Patrich Hughes a The Expendables – A feláldozhatók 3. során már bizonyította, hogy értő kezekkel nyúl az akciójelenetekhez és ez a képessége a Sokkal több mint testőr során sem hagyta cserben. Legújabb, „buddy cop” akcióvígjátéka is szolgál némi látványossággal, azonban a munka oroszlánrészét a két főszereplőre bízta, akik nélkül a film minden bizonnyal eltűnt volna a DVD-k polcain.
Vladislav Dukhovich (Gary Oldman), a kegyetlen és véreskezű fehérorosz diktátor nyaka körül szorul a hurok a hágai nemzetközi büntetőbíróságon. Azonban a perben nincs elég bizonyíték, a tanúk meg tragikus módon hullanak mint a legyek. Azonban híres bérgyilkos, Darius Kincaid még él, és mitadisten kellő bizonyítékkal tud szolgálni Dukovich ellen, ezért alkut köt az Interpollal, miszerint imádott felesége szabadulásáért cserébe vállalja a tanúskodást. Egy a bökkenő, ehhez épségben el kéne jutnia Hágába, méghozzá 27 órán belül, mert a bíróság is időre dolgozik ugye. Ez nem is olyan egyszerű, hiszen Dukovich igen nagy mennyiségű „fogdmeg” embert mozgat, és miután az Interpol kommandós egysége kb. 10 perc alatt kudarcot vall, más megoldást kell találni a tanú leszállítására. Kincade szabályszerű idézésre történő előállítása végül némi huza-vona után Michael Bryce feladata lesz, aki 2 évvel korábban még a világ tetején állt: csúcskategóriás, AAA besorolású védelmi ügynök volt, és még soha nem veszített el egyetlen klienst sem. Eddig. Karrierje azonban egy általa védett japán fegyvernepperrel együtt halt meg, és azóta csak másodosztályú védelmi feladatokat bíznak rá. Most viszont itt a lehetőség, hogy visszakapaszkodjon a csúcsra. Na, ők ketten vágnak neki Európának egy lopott kocsival, nyomukban pedig az alvilág apraja-nagyja.
Mint minden hasonló típusú filmben, itt is van a fizikai utazásnak egy érzelmi összetevője, melynek során a két antagonista karakter megtanulja tisztelni egymást. Ez persze nem azt jelenti, hogy az akciójelenetekben is visszafognák magukat. Úgy tűnik, hogy a tömegpiaci szórakoztató ipar „sell by” filmjeinél már nincs új a nap alatt. A Sokkal több mint testőr is a régi iskola képviselője, amit az amerikai kritikusok a Rotten Tomatoes-ra eddig beérkezett értékelések alapján elég vegyesen fogadtak. Volt, aki odáig ment, hogy a film csak egy frontális lobotómia után élvezhető. A közönség azonban rácáfolt a kritikusokra, a nézettség rekordokat döntött és már az első hétvégén 21, 6 millió dollárt hozott a konyhára, amivel majdnem meg is térült a 29 millió dolláros költségvetés.
Ez viszont nagyrészt a két főszereplőnek köszönhető, akik között a kölcsönhatás remekül működött. Jackson csak úgy ficánkolt az érző szívű bérgyilkos szerepében, káromkodásban meg még önmagát is felülmúlta. Reynolds pedig örömmel játszotta most a másodhegedűst, hogy kollégája kellően ki tudjon bontakozni, amiért egy nagy főhajtás jár neki. De azért nem kell aggódni, szórja a poént ő is rendesen és kapunk néhány, a keményvonalas romantikus filmjeiből ismert bánatos kiskutya tekintetet is. Ami a mellékszereplőket illeti, Gary Oldman hozta a kötelezőt a kelet-eurpai terrorista szerepében, gyakorlatilag újrahasznosítva az Air Force One-ban bemutatott orosz akcentust. Salma Hayek viszont szinte mindenkit leiskolázott. Az amsterdami királyi palotára panorámás börtöncellában csücsülő temperamentumos bérgyilkosfeleségnek a film legviccesebb pillanatait köszönhetjük, csak azt sajnáltam, hogy nem volt többet a vásznon. Mellette kissé el is szürkült a Bryce exét alakító, eddig zömmel Netflixes produkciókban feltűnt Elodie Young alakítása, pedig nem volt ám rossz ő sem.
A Sokkal több mint testőrben jól keveredik az évődés és a komédia a nagy oktánszámú akcióval. Van elegendő látvány a „hűha” tényező kielégítéséhez és vannak humoros színészek akik forgásban tartják a gépezetet. Ami rontja az összképet, az a kissé ügyetlen forgatókönyv. Az események egyszer túl kiszámíthatóak, másszor pedig teljesen logikátlanok. Az „Unalmas nyugalmas” és az „AAA besorolású ügynök voltam” folyamatos mantrázását, meg az Ace of base „I saw the sign” című számának falsett verzióban való előadását is tipikusan csak olyan ember álmodhatja meg, aki most készíti a második forgatókönyvét. Mindezek ellenére a film működik és hiába fanyalognak a kritikusok ha a közönség meg szereti. Hiszen aki fizeti a zenét, annak nótáját húzza a zenész ugyebár.
