Lady Bird (Lady Bird – 2017) [Kritika]

A tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése Greta Gerwing független filmje, a Lady Bird volt, mely egyben a kaliforniai színésznő első rendezése. Az alkotás legnagyobb erőssége, hogy nem akar több lenni annál, ami, mégpedig egy őszinte történet a felnőtté válásról. A film főszereplője a kamasz Christine, aki lázadásának jelképéül Lady Bird-nek hívatja magát, a kaliforniai Sacramentóban tengeti mindennapjait és szépen lassan szembenéz mindazzal, amivel minden tindézsernek meg kell birkóznia; első szerelem, szex, beilleszkedési problémák, családon belüli konfliktusok, elvágyódás.

Ez önmagában még nem jelentene semmi kiemelkedőt, a bravúros forgatókönyv, a kisebb mellékszálak, és főképp a színészválasztás tette méltóvá ezt a filmet az Oscar-díj jelölésre. Saoirse Ronan (Brooklyn, Komfortos mennyország) tökéletes választásnak bizonyult a főszerepre, a játéka gördülékeny és természetes, olyan érzése támad az embernek mintha ez a kamaszlány bármikor szembejöhetne vele az utcán. Kiemelkedően jó Lady Bird édesanyját alakító Laurie Metcalf (Roseanne, Toy Story) is, aki a film legszívszorítóbb jelenetéért felelős, Ronannal karöltve nagyon erős anya-lánya párost alkotnak. Az anya karaktere azért is fontos, mert a néző a főszereplővel együtt ismeri meg őt közelebbről, és a tartózkodást illetve a veszekedéseket épp olyan fokozatosan és hasonló lépésekben váltja fel a nyitottság és az elfogadás, mint ahogy az valamennyiünkkel a való életben is történik, ahogyan felnövünk.

A filmben feltűnik még Timothée Chalamet (Szólíts a neveden, Csillagok között), akit egy másik szerepe miatt legfiatalabbként jelöltek idén Oscar-díjra Legjobb férfi főszereplő kategóriában, s bár a Lady Birdben kevesebb játékidő jut neki, nagyon ügyesen hozza a lázadó szépfiút. Számára különösen előnyös, hogy egy időben több szerepben is megmutathatja, mit tud, ha úgy alakul a karrierje, ahogy eddig, a 2010-es évek egyik legnagyobb felfedezettje lehet. Nevezhetnénk közönségfilmnek a Lady Bird-öt, mégsem lenne helyénvaló, mert bár nagy tömeghez szól, a kivitelezése, a vágások, a zene, a színészi játék mind méltóvá teszik arra, hogy 2017 legjobb filmjei között emlegessük. Habár a 90-ik Oscar gálán nem váltotta jelöléseit díjakra, komoly esélye van arra, hogy évek múltán kultfilmnek nevezhessük.

Lady Bird
Összességében
Kétség sem fér hozzá, hogy a Lady Bird, az év egyik legőszintébb és legjobb filmje.
Pozitívumok
Könnyen befogaható történet
Nincs túlnyújtva
Érdekes történetvezetés
Negatívumok
Nem minden karakter tud kellőképpen kibontakozni
Kissé sablonos fordulatok
90
Értékelés

Friss

Star Wars: Thrawn-trilógia – Legendák – a legjobb történetek könyvajánló: Mindenki kedvenc Star Wars folytatása újra a boltokban!

Ezúttal kemény kötetes változatban jelent meg a Szukits gondozásában Timothy Zahn remekműve, a Thrawn-trilógia,...

Creed III kritika (Creed III, 2023) – Még mindig megvan benne a tűz

Talán kijelenthető, hogy eddig mindkét Creed film kiválóan vitte tovább a Rocky franchise örökségét,...

65 kritika (65, 2023) – Jurassic Parkban a helyzet változatlan

Tehát adott egy minimál karakteres túlélőfilm. Nem nagy ügy, vagyis lehetne az, mert ugye...

Hadik kritika (2023)

Képzeljük el, ahogy Rango, a kaméleon huszárruhát ölt, majd elkiáltja magát: „És most vágtatunk”....

Hasonlóak

Creed III kritika (Creed III, 2023) – Még mindig megvan benne a tűz

Talán kijelenthető, hogy eddig mindkét Creed film kiválóan vitte tovább a Rocky franchise örökségét,...

65 kritika (65, 2023) – Jurassic Parkban a helyzet változatlan

Tehát adott egy minimál karakteres túlélőfilm. Nem nagy ügy, vagyis lehetne az, mert ugye...

Hadik kritika (2023)

Képzeljük el, ahogy Rango, a kaméleon huszárruhát ölt, majd elkiáltja magát: „És most vágtatunk”....