A Shadow and Bone – Árnyék és csont egy fantasy köntösbe bújtatott coming-of-age sztori, amiben egy árva lány ráébred, hogy a benne lakozó erő képes falakat rombolni, nemcsak fizikai, hanem lelki értelemben is. Színes utazás, érzelemdús kalandok egy klisés, de annál vagányabb szériában. Szerethető!
A címem talán egy kicsit félrevezető lehet és bibliai vonatkozása miatt jelen helyzetben megmosolyogtató, mégis úgy gondolom, hogy annak, aki kellő figyelmességgel nézte a szériát, kikristályosodott, hogy a felszín alatt egy komoly üzenetet is elrejtettek. Mégpedig a hit kérdését, amire nem feltétlenül vallási értelemben gondolok. A hit képes hegyeket mozgatni és képes egy arról mit sem sejtő térképészlányból olyan dolgot előhozni, aminek túlszárnyalják minden várakozását. Ahogy a cár tanácsadója is megfogalmazza az egyik epizódban, a hit erősebb a hadseregeknél, képes cárokat ledönteni a trónjukról és képes birodalmakat emelni. Szankta Alina pedig, ahogy főhősünket kezdik nevezni, már túlmutat egy szuperhős csodálatán, inkább a megváltó iránti reménykedést élteti. Alina meghozta a világosság reményét és a lehetőséget egy jobb világra. Ez pedig önmagában már erősebb fegyver, mint maga a napsugarak megidézése. Na de lássuk, hogyan közvetítette Alina átalakulását és kalandjainak folyását a széria.
A felvillanyozó első epizód (melyben a cikk írója is szerepelt :-)) után kicsit engedett a gyeplőn a Magyarországon forgatott sorozat, és kevesebbet desszertet adott, mint számítottuk. Miután kiderült a kis ravkai árva térképészlányról, hogy a létező grisák közül az egyik legerősebb, név szerint egy napidéző, Kirigan tábornok gondozásába veszi, hogy felkészítse a szörnyek lakta Árnyzóna elpusztítására. A Ravkát kettészelő sűrű és gyilkos köd azért is veszélyes, mert úgy tűnik, a nyugati országrész szeretne függetlenedni, ami igencsak az ellenfelek oldalára billentené a mérleget az északi Fjerdával és a déli Shu-Hannal folytatott háborúban.
Tehetsége hatására Alina bonyolult helyzetbe kerül. Képességeit valaki féli, ezért el akarja pusztítani, míg mások meg akarják maguknak kaparintani, hogy önös érdekeikre felhasználhassák. A történetben senki sem az, aminek elsőre látszik, és minden jószándék mögött meghúzódhatnak alattomos tervek. Megy az intrikálás, az alattomoskodás, és, bár szinte minden csavar kiszámítható, egész jól kevergetik a kártyákat és játszanak az érzelmekkel, mert a dráma egyszerűen szólva működik!
A felépítése dinamikus és jól pörög. Egyik szálról vált át a másikra, és mire az idősíkok és kalandok egybeérnek, úgy megcsavarja a sztorit, mint egy ringlispíl, amibe jó érzés beleülni. A zene kitűnően párosul a ritmushoz, a gyors kameramozgások és a képek váltakozása felvillanyoz, és mellé olyan stílus társul, hogy nem tudod nem imádni, amit a képen látsz.
A magyarországi helyszínek (a részletes listához katt ide) úgy fel lettek cicomázva, vagy éppen átformálva (például a keszthelyi Festetics-kastély négy tornyot kapott), hogy az ember egy teljesen új szférában érzi magát. Márpedig ez a Shadow and Bone egyik legnagyobb húzása, hogy olyan világot épít fel, amely a legapróbb részletéig igényes munka eredménye. Belakható és berajongható univerzum, amiben minden lelkes néző megtalálhatja azt a tájat vagy karaktert, amiben el tudna veszni. A széria kitűnően sejteti az Árnyzóna kietlen hatalmasságát, már-már karaktert kap, ahogy a tájon uralkodik, és vészjóslóan magasodik az apró sátortábor fölé. Látszik, hogy a Netflix komoly összegeket fordított a fantasy külalak megteremtésére és nem is hiába.
