Mivel a Miután könyvsorozat (4+1 könyv) tinik millióinak szívét dobogtatta meg, teljesen egyértelmű volt, hogy a filmsorozat is főként ennek a korosztálynak szól, hiszen van benne minden, amiért fiatal lányok milliói megőrülnek: szexi főszereplő, erotika, mindent elsöprő szerelem, rosszfiú és makulátlan szomszéd lány, bonyodalom, kibékülés-összeveszés és így tovább bármi, amit el lehet képzelni.
Tessa már többé nem az az aranyos és ártatlan teremtés, akit Hardin annak idején megismert. A lány már képes megérteni a fiúban forró indulatok természetét, ezért ő az egyetlen, aki képes őt kordában tartani, de még Tessa is döbbenten szembesül mindazzal a keserűséggel, ami előtör Hardinból, mikor felszínre kerülnek tragikus múltjának elfeledett, sötét részletei. Ami biztos, hogy Hardinnak szüksége van a lányra, de az igazi kérdés az, hogy vajon ez fordítva is így van-e. Meddig mehet el Tessa anélkül, hogy feláldozná önmagát a szerelemért, vajon megéri a folyamatos csatározás?
![](https://variety.com/wp-content/uploads/2022/08/hessa1-e1661662801452.jpg?w=681&h=383&crop=1)
Be kell vallanom, hogy én az esetek 90%-ban vevő vagyok az ilyen típusú történetekre, és jó néhány évvel ezelőtt biztosan nem akadtam volna fenn olyan dolgokon, mint például a csapnivaló forgatókönyv vagy a nem működő párbeszédek. Mondjuk 10 évvel ezelőtt is megkérdeztem volna, hogy hogy nem rúgták ki azonnali hatállyal azt a fodrászt, aki a béna mű frufrut varázsolta az egyébként csinos Josephine Langfordra – és bár mindezt persze csak azért csinálták, hogy érzékeltessék az eltelt időt-, de hát kár volt.
![Miután boldogok leszünk kritika](https://artsomnia.hu/wp-content/uploads/2022/09/Gagyi-frufru_edited.jpg)
A 4. részre mindenesetre a szereplők most már tényleg összeszoktak és megvan a kémia a főszerepet játszó Hero Fiennes Tiffin és Josephine Langford között, valamint a nagyrészt lecserélt mellékszereplők is teljesen jól működtek a filmben. A zenei válogatás talán kicsit gyengébb, mint az előző részeké, de azért rendben van – és sajnos körülbelül ennyi is volt a pozitívum, amiket fel tudtam sorakoztatni a film mellett. A legnagyobb gond persze az alapmű és az az alapján készült forgatókönyv. Sharon Soboil író annyira próbált megfelelni a rajongóknak és mindent átvenni a könyvből, hogy már túlzásba esett és inkább darabos lett a végeredmény teletűzdelve rengeteg balhéval, üres járattal és sokszor csapnivaló párbeszédekkel, hogy aztán ismét legyen egy mű balhé, amit Tessáék vagy megoldanak, vagy nem. Igen, erről szól a könyv is, de olvasni és két órán keresztül nézni nem ugyan az. Az Alkonyatnál ugyan jól működtek a gyönyörű erdős vágóképek, amiket Catherine Hardwicke használt és valami hasonló törekvést láttam Castille Landon rendezőnél is, de inkább teremtett unalmas üresjáratot, mint különleges atmoszférát.
![](https://artsomnia.hu/wp-content/uploads/2022/09/DSC01375-1_edited.jpg)
Arról persze mindezek után felesleges lenne beszélni, hogy a film a toxikus és bántalmazó kapcsolat mintapéldája, és hogy Hardinnak és Tessának egyaránt pszichológusnál lenne a helye. Jelenleg is több tucat hasonlóan sikeres könyv és film van forgalomban, gondoljunk csak a Szürke 50 árnyalata– vagy a 365 nap trilógiára… Ez is olyasmi, csak a fiatalabb korosztályra szabott változat. Épp ezért, aki szerette a könyveket minden bizonnyal a filmet is szeretni fogja, még ha a 400 oldalas regényből nem is egy, hanem rögtön két film is készül(t)! Így kedves srácok, vagy elengeditek még egyszer a lányokat egyedül moziba, vagy végigszenvedtek még egy két órás etápot, hogy kiderüljön hogyan zárul Tessa és Hardin kapcsolata, ami 2023-ban érkezik a mozikba.