szombat, november 2, 2024

Trending

Hasonlóak

A hidegben riogat a spanyol Con Air: Fagypont alatt (Below Zero/Bajocero, Netflix – 2021) kritika

Titokzatos? Igen. Borzongató? Igen. Folyamatosan növeli a feszültséget? Ez is igen. Hát ez három „igen”, ami azért egy tehetségkutató műsorban sok mindenre elég tudna lenni. Nézzük meg hát, hogy a Netflix közönségének zsűritagjai mire számíthatnak ettől a fagyos hangulatú, spanyol krimitől.



Először is a katalán rendező, Lluís Quílez, második nagyjátékfilmjére. Bármennyire is tipikusan elsőfilmes biztonsági játéknak tűnik egy bezárt börtönkocsiban játszódó thriller, nem ez a spanyol direktor első nagyvászonra készített alkotása. Miután Avatar című rövidfilmjével szétnyerte magát felkérték, hogy rendezzen egy amerikai horror-thrillert, Gyermekek a sötétből (2014) címmel. A film nem alakított túlságosan emlékezeteset, a kritikusok lehúzták és a 10 millió dolláros büdzséjéből is alig 1,5 milliót tudott visszahozni világszerte. Szerencsére Lluís Quílez nem az a megszeppenős fajta, csinált még két rövidfilmet (Graffiti, 72%), amikkel szintén egy sor neves díjat zsebelt be és végül idén lehetőséget kapott, hogy első saját ötletén alapuló nagyjátékfilmje a Netflixen debütálhasson.

Below Zero
Mihai (Florin Opritescu), Nano (Patrick Criado), Golum (Andrés Gertrúdix), Pardo (Miquel Gelabert), Rei (Édgar Vittorino) és Ramis (Luis Callejo) a Below Zero című filmben, Kredit: QUIM VIVES/ NETFLIX ​© ​2021

Oké, már mindent tudok az alkotóról, de mégis mi ez a Below Zero?? Ahhoz, hogy ezt megválaszolhassuk, először el kell helyeznünk a sztorit térben és időben, ugye. Napjainkban vagyunk valahol Spanyolhon csapadékos és fagyos vidékén. Martín (Javier Gutiérrez) azt a feladatot kapja, hogy társával, Montesinos-szal (Isak Férriz) együtt szállítson át néhány rabot egy másik börtönbe a dermesztő éjszaka kellős közepén. A kietlen utakon haladva egyszer csak megszakad a kapcsolat az őket kísérő járőrkocsival és egy rejtélyes alak tűnik fel a fák között, aki mindent megtesz azért, hogy az egyik fogoly kiszabaduljon a bezárt börtönbuszból.

A premissza alapján ez tipikusan egy olyan film, aminek az élére Liam Neesont képzelnénk el. Helyette itt van a kétszeres Goya-díjas (Spanyolországban az Oscarral egyenértékű) Javier Gutiérrez, aki szerencsére nem az a halhatatlan fajta, aki egy pisztollyal és egy tárral, töltés nélkül leszed mindenkit. A tapasztalt színész kitűnően helyezkedik bele a szabálykövető, ügyes, de mégis óvatos rendőr figurájába. Martín karaktere igazi több rétegű, amolyan valóságosan emberi figura. Karakteríve is jól felépített kanyarokon halad, ahogy a tankönyvi figurából a döntési helyzetek és saját választása révén kidomborodik stabil erkölcsi talaja és végül nem feltétlenül megkérdőjelezhetetlen moralitása. Egy igazi, hús-vér ember. A rendező vele nagyot alakított. De szinte az összes karakterrel! A dörmögő óriástól, Montesinos-tól a rejtélyes alakon át az utolsó rabig, mindenki roppant mód karakteresre sikeredett és többen kaptak mélyebb merítést is. Például, a rafinált és talpraesett Ramis (Luis Callejo) vagy a titokzatos, csuklyás támadó maga. Az ő történeti háttere és motivációja sem egy papírvékony valami, hanem erős emberi érzések által vezérelt. Még, ha tettei valamilyen módon érthetőek is, nem egy pozitív figura, viszont filmben tökéletesen működik. A thrillereknek sokszor vannak papírvékony antagonistái, míg mondjuk egy tucat nyomozós krimi fel tud mutatni összetettebb gonosztevőket is. Örülök, hogy a Below Zero megfelelő arányban ötvözte a terrorizáló eszelőst és az érző embert a merénylő karakterében.

