A nagy rivális Arnold Schwarzenegger önéletrajzi dokumentum sorozatát követően Rocky Balboa, Rambo és Barney Ross megtestesítője, a legendás Sylvester Stallone is megkapta a maga önéletrajzi filmjét a Netflixtől. Sly egy igazi self-made man, aki hosszú évek kemény munkájával, önerőből küzdötte fel magát a társadalmi ranglétra csúcsára. Az ő életútja a klasszikus amerikai álom beteljesülése, de ahogy Rocky mondaná az élet nem csak napfény is szivárvány. Mindezt bizonyítja Sly megpróbáltatásokkal teli életútja is, amit megkísérel bemutatni nekünk ez a dokumentumfilm.
A már egy átlag néző számára is jól ismert beszélő fejes, kronologikus sorrendben haladó életrajzi doksik sorába illeszkedik bele a Sly. A film gerincét a Stallone-val és családtagjaival készült interjúk, filmrészletek, valamint háttérfelvételek teszik ki, mint például egy régi New York Times interjú. Mindez pedig érdekes színezetet ad az alkotásnak, főleg hogy közvetlenül az Arnold Schwarzenegger életét bemutató háromrészes minisorozat után érkezett meg ez a mű a Netflixre. Ezt pedig, azért fontos kiemelni, hiszen a két színész legendás rivalizálása Hollywood történelmének egyik legfontosabb szelete. A Netflix Sly-nak is megadja a maga mozgóképes emlékszobrát, ami Stallone esetében sokszor csak egy extraként érződik, hiszen róla már van igazi szobor.
Ki kell emelni, hogy az ilyen életrajzi projektekben általában az a legideálisabb a filmesek és a nézők számára is, ha a középpontban álló személy életének legfontosabb pillanatait, jó és rossz döntéseit a különféle szemszögekből, és a lehető legobjektívebb módon mutatják be. Ezt nem tudja maradéktalanul teljesíteni a Sly, de alapvetően még így is hatalmas élmény hallgatni magát Stallone-t, ahogy a jellegzetes dörmögésével visszautazik a múltba és bemutatja a nézőnek azt a rögös utat, ami elvezette őt a szupersztárságig.
A film feltárja a néző előtt a New York-i olasz munkáscsaládból induló, Stallone legnagyobb megpróbáltatásait kezdve a korántsem idilli gyerekkortól. Megismerjük gyerekkorának azon állomásait, amik alapvetően meghatározták a személyiségének formálódását, mint például a születésekor bekövetkezett féloldali arcbénulása és apjával való mostoha viszonya. A kőkemény fegyelmezési módszereket használó apja, aki sokkal inkább gyűlölte, mint szerette Sly-t számkivetetté tette a többi gyerek között. Mindez elindította a fiút testépítés és a művészi önkifejezés útján és később ezek váltak az életének legmeghatározóbb elemeivé. Az apja által vert Stallone mindenáron ki akarta fejezni magát valahogy, és végig hitt abban, hogy a művészi önkifejezés útja, az, ahol ő kiteljesedhet, de ezen út során is kezdetben mindenhol falakba ütközött, ami megacélozta a jellemét. Emellett, viszont útközben sebeket is ejtett rajta, amik a későbbiekben alapjaiban határozták meg azt, hogy filmjeiben hogyan fejezi ki magát, mint színész, rendező, és forgatókönyvíró. Ezzel kapcsolatban azt mondja Stallone, hogy ő úgy véli, hogy nem jó dolog, ha az emberek látják meghalni a hőseiket, hiszen akkor velük veszik a remény is. Ő pedig, ezért nem is hagyja meghalni az általa teremtett hősöket a filmvásznon.
A gyerekkori megpróbáltatásai és az egyetemi éveket követő munkakeresés, nélkülözés és elutasítás, szervesen beleivódott Rocky Balboa karakterébe. Sly végig vezet minket a Rocky forgatókönyvének írási folyamatán. Bemutatja azt, hogy az ő művészete az életből inspirálódott, és inspirálódik a mai napig. Megtudjuk a filmből azt is, hogy Stallone élete a tökéletes példa arra, hogy art imitates life, ahogy angol nyelvterületen szokás mondani.
Sly pontosan tudta, mit tart a kezében, amikor a Rocky forgatókönyvét átnyújtotta a stúdiónak és kötötte az ebet a karóhoz, hogy csakis ő játszhatja el a főszerepet. Ami utána jött, az pedig már történelem a Rocky lett 1976 legtöbb bevételt hozó filmje és bevezette a popkultúrába azt az ikonikus figurát, aki az amerikai álom egyik megtestesítője lett. Sly innentől kezdve szabadon kifejezhette magát és berobbant Hollywoodba. Egy pillanat alatt elismert színész lett. Ezt követően pedig folyamatosan csak nyert, mígnem a 90-es évek elhibázott kísérletezései miatt az új évezred elején mélypontra került. Ekkor már mindenki leírta, de itt nem volt vége, hiszen eljött a feltámadás, mivel Sly újra elővette Rocky és Rambo karakterét, valamint megalkotta Barney Rosst, így ezen keresztül egyszemélyes intézményként tudott megszilárdulni.
Az alkotás egyetlen és legnagyobb hibája a hossza. Túl rövid, hiszen másfél órában nem lehet maradéktalanul és elfogulatlanul bemutatni egy hét évtizedet átölelő karriert és életutat. Ebből kifolyólag pedig sokszor nagyon egyoldalúvá válik a film és más megszólalók perspektívái vagy eltörpülnek, vagy nem jut rájuk elég idő. Mégis a film hangulata mindvégig olyan mintha Stallone búcsúzna mindentől. A nézőktől, karrierjétől és talán egy kicsit az élettől is.
