Életigenlő francia vígjáték a fények városából.
Számtalan olyan témájú film született már, amiben az öregedő agglegény úgymond az érzelmei áldozata lesz és végre megállapodik: elég például a kategóriájában remek Minden végzet nehézre (Something’s Gotta Give) gondolni. Ebben a francia filmben főhősünk, Jocelyn (Franck Dubock) karaktere kísértetiesen emlékeztet Jack Nicholsonéra az említett 2002-es filmből: easy come-easy go üzemmódban kezeli a nőket: “Vasárnap megdugom, hétfőn elhagyom“-közli kaján vigyorral receptjét legjobb barátjával, útját pedig hazudozás és frappáns humorral megspékelt hódítás szegélyezi. Természetesen a füllentésekkel tarkított életvitel ezúttal nem marad következmények nélkül, legújabb kiszemeltje és a meghódítandó zsákmány egy sajnálatos félreértés miatt kerekesszékesnek véli, főhősünk pedig kénytelen magát az árral sodortatni.
A francia filmes világban már öreg rókának számító Franck Dubosck nemcsak főszereplője, hanem rendezője is a filmnek és nem kell szégyenkeznie: biztos kézzel irányítja a szereplőket. Nagyon jó választás volt a női főszereplő karakter, Florance szerepére Alexandra Lamy szerződtetése, ugyanis elbűvölő bájjal alakítja az életvidám, kedves nőt, akinek a jelenléte, valahányszor megjelenik, beragyogja a vásznat. A forgatókönyv írók élettel és egyediséggel töltötték meg a szereplőket, jól kidolgozottak és könnyű velük azonosulni. Franck Dubosck filmje klasszikus romkom, annak minden kötelező elemével – félreértés, elválás, újra egymásra találás -, de a szintén francia Életrevalókhoz (Intouchables) hasonlóan mély emberségről tesznek tanúbizonyságot a filmkészítők: az említett filmhez hasonlóan ebből a történetből is árad az az életigenlő pozitivizmus, ami annyira emlékezetessé teszi. Nem véletlenül vonható könnyen párhuzam a 2011-es francia sikerfilm és a Szerelembe gurulva között: a humor forrása itt is gyakran a kerekesszékes lét és az azzal járó hétköznapi kínlódás.
Meglepő módon a film már szinte morbiditásba hajló humort is megenged magának, de a bravúr sikerül: soha egyetlen percre nem érezni, hogy túl sok, vagy átmenne olyan határon, ami a jó ízlést sértené. Bár olyan fordulatot alig találunk, amely ne volna kiszámítható, mégis nagyon élvezetes nézni a filmet, az, hogy működik, a z eredeti történeten és a helyzetkomikumokban bővelkedő jeleneteken túl nagyban köszönhető a két főszereplő között működő kémiának, és a jól megválasztott mellékszereplőknek is, nem beszélve az elbájoló atmoszféráról.
