péntek, április 19, 2024

Halványkék szemek kritika (The Pale Blue Eye, 2022 – Netflix)

Eleve nem rossz dolog, ha az embernek irodalom iránt érdeklődő gyereke van, mert tőle meg lehet tudni bizonyos dolgokat, amiket ő (az ember) annak idején úgymond ellógott az iskolában. Pláne hasznos az ilyen indíttatású ivadék, amikor egy film azzal igyekszik eladni magát, hogy Komoly Irodalmi Háttere van, de a filmkritikus ehhez a háttérhez hülye és/vagy lusta utánanézni. Kisebbik lányom a szobán átsuhantában épp csak fél szemmel kukkantott rá a tévére, és a The Pale Bue Eye (Halványkék szemek) cím láttán azonnal lenyomott egy egyetemi székfoglalót arról, hogy ő mennyire szereti Edgar Allan Poe-tól a Telltale Heart (Áruló szív) című történetet, abban van ez a jelző, hogy a pale blue eye, és tuti, hogy a filmnek ehhez valami köze van. Nem normális ez a gyerek, hogy ilyeneket fejben tart.

A Halványkék szemek egyik főszereplője csakugyan Edgar Allan Poe (Harry Melling). Mindannyiunk kedvenc romantikus-hátborzongató költője mintegy Watsonként bonyolódik egy nyomozási ügybe, melyet egy Landor nevű lepukkadt zseni vezet (Christian Bale). A helyi katonai akadémián ugyanis nagy a riadalom: az erdőben felakasztva találtak egy kadétot, az öngyilkosság pedig elég stabilan kizárható, mert az illetőnek kivágták a szívét…

Halványkék szemek kritika
Harry Melling, mint Edgar Allen Poe a Halványkék szemek című filmben. Kredit: Scott Garfield/Netflix © 2022

Christian Bale és az író-rendező összeszokott párost alkotnak: előző két közös filmjük A harag tüze és az Ellenségek, az előbbi modern környezetben, az utóbbi a vadnyugaton játszódik. Közös munkásságuk eme legújabb darabja megint csak más kort és más műfajt idéz, egy pre-Sherlock Holmes-i világot, ahol még az ujjlenyomat fogalma is ismeretlen volt. A Halványkék szemek (aminek egyébként vajmi kevés köze van az Áruló szívhez) közepesen eredeti és közepesen izgalmas (az eredeti regény állítólag ezerszer jobb), két dolog mégis egész jó eladja: az atmoszférája és a színészei. Ami az előbbit illeti, mintha a Bíbor folyókat látnánk egy kicsit kevésbé véres kiadásban, halovány viktoriánus gyertyafényben. Az alkotók nyilvánvalóan mindent beleadtak, hogy elénk varázsoljanak egy keményebb telet az 1830-as évekből, és sikerült is nekik. Minden részlet a helyén van, parádés kivitelű az összes jelmez, díszlet, erdő és kismadár. A hangulat igazi gothic, minden beltéri felvétel olyan, mintha nem találták volna fel a villanyvilágítást (azóta se…), helyenként annyira sötét van, hogy a francba küldené az ember a rendezőt meg az operatőrt, mert alig látni valamit.

Halványkék szemek kritika
(B-J) Christian Bale, mint Augustus Landor és Harry Melling, mint Edgar Allen Poe a Halványkék szemek című filmben. Kredit: Scott Garfield/Netflix © 2022

Ami a főszereplőket illeti: én vagyok az az eretnek görény, aki nem szereti Christian Bale-t. Ezúton is elnézést, mea culpa és a többi, kiváló színész, kalapot le, csak nekem mindig egy gesztussal több, mint ami természetes. Landor kiégett, cinikus figuráját remekül hozza, de aki igazán elviszi a show-t, az Harry Melling (hisszük vagy nem, jó húsz évvel ezelőtt Dudley-t alakította a Harry Potterben). Poe romantika hőskora előtt tisztelgő, ezért kissé karikatúraszerű alakját ő tölti meg élettel, az ő játéka az, ami az egész filmet a kellemes középszerből kiemeli. Külön említést érdemel egyébként a film nyelvezete, nekem legalábbis nagyon szimpatikus volt, ahogy a karakterek a leghevesebb indulatok közepette, baltával a kézben is kvázi mélyen tisztelt uramnak szólítják egymást, és olyan szavakkal dobálóznak, hogy szótárazni kell hozzá.

Halványkék szemek kritika
Lucy Boynton, mint Lea Marquis a Halványkék szemek című filmben. Kredit: Scott Garfield/Netflix © 2022

Nehéz megfogni hol megy mellé a Halványkék szemek. Kicsit túl hosszú (az utolsó fél órája igazán szórakoztató, de addigra már lement 120 perc…), kicsit túl egyenetlen, kicsit túl átlátszó, ahogy Poe személyét és idézeteit használja reklámnak. Annyira nagyon azért nem megy mellé: egyszer abszolúte nézhető és szórakoztató, de a benne rejlő lehetőségek ellenére nem lesz a műfaj klasszikusa.

Halványkék szemek kritika pontozó thumbnail
Halványkék szemek (The Pale Blue Eye, 2022 - Netflix)
Összességében
A Halványkék szemek közepesen eredeti és közepesen izgalmas, két dolog mégis egész jó eladja: az atmoszférája és a színészei.
Rendezés
7
Színészi alakítás
10
Forgatókönyv
7
Fényképezés
10
Filmzene/Hang/Effektek
7
Tempó
6
7

Friss

City scape, avagy Budapest sokféle arca: Az Álmatlanság című kiállításon jártunk a Zikkurat galériában

Alvászavar, insomnia, alvásképtelenség. Sokan küzdenek ezzel a problémával. A Zikkurat galériában olyan képzőművészek alkotásait...

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

ARA San Juan: Az eltűnt tengeralattjáró minisorozat (ARA San Juan: The The Submarine that Disappeared limited series, 2024 – Netflix) kritika

Ha hirtelen össze kell foglalnom, mit gondolok összességében a Netflix ARA San Juan: Az...

A művész és a társadalom – Szurcsik József: A varázsló kertje című kiállításán jártunk

Szurcsik József képzőművész kiállítása a Műcsarnokban látható. Címe: A varázsló kertje. A címadó képet...
Kovácsné
Kovácsnéhttp://kovacsne.blog.hu
Gyerekként szerény 19 alkalommal láttam a moziban a Piedone Egyiptomban című kultikus műremeket (többnyire jegy nélkül, de ez most nem tartozik ide). Azóta is próbálok rájönni, hogy bizonyos filmek bizonyos embereket miért fognak meg, miközben mások ugyanazt az alkotást nézhetetlen undormánynak tartják. Filmet elemezni matematikai módszerekkel nem tudok, vonatkozó szakképesítésem nincs. Írásaim ennek megfelelően egy szakfordító agrármérnök bevallottan szubjektív merengései egy-egy mozis élmény kapcsán (gyerekfilmek esetén a saját ivadékaim és szellemi holdudvaruk vonatkozó merengéseit is kötelességtudóan csatolom).

Hasonlóak

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

Egy magányos űrhajós története a naprendszer peremén: Az űrhajós (Spaceman – Netflix, 2024) kritika

Számomra sajnos a 2023-as év nem éppen a filmek aranyéve volt. Keveset is kaptunk...

Népirtás a szomszédban: Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest, 2023) kritika

Jonathan Glazer legújabb filmjével bizonyítja, hogy képes arra, amire a legnagyobbak: bármilyen műfajú filmet...