Határeset (Border / Gräns – 2018) [Kritika]

A trollok támadása – avagy pedofíl emberek, transzi trollok

Ennek a filmnek a plakátja nem túl kecsegtető, mégis elolvasva rövid ismertetőjét talán egy péntek esti filmélményt remélhet tőle a néző. Sajnos csalódni fog és nem kellemesen. Pedig a svéd filmek általában nagyon jók.

„Tényleg kiszagolhatóak az emberi érzések?” kérdezi a főszereplő főnöke értetlenül, mikor a vámellenőr Tinafarkasorrával kiszimatol egy pedofíl felvételeket csempésző fiatalembert a határon. Izgalmasan hangzik és az első néhány percben örülhet a néző, hogy valami különös képességgel rendelkező, sajátos arcú karakter életét követheti nyomon, de ahogy a filmben a többi történet – ez sem bontakozik ki teljesen. Mindig gyanús, ha egy filmnek kettőnél több műfaji besorolása van, mert nagy a lehetőség arra, hogy a rendező egyszerre mindent szeretne közölni mindenféle módon, s végül nem közöl semmit se. Itt is ez történt: romlott emberiség, különleges képességek, a természet tisztelete, egy kis finn mitológia, szerelem, nyomozás, blabla.


Átlagos bűnügyesszerelmi történet lehetne mondjuk, de a szereplők valamiért feltünően rondák. Így átlagon alulinak vélem, mert bár a szerelem eszményítő ereje néhány pillanatra képes elfeledtetni velünk, hogy két esztétikai romhalmaz egyszerű egymásra találásáról van szó, a betegesen állatias egymásbaolvadásuk, állatiassá teszi szerelmüket is. S, hogy valami dráma is legyen, a trollpáros (mert ők nem emberek, hanem trollok) egyik tagja bosszúból az emberek kirekesztő magatartása miatt, csecsemőket cserél ki trollivadékokra, hogy azokat pedofíloknak adja el…wtf? Kérdeztem a vászon előtt ülve és azon gondolkozva, hogy mikor lesz már vége.

Az csak hab a tortán, hogy két főhősünk hermafrodita vagy transzvesztita vagy nem is lehet megfogalmazni micsoda és a „nő”-nek alienszerű farka nő, míg a „pasi”-nak nincs ilyenje. De miért érdekel bárkit is, hogy hogyan közösülnek a „trollok”? Aki gerjed az ilyen dolgokra, annak talán érdemes megnéznie, de ne várjon túl nagy színészi alakítást vagy technikai allűrt. Talán azoknak tudom ajánlani a filmet, akik szeretnek abszurd történeteken elgondolkozni, de szegényes a kepzelőereje ahhoz, hogy ezeket képszerűen maga elé vetítse. A rendező 2016-os, Shelley filmjét inkább ajánlanám ha valaki mindenképpen Ali Abbasi filmet szeretne nézni…ha van ilyen.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés22 Votes
49
Határeset
Összességében
Valójában semmiért sem tudom ajánlani, leszámítva két vagy három majdnem közhelyszerű társadalomkritikai mondatot, mert ezeken kívül semmilyen értéket nem közvetít, indokolatlanul hosszú és kiszámítható is.
Pozitívumok
Szépek a természeti felvételek
Negatívumok
Túl hosszú
Irreálisan irreális
Unalmas és semmitmondó
10
Értékelés

Friss

Szabó János emlék fragmentumai

Szabó János 1967-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenőtől, Konecsni Györgytől,...

Mindenki odavan a Top Gun: Maverickért

A cannes-i fesztiválon ötperces álló ovációval ünnepelték Tom Cruise új szuperprodukcióját, a Top Gun: Mavericket, a sztár pedig...

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Az utolsó Halloween-filmen, lehet, csodálkozni fognak a rajongók

Lehet, hogy Stephen King is bele fog kavarni az utolsó Halloween-filmbe, ezzel még kegyetlenebb véget...

Hasonlóak

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Nincs ki a négy kereke, de nem baj: Álom két keréken (Along for the ride, 2022 – Netflix) kritika

Ismét egy fiatalokról szóló, klasszikus történettel állt elő a Netflix, hogy megpróbálja kielégíteni egyre...

Multiverzumos túra Dokival: Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness – 2022) kritika

A Marvel legújabb fázisának célja egyértelmű az Endgame óta. Bevezetni a nézőket a Multiverzumba...