamikor szívtipró volt, és a nyomoréksága ellenére, amikor megszólal, annak súlya van.
