péntek, április 19, 2024

Folyékony arany (Folyékony arany / Liquid Gold – 2019) [Kritika]

Múlthéten, A 16. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon volt a világpremierje a Kossuth-díjas Almási Tamás (Puskás Hungary, Tititá stb.) új filmjének, a Folyékony aranynak. Az alkotás a méltán világhírű tokaji aszút mutatja be, melyre a magyarok, mint igazi nemzeti szimbólumra tekintenek és közel 300 évig volt a világ legkeresettebb és ezáltal (is) legdrágább bora. A tokaji aszú egy fogalom, nem csupán egy bor, sokkal több annál. Egy tokaji aszút nem iszik az ember, hanem minden cseppjét kortyolgatja, ahogyan ezt a filmet is. Ez az a mozi, aminek a nézése közben főbenjáró bűn, – mondhatni proliság – popcornt csámcsogtatva beülni. Igazából egy pohár tokajival a kézben illene nézni, mert a film végére biztosan megkívánjuk.



A film egy évet ölel fel, ősztől őszig kapunk betekintést rajongói szemmel az aszúk életútjába. Bár nem megy bele olyan Spektrumosan a készítésbe az alkotás, mégis közelebb hozza a nézőt ehhez az italhoz és a köré épült miliőt. És leginkább magát a szőlőt hivatott központba állítani, nem is a bor készítését. Mire kell figyelni a szőlőszemek állapotánál, mennyire befolyásolja az időjárás, a környezeti hatások a szőlőszemek aszúvá érését. Az egyszerű halandó nem is gondolná, hogy némi eső, napsütés vagy akár köd és szél mennyire sorsdöntő lehet egy egész évjárat tekintetében. Sőt, egy igencsak ígéretesnek tűnő termésből, akár egy-két hét alatt pont az ellenkezője vállhat.

Három borász segítségével láthatjuk, hallhatjuk mennyire nehéz is ez a szakma és a film végére meg is tapasztaljuk, hogy mennyi mindennel jár, ha valaki borásznak szeretné adni a fejét. Nem csak a tokaji aszút érintő problémákról esik szó a filmben, hanem az utóbbi évtizedek rossz irányba haladó tendenciáját is érzékeljük, mind gazdasági, mind politikai és éghajlati viszonylatban is, mely igen megnehezíti még azoknak a szakembernek is a munkáját, életét, akiknek már a vérükben is bor folyik. A filmben szereplő borászok közül is kiemelkedik a világhírű Szepsy István és az ő tokaji borkülönlegességei. Főként ő és pincészete van a film középpontjában, rajta keresztül kapunk betekintést ebbe a varázslatos világba. Megismerhetjük, tanulhatunk némi érdekességet a jó aszú és a hozzá szükséges megfelelő szőlő szedésének, milyenségének fontosságáról. Látjuk, hogy a borász szakma hiába a sok évtizedes, (Szepsyéket tekintve több évszázadra visszatekinthető) tudás és tapasztalat, az időjárás igencsak befolyásoló tényezője a jó bornak. Nem mindegy mennyit és mikor esik az eső, mennyit süt a nap, mennyi levél takarja a fürtöket. Sőt, megtapasztaljuk, hogy ha az időjárás kegyes is a szőlősgazdákhoz akkor is ottvannak még a másik baljós árnyak, a seregélyek. Mikor hitchcocki filmeket meghazudtoló madársereg lepi el a szőlőültetvényeket és szinte feketévé teszi a kék eget a több ezer madárraj, valóságos félelmetes látványt nyújt, amihez Dés László vezette zenei aláfestés még inkább rémisztővé teszi a képkockákat.

A másik borászatot, a Kaláka pincészetet és ezzel Tökösmál dűlőit Alkonyi László vezetésével ismerhetjük meg. Az újságíróból lett borász szavai is hűen tükrözik, hogy ez nem csupán egy szakma, ez egy életérzés. Ezzel születni kell, csak úgy tudja az ember igazán jól csinálni, ha szívvel-lélekkel benne van ebben a szakmában. Megfigyelhetjük, hogy egy borászatnak mennyi szerteágazó része van, mennyi mindenre oda kell figyelnünk, hogy ami végül a hordókba, üvegekbe kerül, az ne csak egy ital legyen, hanem maga a BOR. A harmadik szereplő pedig Bacsó András, a Tokaj-Oremus pincészet igazgatója, aki ugyancsak személyesen vesz részt és ossza meg észrevételeit a nézőkkel a borok ezen világáról.