A széria legkülönlegesebb figurái kétségtelenül az Alaptudományokat alkalmazó, az elemeket a legapróbb szinten csupán kézmozdulataikkal módosítani képes grisák. Vannak közülük, akik képesek szelet kelteni, mások tűzcsóvákat lőnek, míg vannak, akik a fémet hajlítják meg, vagy épp képesek érezni és irányítani mások szívverését. Közülük a legerősebb, a sötétséget irányítani tudó Kirigan tábornok, vagy másnéven Éjúr, aki a grisa hadsereg vezetője és a gyenge kezű cár belpolitikai vetélytársa. Az ő oldalára érkezik Alina Sztarkova, az újdonsült napidéző. A grisák képességeit lenyűgözően álmodták képernyőre, hatalmas parádét csapnak és ide-oda fejkapkodósak azok a jelenetek, amikor a grisák bevetik varázslatukat. Már maguk a kézmozdulatok is irtó vagányak. A kreatív csapat és a koreográfusok a mozdulatok kivitelezésében segítséget kaptak egy, a Marvel filmek Doctor Strange-én dolgozó gesztus specialistától is, nem véletlen tehát, ha hasonlóságokat vélünk felfedezni a mozdulatok jellege között. Nagyon ügyesen oldották meg a készítők, hogy a grisák által képviselt fantasy jelleg és a lőfegyverek által uralt hadszíntér nem kap ugyanakkora hangsúlyt a történet világán belül. A grisák erősek, de inkább a háttérben vannak, a lőfegyver és a modern technika a peremre szorította őket, legyenek bármennyire is kemények, és ez a „hendikep” Alina felemelkedését még nehezebbé és katartikusabbá teszi. Viszont ez a katarzis egyelőre még várat magára, mert bár a fő sztori az évadban „véget ér”, még korántsem érkezett meg oda, ahol lennie kell, szóval bizonyára látunk még Shadow and Bone-t.
Kiválóra formázott drámai kifejezőeszközeiből tehát akad benne szép számmal, szerkezetét illetőleg azonban mégis azt mondom, hogy csak majdnem tökéletes. Amellett, hogy beemeli egy grisa lány és egy fjerdai grisavadász sorstársi egymásra találásának erőltetett fonalát, számos olyan jelenet tarkítja, főleg a nagy drámai fordulópontokon, amik lendületben teljesen organikusan beépülnek a szerkezetbe, az általuk feldolgozott eseményszálak azonban kicsit kapkodós módon hirtelenek. Például a Morozova szarvasbikája körüli történések, Kaz színvallása, vagy maga a széria tetőpontja mind-mind olyan epizódok, amikben egy picit túl hamar lenyesik a momentumok végét és nem hagynak elég időt a narratíva formálta karakterdrámának teljesen kiforrni, ami egyfajta folytonos hiányérzetet kelt. Mintha fél tüdőre szívott levegővel futnánk, folytonos légszomjjal. Olyan könnyen letelik az a részenkénti 50 perc, hogy még éhes marad az ember és ezért folyamatosan benne van a „tovább akarom nézni” reflex. Ha a darálás kiváltása volt a cél, akkor meghajlok a rafináltság előtt és szomorúan konstatálom, hogy a nézettség érdekében az igazi, mélyen karcoló drámát is fel kell már áldozni. Ha a minél tágabbra szabott célcsoport érdekében klopfolták félkeményre a csúcspontokat, vagy épp a könyv stílusát akarták egy az egyben átadni, akkor bocsánatos a módszer. De az sem kizárt, hogy csupán forgatókönyvi hibák vannak a háttérben. Lehet, hogy én vagyok máshoz szokva, lehet, hogy más is érezte ezt, nem tudom, de például a szintén netflixes Snowpiercer sorozatban mind az ütem, mind a karakterrajz és a hozzá kapcsolódó feszített momentumok perfekt mód passzoltak, és olyan katarzisokkal pakolták tele, hogy az már-már függőséget okoz.
