Egy franchise-nak adott időközönként újra kell gondolnia magát ahhoz, hogy életben maradhasson. A sokadik folytatás unalomba fulladhat, és kell egy olyan történés, amit érdemes elmesélni. Ez történt Rocky Balboa karakterével is, aki dicső módon térhetett vissza először a Rocky Balboában, majd pár éve a Creed – Apollo fiában: megőrizte személyiségét, viszont új dimenziókba is repítette, ezzel relevánssá és izgalmassá téve az öreg bokszolót. A Creed II tanult a múltból, és egy izgalmas, szórakoztató folytatás lett, viszont ügyelnie kell, hogy ne ugyanazon az úton haladjon végig, mint az „Olasz Csődör” egykor.
Adonis Creed bizonyított a boxban, a folytatás elején pedig el is nyeri az áhított bajnoki övet, amelyet egykor mentora, Rocky, illetve édesapja, Apollo is viseltek. Feltűnik azonban egy régi fantom Ivan Drago és fia, Viktor személyében: előbbi okozta a fiatal harcos apjának halálát a ringben, akit később Rocky legyőzött. Az ökölvívónak meg kell küzdenie a múlt démonjaival, értelmet kell találnia küzdelmeiben, és lavíroznia kell egyre bonyolódó életében, miközben a publikum egy dologra kíváncsi: mit hozhat egy újabb Creed kontra Drago meccs.
A Creed II egy sematikus, hagyományos értelemben vett folytatás, amely ugyan kiszámítható, viszont ezzel együtt izgalmas és szórakoztató, ami jelentős részben az összetett karaktereknek és az őket életre keltő alakításoknak köszönhető. Sylvester Stallone továbbra is remekül hozza a megfáradt edzőt, akinek dicső korszaka már elmúlt, de szereti ifjú tanítványát, és lelkesen, odaadóan készíti fel mérkőzéseire. Tessa Thompson természetesen játssza el Adonis kedvesét, Biancát, aki egyrészt állandó támasza a harcosnak, másrészt viszont saját útját is egyengetné. Michael B. Jordan pedig továbbra is kiválóan adja át azt a kitartást, ami kell ehhez a sporthoz – viszont megjelenik tekintetében a bénító kétely és az útkeresés is, amely érdekes irányba tereli karakterét.
Kifejezetten izgalmas, hogy Dolph Lundgren visszatér, mint Ivan Drago, és ugyan személyisége kevésbé kidolgozott – fia, Viktor pedig gyakorlatilag csak egy hatalmas bunyógép –, a történetmesélési kontextus mégis körbejár a film lelkét adó témákat. Ilyen a múlt súlya, a generációk közötti különbség és a kulturális kontextus jelentősége, ezekkel pedig a klasszikus sportdráma izgalmas elemekkel bővülhet. A Drago-páros szinte számkivetettként él, országuk és családjuk hátat fordított nekik, és a szeretet és törődés szinte ismeretlen fogalom: helyét a könyörtelen kiképzés és a veszíteni valót nem ismerők elkötelezettsége vette át.
A film a sportdrámák sajátosságait hordozza, és nehezen találni olyan fordulatot benne, amire nem számítana a néző. Ettől függetlenül a mérkőzések koreográfiája logikus és leköti a figyelmet, a két szembenálló páros – Adonis és Rocky, valamint Viktor és Ivan – különbözőségét pedig az operatőri munka is kihangsúlyozza, legyen szó a klasszikus edzés-montázsokról, vagy hagyományos drámai jelenetekről. Ízig-vérig folytatásról van szó, ahol a főhős karaktert a múlt és a jövő egyaránt támadja, időnként összekap barátaival, és elbizonytalanodik önmagában; ezt pedig sajnos gyakran kissé elnyújtott, már-már hihetetlen jelenetek övezik, amitől esetenként fárasztóvá válik.
A Creed II mindent összevetve azonban még nem tért le arról a kiváló útról, amelyet elődje taposott ki neki, viszont ügyelnie kell arra, hogy ne essen a Rocky széria és általánosságban a franchise-ok és hosszú sorozatok hibáiba. Ennek nyomai már fel-felütötték a fejüket, de Steven Caple, Jr. rendező egyelőre ügyelt arra, hogy kikerülje őket, és egy izgalmas, szórakoztató filmet készítsen, hosszú játékideje ellenére is.
