péntek, március 29, 2024

Trending

Hasonlóak

Házimozi: Velvet Buzzsaw (Velvet Buzzsaw – 2019) [Kritika]

A Netflix jóvoltából, a semmiből érkezett a köztudatba Dan Gilroy új horror mozija, a Velvet Buzzsaw. Melyről már az első információ morzsák alapján is ki lehetett következtetni, hogy nem egy megszokott sémájú környezetet választ majd helyszínéül a film cselekménye. Az előzetesek után pedig egy Éjjeli Féreg újraegyesülésre számítottunk, ugyanis a rendező Dan Gilroy ismételten Jake Gyllenhaal-t választotta főszereplőjének az alkotáshoz, de sajnos a Velvet Buzzsaw nem váltotta be előzetes reményeinket.

Ezúttal a képzőművészetek világában járunk, ahol Morf Vandewalt (Gyllenhaal) a biszexuális sztárkritikus munkásságát a művészeti fogyasztói társadalom nagy része nyomon követi. Rhodora Haze (Russo) jóvoltából egy újonnan nyílt galériába érkezik, hogy elemezze az ott kiállított műveket. Eközben titkárnője szomszédságában egy haláleset történik rejtélyes körülmények között, a helyszínen tömérdek mennyiségű groteszk ábrázolású festményekre bukkan a nő, amiket végül közös beleegyezés után kiállítanak, maguknak tulajdonítva a szerzői jogokat. A műalkotásokban azonban gonosz erők lakoznak, akik ezt nem nézik jó szemmel és megbosszulják tettüket.


A Velvet Buzzsaw egy horror, művészi külsővel, elvontan tálalva. A cselekmény ennek megfelelően lassan csordogálva halad előre. Az első felében lényegében alig történik valami, a második felére azonban kezdi felvenni horror köntösét, de addig csak össze-vissza jeleneteket láthatunk furcsa karakterekkel. A film hangulata leginkább talán Nicolas Winding Refn, Neon Démonjára hajaz, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben szürrealista ábrázolások nincsenek, helyette viszont bravúrosan megrajzolt opening credits-et és néhány kreatív vizuális megoldást kapunk. De, ami igazán elviszi a hátán a történéseket, azok a szereplők, ugyanis a színészgárda minden tagja brillírozik: Jake Gyllenhaal kisujjból hozza a tőle elvártat, furcsa artista attitűdjével végig a képernyőre szegezi a néző figyelmét. Rene Russo, Rhodora Haze és Toni Collette játékába sem lehet belekötni, dacára annak, hogy még mindig azon botránkozunk, hogy utóbbi, az Örökségben nyújtott alakításáért nem kapott idén Oscar jelölést. Hármójuk karakterei azonban nem kaptak elég teret a kibontakozásra. A John Malkovich által megformárt szereplő viszont teljesen kilóg a sorból, aki a cselekményhez nem adott hozzá szinte semmi érdemlegeset.

A rendező stílusjegyei aligha érzékelhetőek, és a Velvet Buzzsaw semmilyen formában sem hajaz Gilroy előző alkotásaihoz. Művészi, mégis nyers, száraz távolság tartás jellemzi leginkább a film egészét. Nem próbálkozik bevonni a nézőt, így a furcsa karakterek, furcsa dolgokat tesznek alapon követjük végig a stáblistáig az eseményeket. A kreatív megoldásoktól eltekintve végig azon gondolkozik a néző, miért is készült el ez a mozi. Eleinte mintha a művészet és művészi értékeket próbálná boncolni a rendező, de a második felére meggondolva magát, egy átlagos horrorba torkollik a cselekmény. A gyilkos festmény démonok mészárlásai remekül lettek kidolgozva, mégis a feszültség teljes hiánya miatt a lehető legkevésbé funkcionálnak jól, a sablonos jump scarek pedig még jobban elrontják az élvezeti értéket. Kizárólag egy kocsiban játszódó jelenet erejéig idéződig meg az Éjjeli féreg atmoszférája, nagy valószínűséggel az sem szándékosan.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés4 Votes
62
Velvet Buzzsaw
Összességében
Horrorfilmnek sablonos, művészfilmnek lagymatag. Két órás játékidejét az erős szereplő gárda tudja némileg kiszabadítani a feledés homályából megnézés után.
Pozitívumok
Jake Gyllenhaal játéka és személye
A nyers és száraz hangulat
Az operatőri munka és a remek filmzene
Negatívumok
Hosszú felvezetés, lassú történetvezetés
A film műfaji kettészakadása
Feszültség teljes hiánya
55
Értékelés
Barta Máté
Barta Máté
Zenész családban nevelkedett, fiatal filmes ipseként bátorkodom a kultúrát napi rendszerességgel fogyasztani és kritizálni. Bámulatos, mennyi érzést, értéket és gondolatot képes ébreszteni akár egy 3 perces zeneszám vagy egy 10 részes sorozat bármilyen évadja. A művészet jelentése számomra látni a látatlant és érezni az érezhetetlent.