A tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése Greta Gerwing független filmje, a Lady Bird volt, mely egyben a kaliforniai színésznő első rendezése. Az alkotás legnagyobb erőssége, hogy nem akar több lenni annál, ami, mégpedig egy őszinte történet a felnőtté válásról. A film főszereplője a kamasz Christine, aki lázadásának jelképéül Lady Bird-nek hívatja magát, a kaliforniai Sacramentóban tengeti mindennapjait és szépen lassan szembenéz mindazzal, amivel minden tindézsernek meg kell birkóznia; első szerelem, szex, beilleszkedési problémák, családon belüli konfliktusok, elvágyódás.
Ez önmagában még nem jelentene semmi kiemelkedőt, a bravúros forgatókönyv, a kisebb mellékszálak, és főképp a színészválasztás tette méltóvá ezt a filmet az Oscar-díj jelölésre. Saoirse Ronan (Brooklyn, Komfortos mennyország) tökéletes választásnak bizonyult a főszerepre, a játéka gördülékeny és természetes, olyan érzése támad az embernek mintha ez a kamaszlány bármikor szembejöhetne vele az utcán. Kiemelkedően jó Lady Bird édesanyját alakító Laurie Metcalf (Roseanne, Toy Story) is, aki a film legszívszorítóbb jelenetéért felelős, Ronannal karöltve nagyon erős anya-lánya párost alkotnak. Az anya karaktere azért is fontos, mert a néző a főszereplővel együtt ismeri meg őt közelebbről, és a tartózkodást illetve a veszekedéseket épp olyan fokozatosan és hasonló lépésekben váltja fel a nyitottság és az elfogadás, mint ahogy az valamennyiünkkel a való életben is történik, ahogyan felnövünk.
A filmben feltűnik még Timothée Chalamet (Szólíts a neveden, Csillagok között), akit egy másik szerepe miatt legfiatalabbként jelöltek idén Oscar-díjra Legjobb férfi főszereplő kategóriában, s bár a Lady Birdben kevesebb játékidő jut neki, nagyon ügyesen hozza a lázadó szépfiút. Számára különösen előnyös, hogy egy időben több szerepben is megmutathatja, mit tud, ha úgy alakul a karrierje, ahogy eddig, a 2010-es évek egyik legnagyobb felfedezettje lehet. Nevezhetnénk közönségfilmnek a Lady Bird-öt, mégsem lenne helyénvaló, mert bár nagy tömeghez szól, a kivitelezése, a vágások, a zene, a színészi játék mind méltóvá teszik arra, hogy 2017 legjobb filmjei között emlegessük. Habár a 90-ik Oscar gálán nem váltotta jelöléseit díjakra, komoly esélye van arra, hogy évek múltán kultfilmnek nevezhessük.
