Pizzarománc (Little Italy – 2018) [Kritika]

Donald Petrie rendezőnek olyan vígjátékokat és romantikus komédiákat köszönhetünk, mint A szomszéd nője mindig zöldebb, a Beépített szépség és a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt, nekem pedig ezek az alkotások tagadhatatlanul a kedvenceim közé tartoznak. A Beépített szépséget rengetegszer láttam az elmúlt 15 évben és mélyalvásból felébredve is tudom idézni Sandra Bullock beszólásait a filmből, így cseppet sem meglepő, hogy kíváncsi voltam a Pizzarománc című filmre is. Az sem tántorított el, hogy ezt a kicsit megcsavart és „hollywoodosított” Rómeó és Júlia történetre hajazó sztorit sokszor láttuk már TV-ben és moziban egyaránt, és az sem hogy előre tudtam az elejét, a közepét és a végét is, sőt még Hayden Christensen béna barnára festett haja – bizonyára ezzel akarták kanadai olasznak (?) eladni – sem rettenthetett el tőle.

A történet egyszerű: Nikki (Emma Robert – Sikoly 4, Screem Queens) és Leo (Hayden Christensen – Star Wars II – III, Hipervándor) Toronto, Little Italy nevű negyedében élnek gyerekkoruk óta és a legjobb barátok. Családjaiknak közös pizzázója van, azonban az apák összevesznek valamin és indul a véget nem érő gyűlölködés, egymás szívatása és a folyamatos harc, amiért Nikki inkább a londoni tanulást választja, hogy szakács lehessen. Mikor évekkel később haza kell mennie papírokat intézni, újra kezdetét veszik a bonyodalmak, hiszen otthon semmi sem változott. Természetesen a korábbi legjobb barátok között több is lehetne a barátságnál, de a gyűlölködő család és egyéb apró-cseprő gondok miatt – mint például, hogy Leo-nak valószínűleg a fél város megfordult az ágyában – ez nem is olyan egyszerű.

A film legviccesebb jelenetei kétségtelenül a nagyszülőkhöz kötődnek, akiket a Bazi nagy görög lagzi Voula nénikéjeként megismert Andrea Martin és a Leon, a profi Tonyja, Danny Aiello alakít egy nagy adag báj és vicces szituáció kíséretében. Nekik köszönhetően nem csak egy pizzát, hanem egy nagy adag Starbucks kávét is megkívántam a film végére (aki megnézi, érteni fogja, hogy miért). És igen, remekül szórakoztam a filmen, minden további probléma ellenére! Mert ez a film nem akar több lenni annál, ami: egy szórakoztató romantikus vígjáték, – vicces mellékszereplőkkel és klisékkel megspékelve – aminek az az egyetlen célja, hogy kikapcsolódást nyújtson és megnevettesse az embereket.

Nem fogja megváltani a világot – nem is akarja -, a karakterfejlődés teljes hiányát sem szabad rajta számon kérni és a csavarokat is mindenki jó előre sejtheti, de egy percre sem árul zsákbamacskát. Persze, a forgatókönyv lehetett volna olajozottabb, néhány kiegészítés is belefért volna a szereplőkről és a harsány olasz család sztereotípiát is kihagyhatták volna. Mindezek mellett az aranyos tálalásnak és főként a mellékszereplőknek köszönhetően egy igazán szórakoztató és szerethető romantikus vígjátékot tettek az asztalra a készítők, ami remek kikapcsolódást nyújt mindazoknak, akik szeretik ezt a műfaj.


Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés10 Votes
66
Pizzarománc
Összességében
A Pizzarománc című filmet elsősorban azok számára ajánlanám, akik kikapcsolódásra és nevetésre vágynak. Remek randi film, ami nem csak a lányokat szórakoztathatja.
Pozitívumok
Nem árul zsákbamacskát
Könnyed és szórakoztató
Vicces mellékszereplők
Negatívumok
Túlságosan klisés
Tele van sztereotípiával
70
Értékelés

Friss

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...
Horváth Móni
Horváth Móni
Szia, Móni vagyok! Az Aladdint làttam először moziban és ez, valamint hogy 5 éves korom óta nagy Star Wars rajongó vagyok, biztosan megalapozta a filmek iránti rajongàsomat. Szeretem, hogy női szemmel nézve sokszor eltèr a véleményem 1-1 film esetében és ezt nem is rejtem véka alà.

Hasonlóak

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...