13.8 C
Budapest
hétfő, október 26, 2020
Kezdőlap Filmsomnia Kritikák Fuss önmagadhoz (Our Body / A-wol Ba-di - 2018): Kritika

Fuss önmagadhoz (Our Body / A-wol Ba-di – 2018): Kritika

Ez egy titkos film. Vagy nevezzük inkább kakukktojás filmnek. Ez a film ugyanis a futásról szól. A film rövid leírásában is ez szerepel: Csijong, egy fiatal, éppen a közszolgálati vizsgájára készülő lány. A megmérettetés előtt azonban csapot-papot otthagy. Megpillant egy futó lány, Hjondzsut, és ő is ki akarja próbálni a futást.

Fuss önmagadhoz
Forrás: adorocinema.com

Ez azonban álca. Ez a film nem a futásról szól. Annál sokkal, de sokkal mélyebb vizekre evez velünk, és Csijonggal. Persze, hogy miként és miért teszi ezt, annak oka van. Amennyiben nem ismerjük ezeket az okokat, úgy ezt a koreai filmet árvává és egydimenzióssá alacsonyítjuk. Akkor tényleg csak egy film lesz a futásról. Elsőként a köztisztviselői vizsgát kell megismernünk. Koreában ez a vizsga, vagyis ennek letétele egyenlő a biztos, kiszámítható jövedelemmel, megélhetéssel. Ez maga a társadalmi cél és álom. Nagyjából félmillió fiatal próbálja meg letenni azt minden évben a biztos jövő reményében. Ehhez évekig akár napi 10 órát is megfeszítve tanulnak. Egy ilyen vizsgának való hátat fordítás olyan, mintha valaki önként választaná a létbizonytalanságot. Mit hoz fel Csijong „mentségül” erre a hajmeresztő tettre? Ennyit mond csupán: Belefáradtam. És ez vezet el minket a második, sokak által nem ismert tényhez: 1990 és 2017 között az öngyilkosságok aránya az országon belül 90 százalékkal megnőtt, mellyel Korea a világ összes országát tekintve az első helyen áll, leelőzve Zimbabwét és Lesothot. Ennek fényében már egészen másként cseng a „belefáradtam” kifejezés.



A belefáradt Csijong (Moon ChoiOkja) tényleg mindenbe belefáradt. Belefáradt a barátjába, a szexualitásba, a taposómalomba. Ezért hátat fordít a jövőnek és munkát talál egy irodában. Valahogy eltartja magát, de valami hiányzik. És ez a hiány lengi be az egész filmet. A cél hiánya, a fiatalságra oly jellemző tűz hiánya, annak hiánya, hogy megéri élni az életet, mégpedig úgy, ahogy azt a többiek, az ősök, a hagyomány megmondja nekünk. Amikor meglát egy futó lányt, aki – nahát – a testével fut, valami feléled benne. Egy vágy arra, hogy érezze magát. Testközelbe kerüljön saját magával. Erről szól Hjondzsuval (Ji-hye Ahn – Helyedbe lép) kötött barátsága, de még mielőtt belemélyednénk az eseményekbe, már meg is kell állnunk, mert a kulcsokat már megkaptuk, és utána nekünk kell kinyitni azokat a zárakat, melyeket ez a film elénk tár. Nekünk kell felfedezni, hogy mit jelent az emberi test, amiben élünk, mi a vágy, és hova, melyik irányba kell elfutni ahhoz, hogy elmeneküljünk a nyomás elől. A film ekkorra már társadalomkritikává és szabadulófilmmé, szimbólum-alkotássá válik, ahol minden esemény a társadalom egy-egy válaszát mutatja, és minden cselekedet a benne élő fiatal erre adott lépését tükrözi.

Fuss önmagadhoz
Forrás: adorocinema.com

Hogy milyen megoldás születik, sőt, születik-e megnyugtató megoldás azokra a kérdésekre, hogy van-e élet a konvenciókon túl és az öngyilkosság előtt? Erre a film utolsó jelenete ad választ, mely egyszerre lehet feloldozó és egyben rendkívül elkeserítő is számunkra. Aki így nézi ezt a filmet, annak nem a futásról fog szólni. És az élvezni fogja. Egy utolsó megjegyzés a kakukktojáshoz. Ebben a filmben nincs eltúlzott színészi játék, nincsenek – a távol-keleti, különösen a koreai filmekre oly jellemző – gyerekesnek tűnő, harsány tréfák, gegek. Ez a film valódi dráma. Egyszerű eszközökkel elmesélt, kis költségvetésű, ám annál erőteljesebb hatású, életközeli alkotás, mely elég titkot rejt magában ahhoz, hogy megérje megnézni.


Varga Lóránt
Varga Lóránthttp://www.vargalorant.hu
A nevem Varga Lóránt és író vagyok. Nyomtatásban megjelent műveim mellett két éve "közösségi íróként" tevékenykedem, ami nyomon kísérhető honlapomon és Facebook oldalamon is. Kis gyerekkorom óta nézek filmeket. Ennek megfelelően mindig is közelemben maradt ez a művészeti ág. Egyetemi éveim alatt számtalan filmesztétika kurzus hallgatója voltam. Ha akarjuk, ha nem a XX. század második felétől a vizuális kutúra átvette a vezető szerepet. A tény fölött egyetlen író sem hunyhat szemet. Ennek szellemében egy általam vezetett, immár 10 éves Olvasókör is rendszeresen tárgyal filmalkotásokat. Olvasni jó. És jó filmet nézni is jó. Ez van!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Hírdetés

KI NE HAGYD!