A sajtóvetítés óta próbálom megfejteni, hogy miért nem tetszett nekem igazán ez a film. Hogy a francba lehet, hogy nem tudom az egekbe magasztalni, mikor Judi Dench az egyik szereplője, pedig én bizony azt is el tudnám nézni másfél órán át tőle, ahogy sövényt igazgat. Persze lehet az volt a probléma, hogy mindössze nagyjából a film 15%-ban volt jelen. Igaz, akkor mondjuk leolvad a vászon, annyira jó, ez azért sok mindenért kárpótol. Az is baj lehetett, hogy kevés pénzt raktak ebbe a filmbe. Engem például már az is ki tud szakítani a történetből, ha látom, hogy egy hajóút során az a hajó sosem hagyta el a kikötőt. Sőt a berendezők egy remek hajókorlátot applikáltak a zöld vászon elé, aztán csoki. Tudom van, aki ettől még remegve izgul a főhősökért… valahogy eljutott az Oscar jelölésig a Csillag születik is. De nálam ilyenkor varázslat off. Nem is igaz. Csak el van játszva az egész. Hazugság. Hát igen, egy élmény velem mozizni!
A visszaemlékezések során, a fiatal színészek egyáltalán nem rosszak, de nem is kiemelkedően jók. Olyan, mintha a Hallmark leforgatta volna a Ha eljön Joe Black-et Kit Harington-nal és Emilia Clarke-kal, de benne hagyta volna Anthony Hopkins-t. Fura. Aztán ott a megtörtént események ihlette sztori. Ez olyan dzsolidzsóker, mint a 100% a gyümölcslevek dobozain, ami persze sosem annyi. Hiába írja a Sió a dobozára nagy betűkkel azt a százszázalékot, azért azt nem a Mancika préseli hátul, a Spar raktárában, közvetlenül mielőtt a kezedbe vennéd. Természetesen létezett Joan Stanley – azaz Melita Stedman Norwood – de azon kívül, hogy igen idős korában letartóztatták és megvádolták hazaárulással, nem sok mindent merít a film kikezdhetetlen tényekből.
Közben meg röhögök magamon, hiszen a történelmet a győztesek írják. Mi biztosíthat minket arról, hogy a Kódjátszma, vagy akár a Schindler listája minden apró részletre kiterjedően igazat szólt? Semmi. Csak több pénz volt a kivitelezésre és jobb volt a marketingje. Szóval lehet, hogy most először le kell írnom, hogy nem kell feltétlenül rám hallgatni – mondjuk mem tudom, hogy eddig vajon hányan hallgattak rám? – mert bizony van az a film, ami egy avatatlan szemű nézőnek nagyon is kielégítő és szórakoztató lehet. Mert van itt kérem minden. Háború, szerelem, cselszövés, ármánykodás, feminista felhang, gyönyörű és korhű kosztümök, utazás, sóvárgás, házasságtörés, KGB, kémek, ügynökök, kommunista mozgalom. Szóval nem lehet a Vörös ügynök-re rásütni a rossz bélyegzőt. Csak, aki sok hasonló filmet látott már, az szerintem úgy lesz vele, mint én: Szódával elmegy.
