Szex és pszichoanalízis (Sibyl – 2019) [Kritika]

Igen, a hazai forgalmazók most sem hazudtolták meg a hírnevüket, ám ez esetben kivételesen jobban jártunk a magyar címmel. Viszont előre leszögezném, szexből határozottan többet látunk, mint pszichoanalízisből és az a kevéske is legtöbbször interaktív szexbe torkollik. Vagyis mi érezzük magunkat felb*szva, esetleg megb*szva. Ennek ellenére kielégületlenül vagyunk kénytelenek távozni. Megosztó egy film lett tehát a Szex és pszichoanalízis. Az alapötlet maga, az írni kezdő pszichológusnak saját páciense lesz egyfajta kifacsart „múzsája”, remek. Érdekes helyzeteket teremt és jócskán vet fel morális kérdéseket. Ám szinte minden más, aminek a cselekményt kéne segítenie kibontakozni főhősnőnk életével együtt hullik darabokra. Ilyen szempontból tökéletes a párhuzam, ám kétlem, hogy ez lett volna Justine Triet rendező (Egy ágyban Victoriával) célja.

A jó alapötletből kusza cselekmény növi ki magát, ami nem rest érzelmi hullámvasútra ültetni minket. Csak annyi a baj, hogy ezt elég csapongó módon teszi, így azonosulás helyett legtöbbször csak értetlenkedünk a mellettünk elsuhanó események láttán. Ennek sajnos az erős képi világgal, atmoszférával rendelkező jelenetek is megisszák a levét. Emellett tanulságok, témák terén is túl sokat akar markolni a film. Terítékre kerül a kezelő-kliens viszony, az anya-gyerek kapcsolat, a traumák feldolgozatlansága, a megcsalás és a „rendezett élet” kérdésköre. Csupa remek probléma, ám nagyrészüket csak felszínesen érintjük, a többi pedig ha kap is orvoslást (végkifejletet), azt is inkább csak kétes eredetű fájdalomcsillapító képében.

A legnagyobb tájsebek azonban a film felszínén mindenképp a karakterek. Annak ellenére, hogy érdekes helyzetekbe keverednek és a színészek is minden erejükkel próbálják őket élettel megtölteni, két dimenziósak maradnak. Az azonosuláshoz szükséges távolságot egyedül Sibyl (Virginie Efira) képes megtenni, ám vele sem jutunk előrébb. Egy ambivalens főhős mindenképp érdekes lehetőségeket kínál, de igazán akkor hatásos, ha megosztó cselekedetei tudatosak. Ezzel szemben Sibyl csak sodródik az árral, élete felelőtlenségének következtében omlik össze. Ez persze magában hordozná a könnyű azonosulás lehetőségét, hiszen sokunkra jellemző az efféle viselkedés. Viszont Sibyl esetében ezek a hibák akkora ostobaságot tükröznek, ami leginkább már idegesítő. Ez sokszor páciensére, Margotra (Adéle Exarchopoulos) is elmondható, de nála tapasztalunk egy kis karakterfejlődést is.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés5 Votes
50
Szex és pszichoanalízis
Összességében
Egy biztos. A zene terápiás hatása újból bizonyítást nyert, ugyanis ez a film egyetlen hibátlan pontja. Bár nem feledteti velünk az átélt megrázkódtatást, valamennyire gyógyír meggyötört pszichénknek.
Pozitívumok
Remek zene
Jó alapötlet
Negatívumok
Csapongó cselekmény
Irritáló karakterek
Túl sok téma
50
Értékelés

Friss

A MűvészTerem pályázat lezárult

Nyáron írtunk a MűvészTerem nevű pályázatról. A kétfordulós verseny eredménye megvan, a második forduló...

Megérkezett az Outlander szakácskönyv

Történt már veled olyan, hogy néztél egy filmet/sorozatot, amiben jóízűen falatoztak és te nyál...

A vérszívó diktátor – A gróf (El Conde, 2023 – Netflix) kritika

Pablo Larraín világhírű chilei rendező konzervatív politikus szülők gyermekeként látta meg a napvilágot és...

“Tehetsz méh többet!” a Magyar Természettudományi Múzeum rendezvénye kisgyermekeknek

A Magyar Természettudományi Múzeum, Tehetsz méh többet! című rendezvénye főként a kisgyermekeket célozza meg....
Erdei Róbert Bence
Erdei Róbert Bence
Robi vagyok, kezdő bölcsész és közép-haladó művész. Kisfiúként a filmezés volt a nagy szerelem, mostanra inkább az írás és a fotózás foglalkoztat. Ez persze nem tart vissza attól, hogy kritikákat írjak vagy egyszer talán forgatókönyvet. Jelenleg a PPKE-BTK-n hallgatok filmelméletet és filmtörténetet.

Hasonlóak

A vérszívó diktátor – A gróf (El Conde, 2023 – Netflix) kritika

Pablo Larraín világhírű chilei rendező konzervatív politikus szülők gyermekeként látta meg a napvilágot és...

Branagh, Poirot és a kisértetek – Szeánsz Velencében (A Haunting in Venice, 2023) kritika

Poirot, Kenneth Branagh jóvoltából most Velence csodálatos kulisszái között nyomoz miközben néha a nézők...

Rózsaszínbe borult a világ – Barbie (2023) kritika

A Barbie-t senkinek nem kell bemutatni. Több évtizede már, hogy kislányok ezekkel a babákkal...