Terror élő adásban (The terror live, 더 테러 라이브 – 2013): Filmkritika

Hétvége van, és már megint esik, a programjaimat agyonütötte az időjárás… Ellenben remek alkalmat teremtett, hogy megnézzem, milyen mély a nyúl ürege, így szemügyre vettem néhány elfeledett, vagy kevés rivaldafényt kapott B-listás filmet, hátha drágakőre bukkanok. Nem is kellett sokáig kutakodnom, szinte a semmiből jött elém ez a 2013-as dél-koreai mozi, ami úgy szögezett a képernyő elé, mint film már elég régen. Ha szóba kerül a dél-koreai filmgyártás, a nézőben mostanra (főleg az Élősködők úthengerszerű menetelése láttán) talán már feldereng, hogy nem csinálnak olyan rossz filmeket a félszigeten. A Kistigris film-, sorozat- és zeneipara első számú exportcikké nőtte ki magát az elmúlt több mint fél évszázadban, hemzsegnek a piacon a jobbnál jobb alkotások, stílustól függetlenül, melynek egyik reprezentatív példája eme 2013-as darab, Terror élő adásban címmel.

Terror élő adásban

Főhősünk, Young-hwa (Jung-woo HaA szobalány) egy egykor szebb napokat is megélt híradós, aki napjait egy alulértékelt, hétköznap délelőtti idősávban sugárzott, betelefonálós rádióműsor vezetésével tengeti. A magánélete romokban, és az se segít rajta, hogy egy kínos incidens után került jelenlegi helyzetébe. Egy szokásosan unalmas napon azonban az egyik hallgató furcsa bejelentéssel hívja föl: fel fogja robbantani a Han folyót átívelő Mapo hidat, ami Szöul közlekedésében fontos szerepet lát el, nem mellesleg a tévé- és rádiószékház pont rá néz. Young-hwa nem ül fel a fura hívónak, elküldi melegebb éghajlatra, sőt, noszogatja, hogy ha elég kemény legény, akkor tegye meg, robbantson. Pár pillanattal később valóban robbanás rázza meg a környéket, a székház dolgozói döbbenten nézik, ahogy a hídelemek közül több is sorban mondja fel a szolgálatot. Young-hwa az első sokk után megérzi, hogy eljött az idő a visszatérésére, korábbi főnökét rábeszéli, hogy élő tévéadásban vezethesse a rendkívüli híradót, ahol a terroristával próbál szót érteni. A műsorban aztán egész Dél-Korea figyelemmel követheti a merénylő és a műsorvezető, a rendőrség, a titkosszolgálat és az egykori főnök szópárbaját, mely a csúcsponthoz közeledve nem kevés fordulatot tartogat.

A másfél órás történet dramaturgiája egy megvadult hullámvasút lendületével halad előre, a néző Young-hwa-val együtt, az ő szemén keresztül próbál a lehetőségek között lavírozni, több-kevesebb sikerrel. A különleges helyzetet minden prominens szereplő a maga módján szeretné elrendezni, ezek a megoldások pedig többnyire köszönőviszonyban sincsenek egymással. Egyik-másik csavar determinálja főhősünk viselkedését, míg mások inkább a merénylő döntéseit befolyásolják, és amikor már azt hinnénk, hogy kitaláltuk a csattanót és nincs több meglepetés, akkor megint fordul a kocka, indul az újabb kör a hullámvasúton. Az aláfestő zenék, többnyire inkább zajok és zörejek (ó, igen, a zörejek!) kézen fogva felelősek a feszültségért, ráadásul annyira jó egyveleget alkotnak és együtt mozognak a látnivalóval, hogy elsőre tudatosan talán fel se tűnnek, a kézikamerás felvételek hatására pedig a néző a hevenyészve összedobott stúdióban érezheti magát. A teljes történet egyben robog előre, a helyzet szinte végig pattanásig feszült, alig akad benne pihenő, mégis bőven jut idő a főszereplőt briliánsan hozó Ha Young-woo számára a karakter felépítésére, kibontására. Ha valaki esetleg párhuzamot vél felfedezni Mel Gibson 1996-os klasszikusa, a Váltságdíj és e film között, az tulajdonképpen nem is lő nagyon mellé, azt is mondhatnám, hogy aki szerette az előbbit, annak utóbbi is tetszeni fog. Izgalmas krimi, fordulatos dráma, versenyfutás az idővel, a döntések következményeivel: ínyenc falat a műfaj szerelmeseinek.

Friss

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...

6 dolog, amit nem tudtál a szülinapos Mark Hamillről

Mark Hamill legismertebb szerepe valószínűleg élete végéig Luke Skywalker jedi lovag (majd későbbi mester...
Majer Judit
Majer Judit
Műfajtól függetlenül képes vagyok rajongani filmekért és sorozatokért, igyekszem bennük meglátni a jót, és szeretem őket részletekbe menően is elemezni. Objektív kritika nem létezik, de törekedni kell rá.

Hasonlóak

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...

Buborék kritika (Bubble, 2022 – Netflix): A kishableány és a parkour története

Sokan elfelejtik, hogy az anime nem csak azt jelenti, hogy 80 epizódot végig kell...
Terror élő adásban (The terror live, 더 테러 라이브 - 2013): FilmkritikaEgy újabb dél-koreai nagy durranás, igazi székbe ragasztós, akcióval és többoldalú pszichológiai hadviseléssel, kézikamerás megoldással, feszültséggel és drámával megtűzdelt alkotás Kim Byung-woo rendezésében, a főszerepben Ha Young-woo-val. Műfaji csemege, ínyenceknek kötelező!