Végtelen útvesztő (Escape Room – 2019) [Kritika]

Leköt – Szórakoztat – A végén sokkol – Mint egy igazi szabadulószoba!

2019. január 3-án kerül a hazai mozikba Végtelen útvesztő címmel az év első akcióthrillere és rögtön fel is adja a leckét az utána következő, hasonló műfajú filmeknek. Jobb kezdést tehát nem is kívánhatnánk, hiszen az eredeti angol címén Escape Room-ra (Szabadulószoba) keresztelt mozi végig egy izgalmas, feszült, olykor humoros párbeszédekkel tarkított thrillert tartogat számunkra. Már 2017-ben is volt egy Szabadulószoba című horrorfilm, mely csúfos bukást produkált. Így némileg fenntartással voltam, hogy ismét ugyanazt az alaptémát, hogy fogják úgy feldolgozni, hogy lekösse a figyelmemet, tudjon újat mutatni és még akár szórakoztatni is. A film végére pedig magam is meglepődtem, de mind a három kritériumnak megfelelt!

A filmet Adam Robitel rendezte, aki eddig leginkább horrorfilmek rendezésében vállalt szerepet – Insidious – Az utolsó kulcs, Horror az autósmoziban stb. És bár ez a film horrorként is kategorizálva van, a 16-os besorolásnak köszönhetően, nem kell anatómiai bemutatóra számítani, mert inkább a thriller műfajához áll közelebb. A színészi gárda többségével sem gyakran találkozhattunk eddig, talán a legnagyobb nevek az ősszel egy szintén horror-szerű filmben, a Sötét folyósokban szereplő Taylor Russel illetve Logan Miller, aki a Kszi Simon-ban játszott idén, illetve a The Walking Dead-ben. A többi szereplő főként TV sorozatokból lehet ismerős: Deborah Ann Woll – Daredevil, Tyler Labine – StartUp, Nik Donadi – Atypical és Jay Ellis – Bizonytalan.




Manapság reneszánszukat élik a szabadulószobák szerte a világban. Hol baráti társaságok fizetnek be egy kalandra, hol csapatépítő tréning keretén belül van programként beépítve egy ilyen játék. A mostani filmben 6, első ránézésre teljesen különböző embert invitálnak meg egy ilyen játékba, ahol a nyertes 10.000 dollárral gazdagodhat. Kezdetben egy nagyon jól megtervezett mókának gondolják ők is az egészet, de ahogy a feladatok egyre komolyodnak, rájönnek, hogy itt többről van szó, mint pár ezer zöldhasúról, a tét a túlélés, mely csak akkor sikerülhet, ha összefognak. Ha hasonlítani kellene más filmekhez, leginkább egy gyomorbarát Fűrész 2.0-t mondanék rá. Mely kevesebb vérrel és belső szervvel próbálja a moziba látogatókat izgalomba hozni.

Manapság sokszor esnek abba a hibába forgatókönyvírók, hogy van egy nagyszerű filmes ötletük, de azt annyira túlgondolják, hogy végül egy gagyi filmecske lesz belőle, melyet, ha meg is éri a mozipremiert, kb. 3 hónap után a Tescoban grátiszként adják az akciós Chipshez. A Végtelen útvesztő ennek pont az ellenkezője, van egy viszonylag sablonosnak tűnő alapötlet, ami magában nem hoz újat. Szabadulószoba – Játékosok – Veszélyes feladványok – Menekülés a halál elől, mégis sikerült végre egy olyan filmet összehozni, ami leköti a nézőt és a sok fordulatnak, a játékosok ismeretlen és ettől izgalmas múltja miatt, végig kétségek közt tart, hogy mi lesz a befejezés és a nem várt csattanó.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés61 Votes
37
Végtelen útvesztő
Összességében
A Végtelen útvesztő-t azoknak a mozifanoknak ajánlom, akik szeretik az olyan izgalmas thrillereket, amiben van némi light-horror elem, csattanók és humoros beszólások, amik miatt végig szórakoztat és leköti a figyelmüket. Nem kell tőle extra sokat és újat várni, viszont az utóbbi idők hasonló filmjei közül kiemelkedik, pont a felsorolt pozitívumok miatt.
Pozitívumok
Sablonos alaptörténetből, izgalmas thriller
Fordulatos, tele csattanóval
Negatívumok
A szabadulószobás alapfelállás már kissé lerágott csont
A befejezés némiképp elnyújtott
80
Értékelés

Friss

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Ellenbacher Ibolya és Juhász Éva: Közel vagy című kiállításán jártunk a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben

A XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjtemény rendszerint időszaki kiállításokat is szokott...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...
Dörgő Dániel
Dörgő Dániel
A filmek, a mozik mindig is kiemelt részét képezték életemnek. Lassan huszadik éve lesz, hogy belekerültem a filmkészítés világába. Megannyi élmény ért ezalatt a két évtized alatt, sok produkcióban részt vehettem, világsztárokkal forgathattam. Majd jött egy lehetőség, hogy írhatnék kritikákat is. Számomra fontos szempont, - hogy sokakkal ellentétben- én nem akarom megmondani a nézőnek, hogy egy film jó-e vagy sem, kell-e szeretni vagy sem. Hanem, minél objektívebb alapon bemutatni egy alkotást, hogy az olvasó maga döntse el, az adott mozi számára mit nyújthat. Persze a kritikaírás tartogat magában szubjektivitást is, de minden embernek mások az igényei, így inkább az adott film érdekességeire, valamint az azzal kapcsolatos, fontosabb információkra helyezem a hangsúlyt. Hisz mindenki el tudja maga dönteni, hogy az neki tetszett-e vagy sem. Műfajban vannak prioritást élvező filmek számomra is, de szívesen megtekintek olyan alkotásokat is, melyeket alapból lehet nem néznék meg. Volt erre is példa már és rájöttem, minden filmből lehet tanulni, minden műfajra nyitottnak kell lenni. Így fejleszthetjük ismereteinket és önmagunkat is. Örömmel tölt el, hogy egy olyan nagyszerű csapat tagjaként, mint az Artsomnia, oszthatom meg filmes véleményem a közönséggel.

Hasonlóak

A szomorúság háromszöge kritika (Triangle of Sadness, 2022) – Mit tesz egy hajónyi gusztustalanul gazdag ember, amikor kitör a vihar?

Ha szatíra, akkor Ruben Östlund. A svéd rendező ismét odacsap egy kicsit a világnak...

Bosszúra készen kritika (Do Revenge, 2022 – Netflix): Van füle, meg farka, csak a törzse hiányzik

Nagyon sok jó vígjáték létezik, amit kár lenne kihagyni, de manapság már egyre kevesebb...

Nincs baj, drágám kritika (Don’t Worry Darling, 2022) – Nem minden az, aminek látszik

A „Nincs baj, drágám!” című filmről, valószínűleg azok is hallottak, akiket annyira nem izgat...