A Marvel filmes univerzum hamarosan tíz éves történet mesélésének a végéhez ér. Idén áprilisban lezárul egy éra és, ahogy az ilyenkor lenni szokott elkezdtek megágyazni a további folytatásoknak, történet szálaknak és az olyan stafétát átvevő hősöknek, mint például Doctor Strange, Pókember vagy Fekete Párduc. Az egyik nagyágyút viszont eddig még nem láthattuk, csak utaltak rá a Végtelen háborúban, most azonban bemutatkozik teljes életnagyságban is. Ugyanis végre megérkezett a régóta várt Carol Danvers, vagyis Marvel Kapitány.
Carol Danvers (Brie Larson) egy baleset folytán életveszélybe kerül és pár Kree megmenti az életét. Ezután csatlakozik egy Kree-k elit csapatához melynek célja megmenteni egy hadifoglyot a Skrullok fogságából. A félre sikerült akció után Carol a Földön köt ki, ahol találkozik a fiatal Nick Fury-val (Samuel L. Jackson). De ekkor azonban még egyikük sem sejti, hogy a Skrullok követték őt a bolygónkra, ezzel belekeverve minket a már régóta tartó Kree-Skrull háborúba.
A történet a kilencvenes években játszódik, ezért a filmet nagyon jól eltalált és jó arányban adagolt nosztalgikus atmoszféra járja át. A ruhák, a kocsik, az épületek és üzletek mind korhűen vannak ábrázolva. A választott zenékről nem is beszélve. Érdekes látni, hogy milyen precizitással sikerült implementálni ezt a korszakot az MCU-ba. Ebben az időben még Furynak meg volt mind két szeme, Coulson ügynök is életben volt és még a Blockbuster videókölcsönző láncot sem zárták be. Persze nem szabad kihagyni Hala-t, a Kree fővárost sem, amiből sokat ugyan nem kapunk, de vezetőjét és hierarchiáját nagyjából megismerhetjük, valamint apró szeletkéket is mutatnak belőle, ami nagyon megnyerően sikerült a jövőre nézve.
A Marvel Kapitány egy nem természetes értelemben vett eredettörténet, mivel a készítők csavartak egy picit a recepten, a múltat ugyanis ezúttal inkább a történet folyamán flashback jelenetek formájában ismerhetjük meg, ami olykor igazán ötletesen van megoldva. A film legfőbb kérdése az, hogy kicsoda Carol Danvers és ahogy egyre több kirakós darab kerül a helyére, úgy tudunk meg egyre többet hősünkről. Afelett sem szabad elsiklani, hogy ez a Marvel első olyan filmje, aminek a címszereplője egy hősnő, ezzel pedig egy teljesen új színt adtak hozzá az MCU filmek széles palettájához. Természetesen nem maradhattak ki a stáblista utáni jelenetek sem, ezekből kettő is van. Ebből az egyik hozzákapcsolja a filmet a következő Bosszúállókhoz, a másik pedig a fix vicces jelenet.
Marvelék megint nem tudtak hibázni a casting esetében sem. Brie Larson nagyon jól működik, mint Marvel Kapitány minden rezdülését át lehet érezni. Samuel L. Jackson-t és Clark Gregg-et (Coulson ügynök) is sikerült profin megfiatalítani, egyáltalán nem lóg ki a lóláb. Jackson pedig hozza az általa megszokott profizmust. Van még további két visszatérő is: Lee Pace (Ronan) és Djimon Hounsou (Korath), akik a Galaxis őrzőiből lehetnek ismerősek, valamint szereztek újabb zseniális színészeket is: Jude Law, Anett Benning és Ben Mendelsohn személyében, akik szintén remekül játszanak. Egy cuki cicát is sikerült behozniuk a történetbe, aki a Goose névre hallgat és Furyn kívül Ő szállítja a legjobb poénokat. Szokásos Marvel betegség, hogy a mellékkarakterek és a főellenfelek nincsenek teljesen kidolgozva, és ezért kellő időt sem kapnak arra, hogy kibontakozhassanak, a főhősbe fektetett energiák miatt.
A Marvel Kapitány megágyazott az elkövetkezendő idők Marvel mozijainak azzal, hogy merte bővíteni azt a kozmikus univerzumot, amit már a Galaxis őrzői, a Thor, a Hangya-filmek, valamint a Doctor Strange is elkezdett kiépíteni. Egyértelműen kezd kirajzolódni az új irány, de hogy ez jó vagy rossz lesz-e az már a jövő zenéje. Egyelőre egy valami biztos: Thanos retteghet, mert igen erős kihívóra akadt Marvel Kapitány személyében.
