Good Omens (Good Omens – 2019) [Kritika]

Neil Gaiman populárissá tette a valláskultúrát, valamint olyan civilizációs értékeket tett super badass-é, mint az ősi mitológiai és bibliai alakok. Az író könyvadaptációi közül az első várakozást 2017-ben az Amerikai istenek elégítette ki, azonban a második évad már közel sem volt annyira érdekes, mint az első. Viszont itt egy remek utánpótlás az Elveszett próféciák képében, ahol klasszikus, bibliai lények jelennek meg a mai kor szellemiségébe interpretálva. Úgy tűnik, hogy Gaiman lett korunk Stephen Kingje és mindent megfilmesítenek tőle, amit csak lehet. Hamarosan érkezik az óriási kultusznak örvendő Sandman feldolgozás is, ami az állítások szerint a legdrágább DC-s élőszereplős képregényadaptáció lesz és az HBO is azért mondta vissza az elkészítését a Netflix javára, mert túl drágának tartotta. Mondanom se kell, hogy Gaiman egyik legnagyobb opuszáról beszélünk, de amíg az kijön, addig kikapcsolódhatunk a Good Omens-el. (amit egyébként Terry Pratchett-el közösen írtak).


A két főhős a két világ (Menny és Pokol) jeles képviselői, Aziraphael (Michael Sheen) és Crowley (David Tennant), akik már több, mint 6000 éves barátságot ápolnak, mivel valójában Isten időszámításunk előtt 4004-ben teremtette a világot. Mindenféle bibliai állításnak ellentmond egyébként ez a minisorozat, így nem meglepő, hogy a megjelenésekor petíció indult a sorozat ellen, mivel blaszfémiával vádolták meg. (az már teljesen mellékes dolog, hogy a levelet a Netflixnekcímezték, miközben Amazon Prime-os sorozat, de ez is csak az elvetemült fanatizmus figyelmetlenségeit hivatott paródiába fullasztani). A két főszereplő feladata a Földön, hogy elintézzék a felsőbb (vagy Crowley esetében az alsóbb) szintekről érkező utasításokat és az aktuális feladat, hogy megtalálják az Antikrisztust, aki egy gyerek képében él Angliában és segítségék „a cégüket” céljaik elérésében, hiszen hamarosan eljön az Apokalipszis. Nagyon találó módon mindkét szinten a munkatársakkal való kapcsolati hierarchia úgy van ábrázolva, mint egy multis közegben: meetingek, HR megbeszélések, hirtelen jött jelentések és nem teljesített feladatokért történő felelősségre vonások. Aziraphael és Crowley elvileg ősellenségek, valójában a két világ számkivetettjei, akik már annyi ideje élnek a Földön, hogy teljesen emberivé váltak – leginkább személyiségben. Így a mágikus képességeik mellet, amiket előszeretettel használnak, igyekeznek kiélni a földi javak adta élvezeteket is, így szívesen esznek puccos éttermekben, élvezik a kultúrát, színházat és különböző intellektuális eseményeket.

Baromi jók az időugrások, a visszaemlékezések és a régi idők korszakainak jelmezei és díszletei. Az angyal és démon barátságának pillanati szép ívet írnak le, így amellett, hogy baromi látványos és élvezetes sztori, nem mellesleg egy emberekhez írt „szerelmeslevél”, hiszen a rengeteg hibánk ellenére mégis az emberi jellemünk az, ami megfog mindenkit – még a spirituális lényeket is. Michael Sheen őrülten jópofa, szeretnivaló és valóban egy angyali teremtés. Ennek a színésznek annyi féle arca van, hogy ismét öröm volt őt egy ilyen üde szerepben látni. David Tennantről pedig a Doctor Who óta tudjuk, hogyha kell, halál komoly, ha kell, borzasztó deep (Broadchurch), viszont itt a lecsúszott laza, de érzelmi ellentétekkel küzdő démonként baromira élvezetes alakítást nyújt és Sheen-el működnek ők együtt igazán. A közös jeleneteik és párbeszédeik adják a sorozat leghumorosabb pillanatait. Sajnos a könyvet nem olvastam, viszont maga a koncepció, az izgalmas boszorkányos és jóslatos mellékszállak nagyon kerekké teszik a történetet. A mellékszereplők terén is iszonyat jó színészeket sikerült beválogatni, Frances McDormand, Jon Hamm, de feltűnik egy picit Benedict Cumberbatch is, de természetesen képtelenség felismerni a maszk mögött. A történet csupán hat rész, de nagyon feszített. Egyetlen mellékszál vagy karakter sem felesleges vagy erőltetett. Nekem jobban csúszott, mint az Amerikai istenek (főleg a második évad). Most már még jobban várom a Sandmant.

Neked mennyire tetszett a sorozat?
Olvasói értékelés11 Votes
99


Good Omens
Összességében
Látványos és kiemelkedő szimbolika az emberi létről, ahol ironikus módon két bibliai lény mutatja meg nekünk, hogy mit kellene magunkban megbecsülni. Remekül reflektál a mai társadalmi problémákra is (környezetszennyezés, éhínség, háború), ráadásul nagyon mai az egész.
Pozitívumok
A két főhős tökéletes kémiai összhangja
Nagyon jól van átültetve a mai korba
Iszonyat jók a kosztümök és a díszletek
Baromi szórakoztató
Negatívumok
Néha egy-egy szituációt túl hamar oldanak meg, hogy haladhasson a sztori
A sűrítettség miatt néhol érződik, hogy egy könyv adaptáció
90
Értékelés

Friss

Thor: Szerelem és mennydörgés kritika (Thor: Love and Thunder – 2022) [Spoilermentes]

Nem túlzás azt állítani, hogy Thor a Marvel Filmes Univerzumának egyik legnagyobb útját bejárt...

Tükörfények világában – Székely Annamária Transzparenciák és tükröződések 2.0 című kiállításán jártunk

Székely Annamária városokat ábrázol, régi hagyományt folytatva. Az ezerhatszázas években az itáliai művészek ugyanis...

Fekete telefon kritika (The Black Phone – 2022): Gyere, gyere rossz kisfiú várok rád!

A Fekete telefon című novella Joe Hill tollából származik, ahogyan a NOS4A2 és A...

Nagy sztárokkal támad a Dungeons and Dragons: Betyárbecsület

Ötéves előkészület után tavasszal kerül mozikba a Dungeons and Dragons új moziváltozata (az elsőt 2000-ben mutatták...

Hasonlóak

Thor: Szerelem és mennydörgés kritika (Thor: Love and Thunder – 2022) [Spoilermentes]

Nem túlzás azt állítani, hogy Thor a Marvel Filmes Univerzumának egyik legnagyobb útját bejárt...

Fekete telefon kritika (The Black Phone – 2022): Gyere, gyere rossz kisfiú várok rád!

A Fekete telefon című novella Joe Hill tollából származik, ahogyan a NOS4A2 és A...

Elvis kritika (Elvis – 2022): A Király felemelkedése

Elvis Presley a popkultúra egyik legismertebb alakja. Életútja abszolút méltó arra, hogy megfilmesítsék, és...