Below Zero
Martín (Javier Gutiérrez) a Below Zero című filmben, NETFLIX ​© ​2021

Látszik, hogy a rendező sokat foglalkozott azzal, hogy a részleteiben is egyben legyen a sztori.  Jól teremti meg a klausztrofóbikus helyre zsúfolt ellentétek fokozódó intenzitását, a zaklatottságot és a borzongatást. Nem véletlen, hiszen rövidfilmjeiben már kísérletezett a horror és a kis helyre bezárt karakterek közötti kémia működésével. Lendületes és folyamatosan pörög, alig hagy időt kifújni magunkat, mert máris növeli a tétet. Ez ebben az esetben jól működik, mert a feszültség egyre csak fokozódik így nagyobbakat tud szólni egy-egy lecsapás.

Ravasz módon használja a párbeszédeket expozícióra, és betartja a forgatókönyvírás egyik alapvető szabályát, a „mutasd és ne mondd” technikát. Nem mellesleg dinamikusan váltogatja a konfrontációk irányát is. Rabok a zsaruk ellen, zsaruk a lövész ellen, rabok a rabok ellen, kamionban rekedtek a lövész ellen. Sokáig a ködben tart, majd ugrik egyet és ledönti a titkokat. A műfaji felépítése és a sejtetése-felfedése többnyire korrekt, helyenként kitűnő.

Below Zero
Martín (Javier Gutiérrez), Golum (Andrés Gertrúdix), Rei (Édgar Vittorino), Ramis (Luis Callejo) és Mihai (Florin Opritescu) a Below Zero című filmben, Kredit: QUIM VIVES/ NETFLIX ​© ​2021

Igazából egy tökéletes és hibátlan alkotás lenne, ha bizonyos estekben ne húzna valami logikátlant és a filmes valóságokhoz képest is irreálisat. Egy darabon egy kicsit el is durvul. Így, aki nem bírja a szétcsattanó fejeket vagy a lerobbanó kezeket az a végén, illetve, amikor kézbe kerül a poroltó, kicsit óvatosabban nézze a képernyőt, mert fel tud zaklatni, de hát, elvégre valahol ettől thriller egy thriller, egy picit kell, hogy zaklasson. Kell hozzá egy fej és lelkiállapot, az kétségtelen.

A karakterek ugyanakkor amilyen rétegesek, olyannyira jól ismert archetípusok (pl. a raboknál megvan a nagyszájú, a kétajtós szekrény, a renegát, a ravasz róka figura). Fordulatai, üzenete kicsit klisés, mondanivalója már ismert, annak ellenére egész jól evickélteti végig a sztorin. A thrillereknél igazából, talán nem is annyira számít, hogy a mondanivaló mennyire eredeti vagy mennyire mélyről sikerült megrajzolni, hanem inkább az, ahogy elmeséli, beleágyazza azt egy történetbe az alkotó. Márpedig Lluís Quílez elég jól ért az ágyazáshoz és a hangulatkeltéshez. Talán ehhez hozzá járult az is, hogy nem túl bonyolult és nem túl nagyszabású filmet választott.

Ha meg akarnám valahogy ragadni a Below Zerot, akkor valahol – Liam Neeson két filmje – a The Commuter: Nincs kiszállás és a Fehér pokol, illetve a Con Air – A fegyencjárat által meghúzott műfaji tengelyen helyezném el. Csontig hatoló hideg, küzdés az elemekkel és az életükre törő szörnyetegekkel. A film összességében, ha nem is annyira eredeti és nem is annyira kiszámíthatatlan, mégis egy korrekt műfaji darab, ami az én zsűrizésem alapján simán zöld utat kapott.


Érsek Ádám
Érsek Ádám
Üdv a fedélzeten! A filmek világa már akkor elragadott, amikor még azt hittem, hogy a filmeket apró emberek csinálják élőben a televízióban. A film számomra egy lelki utazás, szenvedély és hivatás. Azért munkálkodom, hogy minél többekkel megosszam azokat a csodákat, amik a képernyőn nyújtózkodnak felém.