Mindenesetre az érzés, amit a kulcspillanatok enyhe felszínessége okoz, a karakterek mélységeiben keresendő, különösen Alina és Mal esetében. Az ő figuráik a többi főbb szereplővel ellentétben viszonylag egysíkúak, nem igazán összetettek. Mal végig Alinát hajtja és kutatja szakadatlanul, más meg sem fordul a fejében, míg Alina szintén mindenáron vissza akar kerülni lelkitársa mellé, de azért nála bekúszik még a világ megmentésének lehetősége és egy magasabb jó szolgálata is. A váltása és a dilemmája egész jól építkezik, de úgy érzem, ebben sem ment el a sorozat a falig, nem aknázta ki elég jól és nem vágta Alina képébe a képessége által teremtett felelősséget, így az egész picit mesterkéltnek hat.
Igazság szerint nem hatalmas horderejű dolgokról beszélünk, mégis pont a hiányuk az, ami egy tökéletesre kovácsolt sztorit le tud taszítani a klisés darabok közé. Ott voltak a nagy drámai fordulópontok és elemek, amikben benne kell lenniük, tehát volt váza és működő mechanikája, motorja ennek a kocsinak, került rá szép festés és csillogó dekoratív elemek, mert a stílus azt tényleg nagyon eltalálták, csak szegénynél hiába nyomod a gázpedált, sosem fog felgyorsulni eléggé. De persze attól még autó az autó, mert elvisz A-ból B-be.
A színészek azonban végig nagyon lelkesen és ügyesen bújtak bele a figuráikba, jár nekik a dicséret. Jessie Mei Li az első részekben láthatólag kicsit izgult és túl technikaira vette a figurát, értem itt azt, hogy látszott rajta, hogy tudja, a jelenete végére milyen érzelmeket kell megmutatnia, amit kicsit elkapkodott és nem volt hiteles így. Viszont a részek végére képes volt a naiv kislány figuráját levetni és átlényegülni egy erősebb, önmagát megismerni képes, harcos amazonná. Archie Renaux kiváló a forrófejű, de őszintén érzelmes Mal szerepében.
A sorozat alapjául szolgáló regényeket jegyző és egyben executive producer Leigh Bardugo (aki egyébként cameózik is egyet a sorozatban grisaként) és Eric Heisserer ravasz húzása volt, hogy beemelik a Hat varjú-duológia három alvilági zsiványát a ravkai vidékre és elindítják őket egy kalandon, ami sokszor keresztezi Alina pályafutását is. Nemcsak újabb lendületet adtak ezzel a narratívának, hanem el is mélyítették a világot. Freddy Carter kiváló a bicegő, de bűnöző lángelme, Kaz Brekker karakterében, az ő kimért és komoly stílusa mellett szuper ellenpólust képez a szószátyár pisztolyhős Jesper, akit Kit Young kelt életre. A triumvirátus harmadik tagja az egyik legösszetettebb belső világgal rendelkező Inej, aki nemcsak Kaznak tartozik hűséggel, hanem erős vallásossága tiltja számára az élet kioltását, nem mellesleg erősen hisz a napidéző eljövetelében. Amita Suman különleges kiállást adott a késsel kitűnően bánó kémlánynak, tökéletes harmadik tagja a Varjaknak, akikben persze ott munkálkodik a betyárbecsület, és számukra sem minden a pénzről szól. Talán ők az egyetlenek, akiknek a karakterfejlődése organikusra sikeredett, még ha nem is túl katartikus körülmények között is következik be. A mellékfigurák és kisebb szereplők mind-mind odateszik a maguk profizmusát, de a széria sztárszínésze A Narnia-filmek Caspian hercege, Ben Barnes, azaz Kirigan tábornok. Bár a narratívában motivációi és céljai nem igazán tisztázottak, a tapasztalt színész kitűnően helyezkedik bele a hűvös tekintetű, karizmatikus figurába.
A széria nem lett Trónok harca, de így is kiemelkedik stílusát és steampunkos hangulatát tekintve a Netflix kínálatából. A Shadow and Bone az önfelfedezésről is szól, ahogy a félig shu-hani Alina Sztarkova ráébred, hogy milyen képesség lakozott benne végig és világossá válik számára, hogy ezzel az adománnyal feladata van, és már nem csupán önmaga, hanem mások iránt is felelősséggel tartozik. A széria hisz abban, hogy egy fecske is képes nyarat csinálni, ha nagyon bízik önmagában és tiszta a szíve, és ha még ezzel nem is értünk mind egyet, sokan reméljük, hogy így van. Várjuk a nyarat, és várjuk, hogy a fecske visszatérjen és elvarázsoljon még.
