A Top Gun igazi klasszikus mozi a nyolcvanas évekből. Ha kicsit belegondolunk, hogy miért, akkor elsősorban nem a sztori az, ami igazán maradandóvá tette, hiszen legyünk őszinték, a film cselekménye összefoglalható nagyjából öt mondatban. Mégis az egész filmet átitatja egy felemlő hangulat, a nyolcvanas évek kivonata és életérzése. A mozi gyakorlatilag egy hosszú videoklip, melynek zenéit máig dúdoljuk, és ez a gyönyörű fényképezéssel társítva megalapozta a film sikerét. Meg egy kis adag propaganda is van benne, de efelett szemet hunyhatunk. A repülős jelenetek pedig igazi kuriózumnak számítottak, főleg azoknak, akik nem nagyon ismerték ezt a fajta világot.
Amikor bejelentették, hogy folytatást kap a film, a rajongók egyszerre örülhettek és aggódhattak, mert statisztikailag nem feltétlenül szokott jól elsülni, ha egy klasszikus folytatást kap, ráadásul több, mint harminc év kihagyással. Nézzük, hogy Tom Cruise-éknak sikerült-e egy ütős filmet összehozni.
Pete Mitchell, alias Maverick nem tud és nem is akar elszakadni a repüléstől. Századosként dolgozik a mai napig, míg nem egy nap visszahívják Top Gunba, hogy készítse fel az ifjú vadászrepülő pilótákat. A fiatal jelentkezők között van régi társának, Goosenak a fia, Bradley is, így innentől nem csak meló, hanem személyes ügyként tekint a feladatra Maverick.
Az új Top Gun gyakorlatilag minden olyan elemet megtartott, ami működött anno, és elhagyott minden olyat, ami pedig nem. A zenés betétekkel tarkított, gyönyörű fényképezéssel felvett jelenetekben tobzódik a film, és nagyon is jól áll neki. Az idővel a technika is fejlődött, és ezt is kihasználja a film, ugyanis hihetetlenül látványosak a repülős részek, a néző konkrétan úgy érzi, mintha ott ülne a gépen Maverickkel.
Míg a régi film történet szempontjából nem volt túl erős, itt már egy korrektebb, jobban felépített sztorit kapunk. Jól bontakozik ki a film, bőven hagy időt megismerni a karaktereket, a köztük lévő viszonyokat, miközben átadjuk magunkat az alkotás hangulatának és sodrásának. A párbeszédek ezúttal is faék egyszerűek, de nem is ebben kell erősnek lennie a mozinak. Kiváló humor jellemzi az alkotást, miközben a drámai pillanatok is sokkal jobban fel lettek vezetve mint régen. Hagy időt ezen pillanatok megélésére, így sokkal jobban átérezzük a helyzet komolyságát és súlyát.
A karakterek kiválóan el lettek találva, minden színész lubickol a szerepében. De hát a csillag nem is lehetne más, mint Tom Cruise. Hihetetlen, amit ez a csávó csaknem hatvan évesen leművel. Kaszkadőrök nélkül, mindent maga csinál, ráadásul külön kiképeztette magát repülő vezetésből, így nagyrészt, amit látunk belső repülős részeket, azok valóban megtörténtek.
A Top Gun: Maverick kiváló folytatása lett a régi klasszikusnak, olyannyira, hogy szinte minden területen sikerült túlszárnyalnia azt, ami valljuk be őszintén, egy folytatásnak sose könnyű. Történetben, látványvilágban, akcióban is egy komplexebb mozit kapunk, ami szerintem minden várakozást túlteljesített. Erre a filmre megérte várnia a Top Gun rajongóknak több, mint harminc évet. A mozi érezhetően végig tiszteleg az elődje felé, sok, hasonló jelenetet láthatunk, ami a régi filmben is megvolt, így a nosztalgia faktor is működik. Teljesen egyértelmű, hogy ezt a filmet miért nem engedték streamingre. Aki maximális élményt szeretne, az mindenképp moziban nézze meg, minél nagyobb vásznon. Tom for president!
