Kékről álmodom (Blue My Mind – 2017) [Kritika]

Akár fiú vagy, akár lány, a kamaszéveidet biztosan te is megszenvedted, vagy így, vagy úgy. A Kékről álmodom Mia-ja (Luna Wedler) koránál fogva hasonló nehézségeken megy át, az ő sztoriját azonban egy kicsit más megközelítésben kísérhetjük figyelemmel.

Lisa Brühlmann színésznőként kezdte a pályafutását, 2010 óta rendez, eleinte rövidfilmeket készített, a Kékről álmodom az első nagyjátékfilme. A svájci direktor merész módon egy kissé talán már elcsépelt témához, a tinédzser lét zűrzavarához, annak néha felemelő, néha kétségbeejtő mivoltához nyúlt, és azt egy egészen meghökkentő perspektíván keresztül mutatja be. A történet eleinte azt igazolja, hogy ez a film se lesz más, mint egy kényelmetlen kamaszdráma, mely során a főhős végig bukdácsol egy nehéz időszakon, hogy aztán az életorbitálisan képen törölje. Fokozatosan tudunk meg egyre többet Mia-ról, aki szüleivel a tanév közepén váltott lakhelyet és iskolát, és ha nem lenne elég a tizenéves nyűg, még a beilleszkedéssel is meg kell küzdenie. Eddig semmi új, mégis, a kimerevített képek, a sok közeli és szuperközeli plán, illetve a minimalista háttérzene sejteti, hogy ez még csak a kezdet.

A szokásos sémákat kicsit sötétebb megközelítésben tálalja a rendező, nem a hagyományos cukrozott, giccses megoldásokkal fogunk találkozni. Ijesztő, ugyanakkor sokak számára ismerős jelenetek érkeznek: a tinilány, aki önmagát keresi, hajlandó elmenni a végletekig azért, hogy ne legyen „egy senki”. Összehaverkodik a legvadabbnak tűnő bandával, kimarad otthonról, meg van róla győződve, hogy örökbe fogadták, egyre erősebb sminket hord, és próbál valamit kezdeni a szexualitással, mint témával. Mire észbe kapna, teljesen beszippantotta a választott világ, a kérdéseire senkitől nem kap használható választ, úgy érzi, látszólag senki nem érti őt meg, mindeközben még a testi változás nyűgjével is meg kell küzdenie – a rendező ezen utóbbi folyamat bemutatásáért külön piros pontot érdemel.

Luna Wedler 19 éves létére kiválóan hozza a 15 éves bakfist, sikerült mindent beletennie a karakterbe, amitől hiteles lett, mégse játszotta túl a szerepét, a filmet pedig kétség kívül elviszi a hátán. A Zoe Pastelle Holthuizen által megformált Gianna ugyan mellékszereplő, mégis figyelemre méltó karakterfejlődést tud felmutatni. Bár ebben a műfajban nem dívik a spin-off, minden bizonnyal az ő története is megérne egy misét. A két lány kapcsolata felnőtt szemmel furcsán, visszaemlékezve saját tinédzser létünkre azonban mégis ismerősen bomlik ki, több stádiumot is megkülönböztethetünk, így téve teljessé a bizonytalan emberi kötelékekről szóló tanmesét.

Tempójában lassabb, témájában hétköznapibb, elbeszélésében újszerű, képi világában nagyszerű filmről van szóutóbbit Gabriel Lobos operatőrnek köszönhetjük, melyet azoknak a szülőknek (is) ajánlok, akiknek Mia-hoz hasonló korú gyerekük van. A film kevés, többnyire kurta párbeszéddel operál, a mondanivalót a környezet, a gesztusok és a színészi játék, a vége-csapóhoz közeledve pedig az egyre durvuló – mégis a nyers valójukban ábrázolt – jelenetek mutatják be. Nyilvánvaló tanulságot hordoz a szülő-gyerek, illetve úgy önmagában a felnőtt-gyerek kapcsolatról, arról, hogy a két fél ebben a korban milyen nehezen is érti meg egymást. Keserédes befejezéséből szintén okulhatunk, kortalanul akár: a testi változást nem tudjuk megakadályozni, de félni sem szabad tőle.


Kékről álmodom
Összességében
Újszerű, nyers, meghökkentő köntösben kapunk 97 percnyi metaforát arról, hogy egy tinédzser életében milyen drámát tud okozni a testi és lelki változás, a világ tágulása, a határok ledöntése, mindezt a kiváló rendezői és operatőri munka teszi befogadhatóvá, zsigerileg közelivé. Szülőknek kötelező!
Pozitívumok
Kiemelkedő színészijáték
Fontos mondanivalóval bír
Gyönyörű látványvilág
Negatívumok
Eleinte lassú tempó
Nehezen befogadható és emészthető
75
Értékelés

Friss

Szabó János emlék fragmentumai

Szabó János 1967-ben fejezte be tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenőtől, Konecsni Györgytől,...

Mindenki odavan a Top Gun: Maverickért

A cannes-i fesztiválon ötperces álló ovációval ünnepelték Tom Cruise új szuperprodukcióját, a Top Gun: Mavericket, a sztár pedig...

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Az utolsó Halloween-filmen, lehet, csodálkozni fognak a rajongók

Lehet, hogy Stephen King is bele fog kavarni az utolsó Halloween-filmbe, ezzel még kegyetlenebb véget...
Majer Judit
Majer Judit
Műfajtól függetlenül képes vagyok rajongani filmekért és sorozatokért, igyekszem bennük meglátni a jót, és szeretem őket részletekbe menően is elemezni. Objektív kritika nem létezik, de törekedni kell rá.

Hasonlóak

Viking dráma a javából: Az Északi kritika (The Northman – 2022)

Robert Eggers már első mozijával feltette magát a filmezés térképére. A 2015-ös A Boszorkány...

Nincs ki a négy kereke, de nem baj: Álom két keréken (Along for the ride, 2022 – Netflix) kritika

Ismét egy fiatalokról szóló, klasszikus történettel állt elő a Netflix, hogy megpróbálja kielégíteni egyre...

Multiverzumos túra Dokival: Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness – 2022) kritika

A Marvel legújabb fázisának célja egyértelmű az Endgame óta. Bevezetni a nézőket a Multiverzumba...