A trollok támadása – avagy pedofíl emberek, transzi trollok
Ennek a filmnek a plakátja nem túl kecsegtető, mégis elolvasva rövid ismertetőjét talán egy péntek esti filmélményt remélhet tőle a néző. Sajnos csalódni fog és nem kellemesen. Pedig a svéd filmek általában nagyon jók.
„Tényleg kiszagolhatóak az emberi érzések?” kérdezi a főszereplő főnöke értetlenül, mikor a vámellenőr Tina, farkasorrával kiszimatol egy pedofíl felvételeket csempésző fiatalembert a határon. Izgalmasan hangzik és az első néhány percben örülhet a néző, hogy valami különös képességgel rendelkező, sajátos arcú karakter életét követheti nyomon, de ahogy a filmben a többi történet – ez sem bontakozik ki teljesen. Mindig gyanús, ha egy filmnek kettőnél több műfaji besorolása van, mert nagy a lehetőség arra, hogy a rendező egyszerre mindent szeretne közölni mindenféle módon, s végül nem közöl semmit se. Itt is ez történt: romlott emberiség, különleges képességek, a természet tisztelete, egy kis finn mitológia, szerelem, nyomozás, blabla.
Átlagos bűnügyes–szerelmi történet lehetne mondjuk, de a szereplők valamiért feltünően rondák. Így átlagon alulinak vélem, mert bár a szerelem eszményítő ereje néhány pillanatra képes elfeledtetni velünk, hogy két esztétikai romhalmaz egyszerű egymásra találásáról van szó, a betegesen állatias egymásbaolvadásuk, állatiassá teszi szerelmüket is. S, hogy valami dráma is legyen, a trollpáros (mert ők nem emberek, hanem trollok) egyik tagja bosszúból az emberek kirekesztő magatartása miatt, csecsemőket cserél ki trollivadékokra, hogy azokat pedofíloknak adja el…wtf? Kérdeztem a vászon előtt ülve és azon gondolkozva, hogy mikor lesz már vége.
Az csak hab a tortán, hogy két főhősünk hermafrodita vagy transzvesztita – vagy nem is lehet megfogalmazni micsoda és a „nő”-nek alienszerű farka nő, míg a „pasi”-nak nincs ilyenje. De miért érdekel bárkit is, hogy hogyan közösülnek a „trollok”? Aki gerjed az ilyen dolgokra, annak talán érdemes megnéznie, de ne várjon túl nagy színészi alakítást vagy technikai allűrt. Talán azoknak tudom ajánlani a filmet, akik szeretnek abszurd történeteken elgondolkozni, de szegényes a kepzelőereje ahhoz, hogy ezeket képszerűen maga elé vetítse. A rendező 2016-os, Shelley filmjét inkább ajánlanám ha valaki mindenképpen Ali Abbasi filmet szeretne nézni…ha van ilyen.
