Kapcsolatok, idő, dráma és romantika: Szuperhősök (Supereroi, 2021) kritika

Paolo Genovese (Teljesen idegenek, A hely) egy időtől szabdalt romantikus párkapcsolati filmmel jelentkezik a hazai mozikban március végén. A Szuperhősök-ben nincs misztika, nincs egyetlen szuperképesség, sőt, semmi olyasmi, amitől az átlagos néző vérnyomása megemelkedne. Mégis érdekes, és akik szeretik a romantikus, drámai elemeket is felvonultató filmeket, azok számára akár maradandó élményül is szolgálhat.

A film egy emberpár távolságokkal, szakításokkal, újra összeborulásokkal teli párkapcsolatát követi végig. Marco egyetemi fizikatanár, racionális, két lábbal a földön áll. És mivel a végletek talán tényleg vonzzák egymást, megismerkedik egy ízig-vérig művészi életet élő, utcai rajzolással foglalkozó nővel, Annával. Az ismertségből kapcsolat lesz, a kapcsolatból pedig buktatókkal teli hosszú együttélés.

A történetet tulajdonképpen ennyiben össze is lehet foglalni, ha nem akarunk elárulni belőle lényeges részeket. A film mintegy 100 perce azonban ennél sokkal hosszabbnak tűnik, és ennek oka a tálalásban keresendő.

Szuperhősök kritika
Kérsz egy falat garnélát Marco? – kérdezi jó kedélyűen Anna. Kép: Imdb

Marco és Anna kapcsolatának epizódjait Genovese időszeletekben nyújtja felénk. Az egyik jelenetben a kapcsolat elején járunk, majd a végére ugrunk, hogy aztán egy másik szakaszban találjuk magunkat. Az időt frizurák, szakállak, ruhák jelezik, és ez egyáltalán nem válik bántóvá, vagy zavaróvá a történet alatt. A néző fejében szépen lassan áll össze a kép, egyes epizódokra csak utalás történik, mely eseményt csak jóval később pillanthatjuk meg a vásznon. Hogy mi ennek a szaggatott, szétszabdalt, epizodikus szerkesztésnek az oka, azt maga a sajtóvetítésen jelen lévő rendező mondta el a feltett kérdések során: „Az időt akartuk ábrázolni, annak rövid, megismételhetetlen jellegét, azt, hogy gyorsan telik, és ha nem ragadjuk meg a pillanatot, akkor úgy múlik el, hogy akár soha többé nem jön vissza.”

A film Szuperhősök címmel kerül vetítésre, mely egyszerre két jelentést is hordoz magában. Az egyik közvetlenül a történetre utal. Anna, akinek végül képregény-rajzolóként sikerül elhelyezkednie egy kiadónál, folytatásos történetbe kezd, melynek címe Szuperhősök. Egy olyan (valóban szuperhős) emberpárt rajzol meg hétről-hétre, akik párkapcsolatban élnek. A képeken természetesen Anna és Marco saját kapcsolatának napos és (főként) árnyas oldalai elevenednek meg. Éppen ezért a cím magára Annára és Marcora is vonatkozik, akik bár nem tudnak repülni, vagy falakat áttörni, és a szó semmilyen értelmében nem szuperhősök, mégis szerelmükkel, démonaikkal, kétségeikkel, érzelmeikkel éppúgy megküzdenek, mint ahogy Batman küzd meg Jokerrel. 

Szuperhősök kritika
Marco és Anna nem zavartatják magukat a parton. Kép: IMDB

A film romantikus dráma besorolást kapott és ez jó jellemzője annak, amit a néző átél a mintegy 100 perc alatt. A megfelelő átéléssel játszó színészeknek (Jasmine Trinca, Alessandro Borghi), az érdekes történetvezetésnek köszönhetően számtalan romantikus jelenettel gazdagodhatunk, miközben nem egy olyan drámai elemmel is szembesülhetünk, melyek egy romantikára nem annyira fogékony néző számára már a klisé és a „jaj, ne már!” kategóriát ütik meg. Ezért a film tényleg azoknak javasolt, akiket nem rettent el, sőt vonz, a romantika és a kiszámítható (szappanoperákat idéző) drámai elemeket felsoroltató film. Számukra ez az alkotás igazi csemege lesz, mint ahogy azok számára is kellemes emlék marad, akik képesek eléggé beleélni magukat egy történetbe ahhoz, hogy ne zavarják őket a nyíltan, sőt, tudatosan hatáskereső jelenetek, melyeknek kifejezett célja az volt az alkotók számra, hogy kimondjuk magunknak: kevés az időnk, használjuk ki azt, szeressük egymást, mert ami elmúlt, az már nem jön vissza.

Szuperhősök kritika thumbnail pontozó
Szuperhősök (Supereroi, 2021)
Összességében
Egy olaszosan drámai, olaszosan szerelmes film azoknak, akik otthon vannak a romantikus filmek néhol drámai világában.
Rendezés
7
Színészi alakítás
6
Forgatókönyv
6
Fényképezés
6
Filmzene/Hang/Effektek
5
6

Friss

Szabó János emlék fragmentumai

Szabó János 1967-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenőtől, Konecsni Györgytől,...

Mindenki odavan a Top Gun: Maverickért

A cannes-i fesztiválon ötperces álló ovációval ünnepelték Tom Cruise új szuperprodukcióját, a Top Gun: Mavericket, a sztár pedig...

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Az utolsó Halloween-filmen, lehet, csodálkozni fognak a rajongók

Lehet, hogy Stephen King is bele fog kavarni az utolsó Halloween-filmbe, ezzel még kegyetlenebb véget...
Varga Lóránt
Varga Lóránthttp://www.vargalorant.hu
A nevem Varga Lóránt és író vagyok. Nyomtatásban megjelent műveim mellett két éve "közösségi íróként" tevékenykedem, ami nyomon kísérhető honlapomon és Facebook oldalamon is. Kis gyerekkorom óta nézek filmeket. Ennek megfelelően mindig is közelemben maradt ez a művészeti ág. Egyetemi éveim alatt számtalan filmesztétika kurzus hallgatója voltam. Ha akarjuk, ha nem a XX. század második felétől a vizuális kutúra átvette a vezető szerepet. A tény fölött egyetlen író sem hunyhat szemet. Ennek szellemében egy általam vezetett, immár 10 éves Olvasókör is rendszeresen tárgyal filmalkotásokat. Olvasni jó. És jó filmet nézni is jó. Ez van!

Hasonlóak

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Nincs ki a négy kereke, de nem baj: Álom két keréken (Along for the ride, 2022 – Netflix) kritika

Ismét egy fiatalokról szóló, klasszikus történettel állt elő a Netflix, hogy megpróbálja kielégíteni egyre...

Multiverzumos túra Dokival: Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness – 2022) kritika

A Marvel legújabb fázisának célja egyértelmű az Endgame óta. Bevezetni a nézőket a Multiverzumba...