Határeset (Border / Gräns – 2018) [Kritika]

A trollok támadása – avagy pedofíl emberek, transzi trollok

Ennek a filmnek a plakátja nem túl kecsegtető, mégis elolvasva rövid ismertetőjét talán egy péntek esti filmélményt remélhet tőle a néző. Sajnos csalódni fog és nem kellemesen. Pedig a svéd filmek általában nagyon jók.

„Tényleg kiszagolhatóak az emberi érzések?” kérdezi a főszereplő főnöke értetlenül, mikor a vámellenőr Tinafarkasorrával kiszimatol egy pedofíl felvételeket csempésző fiatalembert a határon. Izgalmasan hangzik és az első néhány percben örülhet a néző, hogy valami különös képességgel rendelkező, sajátos arcú karakter életét követheti nyomon, de ahogy a filmben a többi történet – ez sem bontakozik ki teljesen. Mindig gyanús, ha egy filmnek kettőnél több műfaji besorolása van, mert nagy a lehetőség arra, hogy a rendező egyszerre mindent szeretne közölni mindenféle módon, s végül nem közöl semmit se. Itt is ez történt: romlott emberiség, különleges képességek, a természet tisztelete, egy kis finn mitológia, szerelem, nyomozás, blabla.


Átlagos bűnügyesszerelmi történet lehetne mondjuk, de a szereplők valamiért feltünően rondák. Így átlagon alulinak vélem, mert bár a szerelem eszményítő ereje néhány pillanatra képes elfeledtetni velünk, hogy két esztétikai romhalmaz egyszerű egymásra találásáról van szó, a betegesen állatias egymásbaolvadásuk, állatiassá teszi szerelmüket is. S, hogy valami dráma is legyen, a trollpáros (mert ők nem emberek, hanem trollok) egyik tagja bosszúból az emberek kirekesztő magatartása miatt, csecsemőket cserél ki trollivadékokra, hogy azokat pedofíloknak adja el…wtf? Kérdeztem a vászon előtt ülve és azon gondolkozva, hogy mikor lesz már vége.

Az csak hab a tortán, hogy két főhősünk hermafrodita vagy transzvesztita vagy nem is lehet megfogalmazni micsoda és a „nő”-nek alienszerű farka nő, míg a „pasi”-nak nincs ilyenje. De miért érdekel bárkit is, hogy hogyan közösülnek a „trollok”? Aki gerjed az ilyen dolgokra, annak talán érdemes megnéznie, de ne várjon túl nagy színészi alakítást vagy technikai allűrt. Talán azoknak tudom ajánlani a filmet, akik szeretnek abszurd történeteken elgondolkozni, de szegényes a kepzelőereje ahhoz, hogy ezeket képszerűen maga elé vetítse. A rendező 2016-os, Shelley filmjét inkább ajánlanám ha valaki mindenképpen Ali Abbasi filmet szeretne nézni…ha van ilyen.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés23 Votes
47
Határeset
Összességében
Valójában semmiért sem tudom ajánlani, leszámítva két vagy három majdnem közhelyszerű társadalomkritikai mondatot, mert ezeken kívül semmilyen értéket nem közvetít, indokolatlanul hosszú és kiszámítható is.
Pozitívumok
Szépek a természeti felvételek
Negatívumok
Túl hosszú
Irreálisan irreális
Unalmas és semmitmondó
10
Értékelés

Friss

The Last of Us 1-3. rész kritika (The Last of Us, 2023 – HBO Max)

Kevés olyan film, pláne sorozat van, amit az ún. mozaikcsalád képes együtt nézni. A...

Kopogás a kunyhóban kritika (Knock at the Cabin, 2023): Kipp-Kopp

M. Night Shyamalan az egyik legnagyobb kérdőjel Hollywoodban. Tehetsége kétségtelen, hiszen olyan klasszikusok fűződnek...

„Hollywood mára elmerült önmaga kényeztetésében” – mondja a sikerrendező

Miközben a nagy stúdiók igyekeznek biztosra menni, és sok esetben használt ötletekből építkező sorozatokban,...

Közös nevező: Farkas Attila és Farkas Éva kiállításán jártunk

2021-ben nyitotta meg kapuit a Bura Károly Galéria. Itt élt a híres prímás, Bura...

Hasonlóak

Kopogás a kunyhóban kritika (Knock at the Cabin, 2023): Kipp-Kopp

M. Night Shyamalan az egyik legnagyobb kérdőjel Hollywoodban. Tehetsége kétségtelen, hiszen olyan klasszikusok fűződnek...

A titokzatos nő kritika (Decision to Leave/Heojil kyolshim, 2022) – A bűn, és a szerelem összefonódása

Ez az alkotás, annak a Park Chan-wooknak a legújabb műve, akinek az életművében már...

Babylon kritika (Babylon, 2022) – Betekintés Hollywood legmélyebb bugyraiba

Damien Chazelle korunk egyik legnagyobb tehetsége. Még csak 37 éves, de már olyan nagyszabású...