csütörtök, február 29, 2024

Trending

Hasonlóak

Egy fiú hazatér (Ben is Back – 2018) [Kritika]

Pont a napokban olvastam a neten, hogy Nicole Kidman nincs jóban örökbe fogadott gyerekeivel, mert azok Tom Cruise után szabadon a szcientológia felé fordultak. Kidman, aki egyébként ritkán nyilatkozik gyerekei kapcsolatáról a sajtónak, most azt mondta, hogy anyaként az a dolga, hogy szeresse és támogassa a gyerekeit, bármit is csinálnak. Ez az idézet többször eszembe jutott a moziban, amikor Julia Roberts alakítását figyeltem az Egy fiú hazatér című családi drámában. A cím adná, hogy a főszereplő Ben (Lucas Hedges) lesz, de a középpontban mégis inkább az anyja áll. Holly majd’ kiugrik a bőréből, amikor az erdőközeli családi háznál megjelenik legidősebb fia, és leesküszi az égről az összes csillagot, hogy ő most aztán tényleg jó lesz. Ben drogfüggő. 77 napja tiszta, és szeretné megélni a 78. napot is. A történet egyenes vonalon halad, nincs flashback, így a múltjára, drámáira, hibáira csak elharapott félmondatokból, sejtelmes beszélgetésekből, sötét utalásokból következtethetünk.


Ez a film a szembenézésről és a küzdelemről szól, így amikor Ben kap egy újabb esélyt a bizonyításra, anyja szigorú felügyelete mellett lépésről lépésre a néző is szembesül az elkövetett hibák következményeivel. Lucas Hedges alakításában az a jó, hogy úgy tudja megformálni a tékozló fiút, hogy a néző nagyjából a film végéig nem meri biztosan eldönteni, hogy a megbánás valós-e, és Ben nem sompolyog semmi rosszban. A felügyelője engedélyével elhagyta az elvonót, hogy újra megpróbálhassa a hétköznapi életet a családjával, ám ennek otthon nem mindenki örül. Julia Robertsnek nagyon fekszenek az összetettebb szerepek, szerencsére van is bőven terepe kibontakozni. A film elején még néhol kissé erőltetettnek tűnik, ahogy a családja többi tagja és a hazatérő között lavírozik, de utólag, a stáblistát követően azt kellett mondanom, hogy remekül hozta a karaktert, az összetett érzelmeket sikerült túltolás nélkül megjelenítenie, és minden gesztus, tett és érzelem értelmet nyert. Külön említést érdemel a rázós jeleneteknél használt kézikamerás felvételi mód, amit az akciófilmekben már megszokhattunk, és amitől könnyebben az adott jelenetbe kerülhetünk.

Ismerjük a Trainspottingot vagy Requiem egy álomért című örök klasszikusokat, szintén hasonló témakört dolgoznak fel. Ez a mozi viszont nem mámoros utakon vezet a végső bukás vagy feloldozás felé, hanem szembesíti a nézőt azzal, hogy mivel jár egykori függőként visszatérni a hétköznapokba. Peter Hedges író-rendezőként Ben és Holly kapcsolatával bevezet minket az anyai érzelmek mélységeibe, és olyan kérdéseket feszeget, mint hogy van-e határa a megbocsátásnak, mennyit bír el egy szülő–gyerek kapcsolat, gondolkodásra, beleélésre és állásfoglalásra késztetve a nézőt. Nem egy könnyű mozi, de nem is a legnehezebb. Egyszerű, lényegre törő, mégis tartalmas, feldolgozható, és a témát kívülállóként szemlélő szerencsések számára pont eleget nyújt a bepillantáshoz.


Egy fiú hazatér
Összességében
Fontos kérdésekkel foglalkozó, életszagú alkotás emészthető formában. Megérint, elgondolkodtat, a színészek játéka hiteles, a történet kidolgozott – minden korosztály számára ajánlott.
Pozitívumok
Hiteles színészi játék
Fajsúlyos témaválasztás
Összességében kerek egész sztori
Negatívumok
Kidolgozott karakterekből kellett volna még néhány
85
Értékelés
Majer Judit
Majer Judit
Műfajtól függetlenül képes vagyok rajongani filmekért és sorozatokért, igyekszem bennük meglátni a jót, és szeretem őket részletekbe menően is elemezni. Objektív kritika nem létezik, de törekedni kell rá.