fbpx
4.5 C
Budapest
vasárnap, március 7, 2021

Gerillakölykök apokalipszise: Monos (Monos, HBO – 2019) kritika

Dél-amerikai legyek ura filmeposzba öntve

Ez a film egy komoly műalkotás. Nem krimi, nem háborús film (ahogy azt a besorolás ígéri), hanem egy filmen megalkotott történet-meditáció arról, hogy mit jelent gyerekként háborúsdit játszani. Mély, zavaró és elgondolkodtató darab. Aki háborús dirr-durr akcióra vágyik, az ne nézze meg. Aki a történet kerek lezárására vágyik, az ne nézze meg.

Akkor kinek ajánlott? Annak, aki szerette például az örökérvényű Apokalipszist most-ot, ahol a háború csak háttérül szolgál valami mélyebb mondanivalónak.

Monos
Monos/ Kép: The Guardian

A történet egyszerű és szimbolikus. Itt jegyzendő meg, hogy szinte minden jelenet bír valamilyen szimbolikával, mint ahogy a történet egymás után következő eseményei is szimbolikusak. Egy csapat gyerekgerilla él a hegyekben. Kamaszok. Egyedül élnek, nincs felnőtt körülöttük, kivéve egy néha-néha felbukkanó hírnököt. A csapat feladata, hogy fogva és életben tartsanak egy elrabolt tanárnőt, akiért valószínűleg a „szervezet” majd váltságdíjat kér valakitől. Sok szót kéne idézőjelbe írni ezt követően, mivel a filmben nincsenek konkrét meghatározások. Még a kamaszok nevei is kitaláltak (Törpike, Farkas, Rambo, Bum Bum és a többiek).

A csapat tehát végzi a dolgát, mint a valódi katonák. Van rangsor, de nincs felettes, van „szervezet”, melynek dolgoznak, de nem tudjuk, hogy azok miért küzdenek. Azonban dolguk végzése közben természetesen ezek a gyerekek mégiscsak gyerekek. Gépfegyverrel ugyan, de játszanak a maguk elvadult módján, szeretik egymást, de közben engedélyt kérnek a szerelemhez. Komolyan veszik a feladatot, de az életet nem tudják mindig komolyan venni.

Monos
Monos/ Kép: The New York Times

A film eleje akár becsaphatja a nézőt, mert kerek történetet ígér. De nem azt ad. Vagyis nem úgy, ahogy azt egy „normál” filmtől elvárná az ember. A történet ugyanis, bár halad előre, mégsem kerül igazán előtérbe. Mert itt nem a történet a lényeg, hanem az, ahogy az eseményekre a gyerekek, a tanárnő, a „szervezet” hírnöke reagál. Ettől válik minden jelenet szimbolikussá, mely képről képre, jelenetről jelenetre azt mutatja meg a néző számára, hogy mivé lesz az ifjúság, ha háborúra nevelik.

Egyre mélyebben értjük meg, hogy a magura hagyott, szabályokat ismerő, de a szabályokat (felügyelet nélkül) önállóan értelmező gyerekközösség idővel mivé válhat. Nem véletlen, hogy maguk az alkotók is megemlítik Golding örökérvényű könyvét, a Legyek urát és egy másik nagy klasszikust, Conrad a Sötétség mélyén című alkotását.

Monos
Monos/ Kép: Mafab

A kolumbiai film fontosságát és művészi értékét jól mutatja, hogy nyolc latin-amerikai ország koprodukciójában készült. Az alkotók szerint a gyerekek Kolumbia fiatal nemzetét jelenítik meg, mely kétségeivel, útkeresésével, néha tétova, néha erőszakos viselkedésével próbál megkapaszkodni a történelem sodrában.

A csodálatos helyeken fényképezett, sokszor különös jeleneteket tartalmazó alkotás zenéje külön bekezdést érdemel. Egy igazán jó filmnek mindig jó a zenéje. Erről itt Mica Levi gondoskodott. Az Under the skin/A felszín alatt (2013) című film zenéjéről is ismer zeneszerző/producer szuggesztív, zajokkal, effektekkel terhes, különös hangvilágot alkotott meg, mely gyönyörűen támasztja alá a képi világot. Különböző hangok különböző szereplőhöz tartoznak, a motívumok vissza-visszatérnek, eltűnnek és újra felbukkannak.

Monos
Monos/ Kép: Empire

A fentiekből már világossá válhatott, hogy a Monos nem könnyű film, nem is azonnal érthető, de csodálatos, megrendítő alkotás lehet belőle, ha megfelelő hozzáállással nézzük azt végig. Nem csoda, hogy 2019-ben tizenhét díjat zsebelhetett be, többek között a Sundance filmfesztivál első helyét, vagy a Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál fődíját.

Ennek megfelelően érdemes megnézi minden maradandó filmélményre vágyó, a művészfilmeket nem alapból elvető mozirajongónak.


Varga Lóránt
Varga Lóránthttp://www.vargalorant.hu
A nevem Varga Lóránt és író vagyok. Nyomtatásban megjelent műveim mellett két éve "közösségi íróként" tevékenykedem, ami nyomon kísérhető honlapomon és Facebook oldalamon is. Kis gyerekkorom óta nézek filmeket. Ennek megfelelően mindig is közelemben maradt ez a művészeti ág. Egyetemi éveim alatt számtalan filmesztétika kurzus hallgatója voltam. Ha akarjuk, ha nem a XX. század második felétől a vizuális kutúra átvette a vezető szerepet. A tény fölött egyetlen író sem hunyhat szemet. Ennek szellemében egy általam vezetett, immár 10 éves Olvasókör is rendszeresen tárgyal filmalkotásokat. Olvasni jó. És jó filmet nézni is jó. Ez van!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Hírdetés

LEGFRISSEBB

Megnyílt a Bethlen Téri Színház pályázata újcirkuszi és online előadások létrehozására

A Bethlen Téri Színház ismét meghirdeti a Találkozások tehetségprogram színházi alkotói pályázatát. Idén, alkalmazkodva a jelenlegi körülményekhez, ONLINE színházi vagy összművészeti produkciók létrehozására adhatják...

Megérkezett a Lupin 2. évadának első előzetese

A héten tették közzé a Netflixen a Lupin sorozat második évadjának teaserét. Az első évad szerethető tolvaj igazságosztója sokunk szívébe belopta magát, és egy...

Szuperhős történetbe burkolt terápia: WandaVízió minisorozat (WandaVision – Disney+, 2021) kritika

Minden hibája ellenére az MCU legnagyobb erőssége, hogy képes tanulni a hibáiból és több-kevesebb sikerrel meg is próbál javítani azokon. Ezáltal már többször mondtam...