Határeset (Border / Gräns – 2018) [Kritika]

A trollok támadása – avagy pedofíl emberek, transzi trollok

Ennek a filmnek a plakátja nem túl kecsegtető, mégis elolvasva rövid ismertetőjét talán egy péntek esti filmélményt remélhet tőle a néző. Sajnos csalódni fog és nem kellemesen. Pedig a svéd filmek általában nagyon jók.

„Tényleg kiszagolhatóak az emberi érzések?” kérdezi a főszereplő főnöke értetlenül, mikor a vámellenőr Tinafarkasorrával kiszimatol egy pedofíl felvételeket csempésző fiatalembert a határon. Izgalmasan hangzik és az első néhány percben örülhet a néző, hogy valami különös képességgel rendelkező, sajátos arcú karakter életét követheti nyomon, de ahogy a filmben a többi történet – ez sem bontakozik ki teljesen. Mindig gyanús, ha egy filmnek kettőnél több műfaji besorolása van, mert nagy a lehetőség arra, hogy a rendező egyszerre mindent szeretne közölni mindenféle módon, s végül nem közöl semmit se. Itt is ez történt: romlott emberiség, különleges képességek, a természet tisztelete, egy kis finn mitológia, szerelem, nyomozás, blabla.


Átlagos bűnügyesszerelmi történet lehetne mondjuk, de a szereplők valamiért feltünően rondák. Így átlagon alulinak vélem, mert bár a szerelem eszményítő ereje néhány pillanatra képes elfeledtetni velünk, hogy két esztétikai romhalmaz egyszerű egymásra találásáról van szó, a betegesen állatias egymásbaolvadásuk, állatiassá teszi szerelmüket is. S, hogy valami dráma is legyen, a trollpáros (mert ők nem emberek, hanem trollok) egyik tagja bosszúból az emberek kirekesztő magatartása miatt, csecsemőket cserél ki trollivadékokra, hogy azokat pedofíloknak adja el…wtf? Kérdeztem a vászon előtt ülve és azon gondolkozva, hogy mikor lesz már vége.

Az csak hab a tortán, hogy két főhősünk hermafrodita vagy transzvesztita vagy nem is lehet megfogalmazni micsoda és a „nő”-nek alienszerű farka nő, míg a „pasi”-nak nincs ilyenje. De miért érdekel bárkit is, hogy hogyan közösülnek a „trollok”? Aki gerjed az ilyen dolgokra, annak talán érdemes megnéznie, de ne várjon túl nagy színészi alakítást vagy technikai allűrt. Talán azoknak tudom ajánlani a filmet, akik szeretnek abszurd történeteken elgondolkozni, de szegényes a kepzelőereje ahhoz, hogy ezeket képszerűen maga elé vetítse. A rendező 2016-os, Shelley filmjét inkább ajánlanám ha valaki mindenképpen Ali Abbasi filmet szeretne nézni…ha van ilyen.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés23 Votes
47
Határeset
Összességében
Valójában semmiért sem tudom ajánlani, leszámítva két vagy három majdnem közhelyszerű társadalomkritikai mondatot, mert ezeken kívül semmilyen értéket nem közvetít, indokolatlanul hosszú és kiszámítható is.
Pozitívumok
Szépek a természeti felvételek
Negatívumok
Túl hosszú
Irreálisan irreális
Unalmas és semmitmondó
10
Értékelés

Friss

A MűvészTerem pályázat lezárult

Nyáron írtunk a MűvészTerem nevű pályázatról. A kétfordulós verseny eredménye megvan, a második forduló...

Megérkezett az Outlander szakácskönyv

Történt már veled olyan, hogy néztél egy filmet/sorozatot, amiben jóízűen falatoztak és te nyál...

A vérszívó diktátor – A gróf (El Conde, 2023 – Netflix) kritika

Pablo Larraín világhírű chilei rendező konzervatív politikus szülők gyermekeként látta meg a napvilágot és...

“Tehetsz méh többet!” a Magyar Természettudományi Múzeum rendezvénye kisgyermekeknek

A Magyar Természettudományi Múzeum, Tehetsz méh többet! című rendezvénye főként a kisgyermekeket célozza meg....

Hasonlóak

A vérszívó diktátor – A gróf (El Conde, 2023 – Netflix) kritika

Pablo Larraín világhírű chilei rendező konzervatív politikus szülők gyermekeként látta meg a napvilágot és...

Branagh, Poirot és a kisértetek – Szeánsz Velencében (A Haunting in Venice, 2023) kritika

Poirot, Kenneth Branagh jóvoltából most Velence csodálatos kulisszái között nyomoz miközben néha a nézők...

Rózsaszínbe borult a világ – Barbie (2023) kritika

A Barbie-t senkinek nem kell bemutatni. Több évtizede már, hogy kislányok ezekkel a babákkal...