hétfő, április 15, 2024

Shaft (Shaft – 2019) [Kritika]

Közel 19 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Samuel L. Jackson (Sokkal több, mint testőr, Marvel Kapitány, Die Hard 3.) újra belebújjon John Shaft karakterébe. A 2000-ben debütált első rész egész korrektül sikerült, ami hozta a 90-es évek akció filmjeinek világát. A közel két évtizeddel későbbi folytatás viszont egy „afro-amerikai” akció-vígjáték lett, némi filmes hakni utóízzel.


A Netflix gondozásában megjelent közel kétórás moziban úgy záporoznak a golyók, mintha soha ki nem fogynának a lőszerek a stukkerekből és olyan „irodalmi nyelvezettel” beszélnek egymással a szereplők, hogy egy Barca – Real Madrid: El Classicon nem lenne annyi fütyülés, mintha ezt a filmet egy délutáni ovis matiné keretein belül kellene levetíteni.
A filmet Tim Story rendezte, aki leginkább a Birkanyírás című film kapcsán lehet ismerős még 2002-ből. De az ő nevéhez fűződik az első Fantasztikus négyes adaptáció és a Pofázunk és végünk is.

Az alkotás tényleg egy igazi, megszokott afroamerikai akció-vígjáték lett, amiben minden olyan klisét, bevált poént és filmes kelléket elsütöttek, amit a műfaj fanatikus kedvelői bizonyára örömmel fogadnak majd. Kicsit olyan ez a mozi, mint mikor egy nagysikerű régi filmből, csinálnak egy adaptációt TV-re, ami azért tartalmazza a tőle elvárt formulákat, de ahhoz, hogy tényleg élvezni tudjuk, nem szabad komolyan venni és nem szabad sokat várni tőle. Ad azért némi mai társadalomkritikát is a film a férfiak és a nők kapcsolatának múltbéli és jelenlegi állapotáról, amely eléggé elgondolkodtató. Találkozhatunk a történetben régi szereplőkkel is, így nem csak Samuel L. Jackson viszi el a hátán a filmet. Többek között apja, az öreg Shaft (Richard Roundtree – Shaft, Hetedik, Hajó a vége) is újra feltűnik benne.

A történet szerint Shaft-et elhagyja egykori párja, Maya (Regina Hall – Horrorra akadva, Fehér csóka, Feketék fehéren) és viszi magával közös fiúkat, John Shaft Jr.-t is (Jessie T. Usher – A függetlenség napja – A feltámadás). Majd eltelik közel több, mint két évtized és a Juniorból FBI ügynök lesz, akinek megölik egyik gyerekkori barátját. Szeretne az ügy végére járni, ezért felkeresi „sosem látott” apját, hogy segítségével fényt derítsenek, ki áll a gyilkosság és drogbiznisz hátterében.

Az amerikai filmgyártás mindig is szeretett haladni a korral és szerette minél hamarabb filmvászonra vinni azt, ami épp a világban zajlik, így nem hagyhatták ki azt sem, hogy egy kis iszlám vallást ne keverjenek bele a törtenetbe biztos, ami biztos alapon. Míg régen a kolumbiai meg mexikói drogkartellek voltak a fő ellenlábasok, az amerikai filmek nagy részében, addigra ma már inkább a Kelet felé fordultak. De nem csak a film hangulata és képi világa, valamint történetvezetése maradt meg a 90-es évek szintjén, hanem zenéjét tekintve is igazi retro partinak lehetünk fültanúi, már csak Dévényi Tibi bácsi és a pontos labdák hiányoztak ahhoz, hogy tényleg úgy érezzük magunkat, mintha vissza utaztunk volna az időben.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés9 Votes
79


Shaft
Összességében
A Shaft 2019-es folytatása egy könnyed, délutáni akció-vígjátéknak felel meg, ami nem véletlenül „csupán” a Netflix forgalmazásában látott napvilágot. Samuel L. Jackson rajongóknak, a 90-es évek akciófilm kedvelőinek és a „mindent IS láttam már” mozifanoknak laza két órás kikapcsolódást nyújthat, de csak, ha ők sem veszik komolyan, mint ahogy azt az alkotók sem tették.
Pozitívumok
Samuel L. Jackson hozza a tőle megszokott laza karaktert
Régi, jó zenék csendülnek fel benne
Aki szerette a 90-es évek akciófilmjeit, annak ez is tetszeni fog
Negatívumok
Tele van filmes klisékkel
Teljes mértékben kiszámítható
Olyan egész film, mintha egy hétvégi hakni lenne: “zavarjuk le gyorsan, markoljuk fel a pénzt és mehetünk is haza!”
60
Értékelés

Friss

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

ARA San Juan: Az eltűnt tengeralattjáró minisorozat (ARA San Juan: The The Submarine that Disappeared limited series, 2024 – Netflix) kritika

Ha hirtelen össze kell foglalnom, mit gondolok összességében a Netflix ARA San Juan: Az...

A művész és a társadalom – Szurcsik József: A varázsló kertje című kiállításán jártunk

Szurcsik József képzőművész kiállítása a Műcsarnokban látható. Címe: A varázsló kertje. A címadó képet...

Feltámasztási kísérlet – A törvény nevében 4.évad (True Detective Season 4, HBO Max -2024) kritika

A törvény nevében sorozat 2014-ben indult és Nic Pizolatto showrunner rögtön egy olyan évadot...
Dörgő Dániel
Dörgő Dániel
A filmek, a mozik mindig is kiemelt részét képezték életemnek. Lassan huszadik éve lesz, hogy belekerültem a filmkészítés világába. Megannyi élmény ért ezalatt a két évtized alatt, sok produkcióban részt vehettem, világsztárokkal forgathattam. Majd jött egy lehetőség, hogy írhatnék kritikákat is. Számomra fontos szempont, - hogy sokakkal ellentétben- én nem akarom megmondani a nézőnek, hogy egy film jó-e vagy sem, kell-e szeretni vagy sem. Hanem, minél objektívebb alapon bemutatni egy alkotást, hogy az olvasó maga döntse el, az adott mozi számára mit nyújthat. Persze a kritikaírás tartogat magában szubjektivitást is, de minden embernek mások az igényei, így inkább az adott film érdekességeire, valamint az azzal kapcsolatos, fontosabb információkra helyezem a hangsúlyt. Hisz mindenki el tudja maga dönteni, hogy az neki tetszett-e vagy sem. Műfajban vannak prioritást élvező filmek számomra is, de szívesen megtekintek olyan alkotásokat is, melyeket alapból lehet nem néznék meg. Volt erre is példa már és rájöttem, minden filmből lehet tanulni, minden műfajra nyitottnak kell lenni. Így fejleszthetjük ismereteinket és önmagunkat is. Örömmel tölt el, hogy egy olyan nagyszerű csapat tagjaként, mint az Artsomnia, oszthatom meg filmes véleményem a közönséggel.

Hasonlóak

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

Egy magányos űrhajós története a naprendszer peremén: Az űrhajós (Spaceman – Netflix, 2024) kritika

Számomra sajnos a 2023-as év nem éppen a filmek aranyéve volt. Keveset is kaptunk...

Népirtás a szomszédban: Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest, 2023) kritika

Jonathan Glazer legújabb filmjével bizonyítja, hogy képes arra, amire a legnagyobbak: bármilyen műfajú filmet...