A Le Mans-i 24 órás autóverseny a világon a legrégebben – egészen pontosan 1923 óta – megrendezett futam, amelynek volt egy nagyon emlékezetes, de ugyanakkor rendkívül ellentmondásos éve. Az 1966-os szezonról van szó, amikor is a Ford Motor Company eldöntötte, hogy beszáll a verseny bizniszbe, azért, hogy legyőzze a rivális Ferrarit. Erről az eseményről és annak körülményeiről mesél nekünk James Mangold legújabb filmjében Az aszfalt királyaiban.
Ken Miles (Christian Bale) profi autóversenyző, aki egy autószerelő műhelyt vezet. Egy nap jóbarátját Carroll Shelbyt (Matt Damon), aki szintén autóversenyző felkeresi a Ford Motor Company egy visszautasíthatatlan ajánlattal, a feladata egyszerű megkell alkotnia a leggyorsabb versenyautót, amit a világ valaha látott, hogy az autógyártó cég megtudja nyerni a 66-os Le Mans-t. Shelby ebben Miles segítségét kéri, de nincsen könnyű dolguk, hiszen nem csak az idővel és a silány alapanyagokkal, de még a cég öltönyöseivel is fel kell venniük a harcot, hogy teljesíteni tudják a lehetetlennek tűnő megbízást.
Nem vagyok nagy autóverseny rajongó és a kocsik sem hoznak lázba túlzottan. A sokak által kedvelt és méltatott Hajsza a győzelemért sem volt ez én filmem, aminek ennek ellenére elismerem az érdemeit. Erre most jött James Mangold és azt kell mondjam le a kalappal előtte. Elérte azt, hogy a székbe süppedve izguljak a versenyeken és végig az volt az érzésem, hogy ott ülök a szereplők mellett a kocsiban, sőt mi több élvezem az élményt. Ez pedig a dinamikus és pörgős rendezésnek, valamint feszes vágásnak köszönhető. Ráadásul amellett sem lehet elmenni, hogy mennyire zseniális a film zenéje, amit Marco Beltrami és Buck Sanders raktak össze. Olyan extra löketet ad a mű tempójához, amihez foghatót régen tapsztaltam mozgóképnél. Annyira erős ennek a hármasnak (rendezés, vágás és filmzene) a hangulata, hogy már pusztán csak ez trió elvinné a hátán a mozit, de akkor még nem esett szó a dramaturgiai szempontból pazarul szerkesztett forgatókönyvről és a tökéletes castingról.
Mindezek olyan egyveleget alkotnak, ami garantáltan pozitív élményt fog nyújtani azoknak is, akik esetleg nem rajonganak az autókért. Matt Damon és Christian Bale között rendkívül jó a dinamika, egyszerűen pazarul működik a párosuk és mind a ketten Oscar gyanús alakítást nyújtanak, de legfőképp Bale. Hozzájuk zárkózik fel a harmadik helyre John Bernthal, aki ebben a filmben először ki tudott lépni a macsó akciósztár skatulyából és megmutatta, hogy tud ő komoly drámai szerepekben is tetszelegni. De rajtuk kívül is minden színész telitalálat, mindenki maximális teljesítményt nyújt és látszik, hogy lubickolnak szerepekben.
James Mangold megcsinálta a közel tökéletes autóversenyes filmet Az aszfalt királyaival, amely ezek után nem csak címében használja ezt a megtisztelő jelzőt, hanem egyúttal az ilyen témával foglalkozó filmek trónjára is felül. Innentől pedig nagyon kemény dolga lesz annak, aki megpróbálja majd ezt a filmet túlszárnyalni, mert a léc most nagyon magasra lett felhelyezve. Mindezt persze nem csak magának köszönheti, hanem a jól szervezett és profi stábnak, valamint a színészeknek is, akik mind egytől egyig hatalmas alázattal álltak hozzá Ken Miles és Carroll Shelby karakterének és barátságának, a 60-as évek hangulatának, a Ford Motor Company és a Ferrari rivalizálásának és a Le Mans-i 24 órás autóverseny szabályainak és menetének részletes bemutatásához. Voltak ugyan csetlései és botlásai a múltban Mangoldnak, de követte az Azonosság, A nyughatatlan, A börtönvonat Yumába és a Logan által kitaposott ösvényt és sikerült elkészítenie eddig legjobb filmjét.
[letsreviewuserrating postid=”18907″ id=”2592″ title=”Neked mennyire tetszett a film?” content_title=”Olvasói értékelés” image=”18914″ format=”1″ design=”1″ score_box=”off” skin=”2″][/letsreviewuserrating]
