Interjú Istennel (An Interview with God – 2018) [Kritika]

Sosem voltam vallásos. Világ életemben racionális embernek tartottam magam. És mindig csodáltam, sőt talán kicsit irigyeltem is azokat, akiknek nem esik nehezükre hinni. Persze én is naponta megnyitom a TopJoy app-ot a telefonomon és kívánok valami szépet a gyertyafújás előtt, de feltétel nélküli hit valamiben, ami nem kézzel fogható, érzékelhető vagy bizonyítható, az igenis rendkívüli és nem mindenkinek adatik meg. Nekem például nem. El is gondolkodtam a film megnézése előtt, hogy én miről beszélgetnék Istennel, ha alkalmam nyílna rá. Lehet, hogy ha leírnám mire jutottam, az érdekesebb lenne, mint Perry Lang filmje. Nem azért, mert felülmúlhatatlanul zseniális gondolataim vannak, hanem inkább azért mert, ha bárki belebotlana az öregbe – vagy öreglányba, ugyebár! S ezt most nem az elmúlt évek gender trendje miatt írom. Hanem mert a Dogma óta meg vagyok róla győződve, hogy igenis Alanis Morisette az Isten – és háromszor fél órát beszélhet vele, biztos vagyok benne, hogy az nem így zajlana.

De kezdjük az elején. Adva van egy teológus újságíró, aki megjárta Afganisztánt. Természetesen keresztény – közhely ALERT – mert hát lássuk be, ha valaki találkozhat Istennel, az csakis egy tisztességes, amerikai, fehér, hithű keresztyén fiatalember lehet. Romokban a házassága és nyomasztják a háborús emlékei, de ő mégis egy veterán társának keres megbízható szakembert a PTSD (poszttraumás stressz szindróma) kezelésére. Felebaráti szeretetből csillagos ötös!!! Egy átlagosnak látszó reggelen kapcsolódunk be. De mi ugye tudjuk, hogy ha itt vagyunk, akkor ez nem EGY reggel, hanem AZ a reggel. Az a reggel, mikor minden megváltozik. Paul képtelen megbeszélni bármit is a feleségével, s inkább elindul a találkozóra az interjúalanyával, és mindemellett fogalma sincs róla mi vár rá az elkövetkezendő három napban. Sodródik az eseményekkel, mintegy a megoldást várva, de nem keresve.

Ez idáig még érdekes is lehetne, de ami izgalmas és megfelelően feszes tud lenni egy 45 perces sorozatepizódban, az másfél órában igen ritkán működik. Márpedig, ha megnézzük Perry Lang munkásságát, látható, hogy nem sok tapasztalata van nagyjátékfilmek terén. Nem mintha ettől még ne rendezhetett volna egy nagyon ütős filmet, ami valami újat mutat ember és Isten kapcsolatáról, a magunkhoz vezető útról, a lét értelméről, az emberi kapcsolatokról, a hétköznapi misztikumokról, vagy a racionalitás és természetfeletti örök párharcáról. De nem tette… Kaptunk helyette egy filmet, ami felböfögi az unásig ismert részleteit a Bibliának. Érdektelen kérdéseket válaszol meg rosszul, vagy sehogy. Persze védekezhet a film azzal, hogy ez nem Istenről szól, hanem Paul életéről és annak válságáról. Viszont akkor ehelyt kérek szépen mindenkit, akik azonosulni tudtak főhősünkkel, hogy mindenképp meséljék el nekem egy kávé mellett, hogy milyen pluszt adott nekik ez az alkotás. Cinizmust félretéve. Nem feltétlenül tagadom egy felsőbbrendű entitás létezését és irányítását, de ha egy ateistát kéne meggyőznöm ugyanerről, bizton nem ezzel a filmmel kezdeném, mert elrettentőbb, mint a Vidám Vasárnap és a 700-as klub együtt.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés26 Votes
25
Interjú istennel
Összességében
Egy rosszul összerakott, állami rendelésre készült propagandafilm talán alul tudja múlni ezt a jóindulatú, ámde fájdalmasan egyszerű vallási nyilatkozatot.
Pozitívumok
Vallási közhelyekre simán építhető egy geek ivós játék
Negatívumok
Okos akar lenni, de csak okoskodik
Néhol szándékosan félrevezető, de leginkább csak rosszul adagolt történetvezetés
Súlytalanná váló problémák, ugyancsak súlytalan feloldása
30
Értékelés

Friss

6 dolog, amit nem tudtál a szülinapos Mark Hamillről

Mark Hamill legismertebb szerepe valószínűleg élete végéig Luke Skywalker jedi lovag (majd későbbi mester...

Dühödt taxisok, robbanásveszélyes politikai krízis és 56-os golyózápor a Blokád új előzetesében

Alig több mint egy hónap múlva, október 20-án már a mozikban lesz látható az...

Németh Miklós: Életöröm című kiállítása a Virág Judit, és a Bodó Galériában

A Virág Judit, és a Bodó Galéria közös rendezvényén Németh Miklós festményei vannak kiállítva....

SINA – Utak a jövőbe (egy szubjektív riport)

Augusztus 02-19-ig volt megtekinthető Szilágyi Imola Nelli (SINA) OTTHONOM című szóló kiállítása a budapesti...
Gerzsenyi Bettika
Gerzsenyi Bettika
H’ellőke, Bettika vagyok, első ezen a néven! Bárki mást állít.. az rosszul tudja. Engem 36 éve hív így a nagymamám, szóval én nyertem! Édesanyám 5-6 évesen faragott belőlem filmrajongót. Kár, hogy a 6. életévemet megfelelőnek találta arra, hogy megnézzük a Rémálom az Elm utcában-t.. szánja-bánja, instant karma volt neki a 2 évig wc-re kísérgetésem, szóval ne bántsuk érte! De mondjuk utána már meg sem kottyant a kultikus „Get away from her you bitch!” mondat és a Boszorkányokat is végig tudtam nézni a moziban, míg más gyerekeket ki kellett kísérni. Nem rossz ez egy óvodástól, azért nah! Szóval nem sok mindentől lehet eltántorítani - na jó, a Szürke 50 árnyalata már sehogy sem csúszott - és 30 év izmos filmfogyasztásával a hátam mögött véleményem van kérem, s nem félek használni. Ennek az eredménye, hogy ezt a bemutatkozót ki kellett izzadnom magamból. Enjoy! #kattadióda

Hasonlóak

Buborék kritika (Bubble, 2022 – Netflix): A kishableány és a parkour története

Sokan elfelejtik, hogy az anime nem csak azt jelenti, hogy 80 epizódot végig kell...

Háromezer év vágyakozás kritika (Three Thousand Years of Longing, 2022) – Egy 3000 év hosszúnak tűnő film margójra

Hogy az értekezést egy egészen távoli kályhától indítsam: egyszer volt, hol nem volt, volt...

Miután boldogok leszünk kritika (After Ever Happy, 2022) – Ha azt hiszed ezzel vége a Miután sorozatnak, hát nagyon tévedsz!

Mivel a Miután könyvsorozat (4+1 könyv) tinik millióinak szívét dobogtatta meg, teljesen egyértelmű volt,...