M.Night Shyamalan neve a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején egyet jelentett a minőséggel és garancia volt a sikerre. Ez nem is csoda olyan filmek után, mint a Jelek, a Hatodik érzék vagy akár a Sebezhetetlen, de mégis az utóbbi években valamilyen oknál fogva ez megváltozott és egy iszonyatos lejtmenet vette kezdetét az olyan filmek miatt, mint például az Utolsó Léghajlító vagy a Föld után című alkotások. Ezt a negatív hullámot a 2015-ben megjelent, Látogatás törte meg és 2016-ban pedig a Széttörve juttatta vissza a csúcsra és adott hitelt újra a nevének. A Széttörve ugyanis nem csak James McAvoy bravúros alakítása és nyomasztó, feszült története, miatt sokkolta a közönséget, hanem hogy azzal a bizonyos extra jelenettel összekötötte a Sebezhetetlen című filmmel. Hosszas várakozás után pedig végre megérkezett az Üveg. A kérdés már csak az, hogy Shyamalan vajon folytatta-e nyerő szériáját vagy ismét bukott?
A történet szerint David Dunn (Bruce Willis) tovább folytatja Oltalmazóként való ténykedését a fia, Joseph Dunn (Spencer Treat Clark) segítségével. Továbbra sem hagyott fel a Horda, vagyis Kevin Wendell Crumb (James McAvoy) elkapásával, aki rettegésben tartja Philadelphiát. Egy szerencsétlenül sikerült mentőakció után Dunn és Crumb abban az elmegyógyintézetben találja magát, ahol Elijah Price-t (Samuel L. Jackson), vagyis Mr. Üveget is kezelik. Kezelőorvosuk pedig nem más, mint Dr. Ellie Staple (Sarah Paulson), aki olyan emberekre specializálódott, akik abban a téveszmében szenvednek, hogy természetfeletti képességek birtokában vannak és ezért szuperhősnek képzelik magukat.
A trendekkel szembemenően Shyamalan egy igazán földhözragadt alkotással folytatja előző két moziját, hiszen itt nincsenek lézert a szemükből lövő mutánsok és repülő félistenek. Itt magas intelligenciájú zseni, az átlagnál erősebb és szívósabb biztonságtechnikus és egy huszonnégy személyiséggel rendelkező, személyiség zavaros beteg van. Mégis mind a három azt képzeli magáról, hogy szuperhős. Pedig mindannyiuk csak egy picivel különlegesebbek, mint egy átlagember, a rendező pedig erre a kérdésre keresi a választ ebben a kétórás alkotásban. Ez nem egy szokványos blockbuster film, sokkal inkább egy filozófiai thriller, arról, hogy vajon, aki valamivel is különlegesebb, mint az átlag az hívhatja-e magát szuperhősnek és ha igen, akkor ez a kijelentés vajon helytálló-e, vagy csak egy megalomániában szenvedő beteg képzelgése. A film legvégéig pedig nem is kapunk pontos választ arra, hogy kinek van igaza, a doktornőnek vagy a betegeknek.
A színészek újfent nagyot játszottak. James McAvoy megint zseniális volt Crumb szerepében és végre további személyiségeket is megismerhettünk még ha csak egy apró mondat vagy pillanat erejéig. Éppen, ezért McAvoy jó munkát végzett, mert még így is jól elkülöníthetőek egymástól a karakterek egy-két kivételtől eltekintve. Azt hittem Crumb karaktere elfogja vinni a showt, de meglepett, hogy tévednem kellett, mert Samuel L. Jackson nem hagyta magát és egy olyan Mr. Üveget formált meg, hogy öröm volt nézni. Aminek külön örültem, hogy Bruce Willis hosszú idő után odatette magát és megint színészkedett nem pedig a mostanában már tőle megszokott unott, bamba pofát vágta a film alatt. A rajongók pedig nagyon fognak örülni, mert a korábbi részekből minden fajsúlyos karaktert játszó színész is visszatért, úgy mint: Anya Taylor-Joy (Casey Cook), Spencer Treat Clark (Joseph Dunn) és Charlayne Woodard (Elijah anyja), egyedül Robin Wright karaktere Audrey Dunn maradt ki a buliból. Ami sajnálatos, hogy az új szereplők közül Paulson karakterén kívül egyik sem lett maradandó.
A történet jól felépített, céltudatosan halad, jó időben elsütött csavarokkal az elkerülhetetlen, tragikus végkifejletig, ami biztosan mély nyomot hagy majd minden nézőben. Amit sajnáltam, hogy a hősök háttértörténeteiként szolgáló flashbackekből nem sokat adagol Shyamalan, karakterenként mindössze egyet-egyet, ami lássuk be, hogy egy ilyen karakterközpontú alkotásban nem túl megnyerő. Plusz van pár rossz és indokolatlan, közeli kamerabeállítás harcközben, ami szintén nem kifejezetten szerencsés, hiszen így annak kevés harcnak is elvész a súlya. Valamint arra az utolsó két-három percre már igazán semmi szükség nem volt, anélkül is teljesen érthető lett volna a történet. Ezen negatívumok ellenére azonban az Üveg egy pazar alkotás lett, hiszen egy teljesen új megközelítése a szuperhős témának és remek záródarabja ennek a trilógiának. Egy biztos David Dunn, Elijah Price és Kevin Wendell Crumb hármasát nem fogjuk elfeledni egy darabig, hiszen ők nem a képregények oldalairól ugrottak le, hanem egyedi, kitalált, mégis emberi és gyarló.
