Gerillakölykök apokalipszise: Monos (Monos, HBO – 2019) kritika

Dél-amerikai legyek ura filmeposzba öntve

Ez a film egy komoly műalkotás. Nem krimi, nem háborús film (ahogy azt a besorolás ígéri), hanem egy filmen megalkotott történet-meditáció arról, hogy mit jelent gyerekként háborúsdit játszani. Mély, zavaró és elgondolkodtató darab. Aki háborús dirr-durr akcióra vágyik, az ne nézze meg. Aki a történet kerek lezárására vágyik, az ne nézze meg.

Akkor kinek ajánlott? Annak, aki szerette például az örökérvényű Apokalipszist most-ot, ahol a háború csak háttérül szolgál valami mélyebb mondanivalónak.

Monos
Monos/ Kép: The Guardian

A történet egyszerű és szimbolikus. Itt jegyzendő meg, hogy szinte minden jelenet bír valamilyen szimbolikával, mint ahogy a történet egymás után következő eseményei is szimbolikusak. Egy csapat gyerekgerilla él a hegyekben. Kamaszok. Egyedül élnek, nincs felnőtt körülöttük, kivéve egy néha-néha felbukkanó hírnököt. A csapat feladata, hogy fogva és életben tartsanak egy elrabolt tanárnőt, akiért valószínűleg a „szervezet” majd váltságdíjat kér valakitől. Sok szót kéne idézőjelbe írni ezt követően, mivel a filmben nincsenek konkrét meghatározások. Még a kamaszok nevei is kitaláltak (Törpike, Farkas, Rambo, Bum Bum és a többiek).

A csapat tehát végzi a dolgát, mint a valódi katonák. Van rangsor, de nincs felettes, van „szervezet”, melynek dolgoznak, de nem tudjuk, hogy azok miért küzdenek. Azonban dolguk végzése közben természetesen ezek a gyerekek mégiscsak gyerekek. Gépfegyverrel ugyan, de játszanak a maguk elvadult módján, szeretik egymást, de közben engedélyt kérnek a szerelemhez. Komolyan veszik a feladatot, de az életet nem tudják mindig komolyan venni.

Monos
Monos/ Kép: The New York Times

A film eleje akár becsaphatja a nézőt, mert kerek történetet ígér. De nem azt ad. Vagyis nem úgy, ahogy azt egy „normál” filmtől elvárná az ember. A történet ugyanis, bár halad előre, mégsem kerül igazán előtérbe. Mert itt nem a történet a lényeg, hanem az, ahogy az eseményekre a gyerekek, a tanárnő, a „szervezet” hírnöke reagál. Ettől válik minden jelenet szimbolikussá, mely képről képre, jelenetről jelenetre azt mutatja meg a néző számára, hogy mivé lesz az ifjúság, ha háborúra nevelik.

Egyre mélyebben értjük meg, hogy a magura hagyott, szabályokat ismerő, de a szabályokat (felügyelet nélkül) önállóan értelmező gyerekközösség idővel mivé válhat. Nem véletlen, hogy maguk az alkotók is megemlítik Golding örökérvényű könyvét, a Legyek urát és egy másik nagy klasszikust, Conrad a Sötétség mélyén című alkotását.

Monos
Monos/ Kép: Mafab

A kolumbiai film fontosságát és művészi értékét jól mutatja, hogy nyolc latin-amerikai ország koprodukciójában készült. Az alkotók szerint a gyerekek Kolumbia fiatal nemzetét jelenítik meg, mely kétségeivel, útkeresésével, néha tétova, néha erőszakos viselkedésével próbál megkapaszkodni a történelem sodrában.

A csodálatos helyeken fényképezett, sokszor különös jeleneteket tartalmazó alkotás zenéje külön bekezdést érdemel. Egy igazán jó filmnek mindig jó a zenéje. Erről itt Mica Levi gondoskodott. Az Under the skin/A felszín alatt (2013) című film zenéjéről is ismer zeneszerző/producer szuggesztív, zajokkal, effektekkel terhes, különös hangvilágot alkotott meg, mely gyönyörűen támasztja alá a képi világot. Különböző hangok különböző szereplőhöz tartoznak, a motívumok vissza-visszatérnek, eltűnnek és újra felbukkannak.

Monos
Monos/ Kép: Empire

A fentiekből már világossá válhatott, hogy a Monos nem könnyű film, nem is azonnal érthető, de csodálatos, megrendítő alkotás lehet belőle, ha megfelelő hozzáállással nézzük azt végig. Nem csoda, hogy 2019-ben tizenhét díjat zsebelhetett be, többek között a Sundance filmfesztivál első helyét, vagy a Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál fődíját.

Ennek megfelelően érdemes megnézi minden maradandó filmélményre vágyó, a művészfilmeket nem alapból elvető mozirajongónak.


Friss

Gerlóczy Sári: Társas mező című kiállításán jártunk a Fugában

Gerlóczy Sári ecsettel a kezében mutatja meg mindennapi gondjait és problémáit. Az emberek társas...

Tom Cruise ritka szerelmi jelentben szerepel a Top Gun: Maverickben

A Top Gun elképesztő légi felvételeivel lett kultuszfilm 36 évvel ezelőtt, de sokat lendített rajta Tom Cruise híres...

Olescher Tamás: Az igazságnak és a szeretetnek című kiállításán jártunk

Olescher Tamás festő, népművelő emlék kiállítását a Műcsarnokban láthatjuk. A tárlat körülbelül harminc éves...

Repülj vissza az ókori Rómába – Thermae Romae Novae 1. évad kritika (2022 – Netflix)

A Netflix manapság elég híres arról, hogy szinte ontja magából az animéket, a lehető...
Varga Lóránt
Varga Lóránthttp://www.vargalorant.hu
A nevem Varga Lóránt és író vagyok. Nyomtatásban megjelent műveim mellett két éve "közösségi íróként" tevékenykedem, ami nyomon kísérhető honlapomon és Facebook oldalamon is. Kis gyerekkorom óta nézek filmeket. Ennek megfelelően mindig is közelemben maradt ez a művészeti ág. Egyetemi éveim alatt számtalan filmesztétika kurzus hallgatója voltam. Ha akarjuk, ha nem a XX. század második felétől a vizuális kutúra átvette a vezető szerepet. A tény fölött egyetlen író sem hunyhat szemet. Ennek szellemében egy általam vezetett, immár 10 éves Olvasókör is rendszeresen tárgyal filmalkotásokat. Olvasni jó. És jó filmet nézni is jó. Ez van!

Hasonlóak

Nincs ki a négy kereke, de nem baj: Álom két keréken (Along for the ride, 2022 – Netflix) kritika

Ismét egy fiatalokról szóló, klasszikus történettel állt elő a Netflix, hogy megpróbálja kielégíteni egyre...

Multiverzumos túra Dokival: Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness – 2022) kritika

A Marvel legújabb fázisának célja egyértelmű az Endgame óta. Bevezetni a nézőket a Multiverzumba...

Egy kedvelt műfaj sótlan tálalása: Ördög a részletekben (The Little Things – 2021) kritika

https://www.youtube.com/watch?v=9nLP4sGsWuw&t=2s A kilencvenes években kétségtelenül a thriller műfaj reneszánszát tapasztalhatták meg a filmrajongók. Szinte egymást...