A nézők megtekinthetik egy-egy bor utóéletét is, pl. egy aukciós árverésen, ahol nem kis összegek kerülnek kalapács alá egy-egy borritkaságot tekintve. Bár a film a tokaji aszút állítja középpontba, de magukról a borászokról is kapunk némi életrajzi betekintést, ez legfőképpen Szepsy Istvánra vonatkozóan helytálló, akinek archív videóbevágásából tudhatjuk meg, milyen nemzetközi elismeréseknek birtokosa. A filmnek ad egy keretet az a rész, mikor mindhárom borász elmesél, illetve bemutatja azon utódját, aki majd méltón viheti tovább a családi vállalkozásokat.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés9 Votes
82


Folyékony arany
Összességében
Ez a 78 perces dokumentumfilm egy tisztelgés a tokaji aszú előtt, melyről lehetne akár több részes, órás filmet is forgatni, de ez pont így jó, ahogy van. A gyönyörű képi világ, a vágások, a történet elmesélés pont azt éri el, amit egy ilyen filmnek el kell. Büszkévé teszi az embert, hogy egy olyan nemzeti kincse van, mint a tokaji aszú. Kedvet kapva, hogy ellátogasson Tokaj varázslatos dombjaira és elkortyoljon egy pohár aszút.
Pozitívumok
Gyönyörű képek Tokaj szőlőseiről
A zene nagyon jól passzol a történethez
Megismerünk több borászt és borászatot, ami által közelebb érezhetjük ezt a világot
A 78 perces játékidő pont elég ahhoz, hogy végig fenntartsa az érdeklődésünket
Negatívumok
Magáról a Tokaji aszú készítésről nem kapunk elegendő információt
Csak a film legvégén tüntetik fel a 3 borász nevét és életrajzát 1-1 snitt erejéig
80
Értékelés

Friss

City scape, avagy Budapest sokféle arca: Az Álmatlanság című kiállításon jártunk a Zikkurat galériában

Alvászavar, insomnia, alvásképtelenség. Sokan küzdenek ezzel a problémával. A Zikkurat galériában olyan képzőművészek alkotásait...

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

ARA San Juan: Az eltűnt tengeralattjáró minisorozat (ARA San Juan: The The Submarine that Disappeared limited series, 2024 – Netflix) kritika

Ha hirtelen össze kell foglalnom, mit gondolok összességében a Netflix ARA San Juan: Az...

A művész és a társadalom – Szurcsik József: A varázsló kertje című kiállításán jártunk

Szurcsik József képzőművész kiállítása a Műcsarnokban látható. Címe: A varázsló kertje. A címadó képet...
Dörgő Dániel
Dörgő Dániel
A filmek, a mozik mindig is kiemelt részét képezték életemnek. Lassan huszadik éve lesz, hogy belekerültem a filmkészítés világába. Megannyi élmény ért ezalatt a két évtized alatt, sok produkcióban részt vehettem, világsztárokkal forgathattam. Majd jött egy lehetőség, hogy írhatnék kritikákat is. Számomra fontos szempont, - hogy sokakkal ellentétben- én nem akarom megmondani a nézőnek, hogy egy film jó-e vagy sem, kell-e szeretni vagy sem. Hanem, minél objektívebb alapon bemutatni egy alkotást, hogy az olvasó maga döntse el, az adott mozi számára mit nyújthat. Persze a kritikaírás tartogat magában szubjektivitást is, de minden embernek mások az igényei, így inkább az adott film érdekességeire, valamint az azzal kapcsolatos, fontosabb információkra helyezem a hangsúlyt. Hisz mindenki el tudja maga dönteni, hogy az neki tetszett-e vagy sem. Műfajban vannak prioritást élvező filmek számomra is, de szívesen megtekintek olyan alkotásokat is, melyeket alapból lehet nem néznék meg. Volt erre is példa már és rájöttem, minden filmből lehet tanulni, minden műfajra nyitottnak kell lenni. Így fejleszthetjük ismereteinket és önmagunkat is. Örömmel tölt el, hogy egy olyan nagyszerű csapat tagjaként, mint az Artsomnia, oszthatom meg filmes véleményem a közönséggel.

Hasonlóak

Horrortörténeti remekművek részhalmazait kombináló alkotás: Szeplőtlen (Immaculate – 2024) kritika

Sydney Sweeney az Eufória óta az egyik legnépszerűbb színésznővé vált egy olyan filmipari közegben,...

Egy magányos űrhajós története a naprendszer peremén: Az űrhajós (Spaceman – Netflix, 2024) kritika

Számomra sajnos a 2023-as év nem éppen a filmek aranyéve volt. Keveset is kaptunk...

Népirtás a szomszédban: Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest, 2023) kritika

Jonathan Glazer legújabb filmjével bizonyítja, hogy képes arra, amire a legnagyobbak: bármilyen műfajú filmet...