15.5 C
Budapest
kedd, október 20, 2020
Kezdőlap Filmsomnia Kritikák Have a Nice Day (Hao ji le - 2017)

Have a Nice Day (Hao ji le – 2017) [Kritika]

Kína – talán mondanom sem kell – egy nagyon egyedi jelenség. Kilóg a nyugat által elképzelt világrendből, viszont mégis elhagyhatatlan, megkerülhetetlen, szerves része annak. Egyetlen párt, a Kínai Kommunista Párt uralkodik, amely ugyan rengeteg mindentől megfosztja polgárait, de mégis arra törekszik – értelemszerűen részben legitimitása igazolása érdekében -, hogy élhetőbbé és jobbá tegye számukra a közeget, amiben léteznek. Ellentmondást nem tűr, de folyamatosan megújul, rejtetten merítve a panaszokból, hogy a párt megőrizhesse kontinuitását. A nyílt, hangos kritikának nincs helye, bizonyos témák pedig szigorúan tabuk, s mégis fokozatosan nyílik, beengedve eddig tiltott, vagy idegen eszméket, mint a modern kapitalizmust. Pont ezért érdekes, hogy elkészülhetett az országban egy olyan film, mint a Have a nice day, de a fentieket tükrözi, hogy a kormány nyomására nem vett részt a Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon.

A történet középpontjában egy egymillió jüant – kb. 40 millió forintot – tartalmazó táska áll, amelyet egy nap Xiao Zhang ellop gengszter főnökétől, majd meglép. Hogy miért teszi? Szeretné kedvesének elcsépelt plasztikai műtétjét helyrehozni a szomszédos Koreában, és más utat nem lát, mint elvenni ezt az összeget. Cselekedete számos egyéb karatkert vonz be, akik a film alatt vagy rohannak a pénz után, vagy ha birtokolják, a többiek elől.
A Have a Nice Day animációja bájosan és jellegzetesen egyszerű. Alaposan kidolgozott hátterek sugározzák a kínai valóság egyik szeletét, hol neonfényes utcákat látunk, hol pedig leélt belső térségeket. A romlás állandó tényező, aminek érzését a folyamatos eső csak fokozza: leélt helyeken élnek kiélt emberek. Az irónia az egészben az, hogy míg minden a pusztulás felé tart, addig különféle építkezések vannak szem előtt. Az „animáció” szó itt kifejezetten érdekes, ugyanis az egész filmet, mozgalmassága ellenére, egyfajta statikusság jellemzi. A szereplők ritkán mozognak, és pislogásuk, apró mozdulataik, vagy például a cigarettafüst tekergése igazolja bennünk azt, hogy nem csak állóképeket nézünk. Ez azonban egyáltalán nem probléma: Jian Liu rendező és író azt szeretné, ha a dialógokra figyelnénk, ugyanis a lényeget ezek rejtik.

A különböző karakterek mind vágynak a pénzre, de fájdalmasan kisstílű álmaik és vágyaik vannak. Xiao Zhang célja tűnhet talán a legnemesebbnek, de az övé is roppant kicsinyesnek hat. A pénzt nem reális problémák orvoslására, hanem furcsa, vagy csupán túl egyszerű célra szánja mindenki. De ez nem is meglepő, elvégre mindannyian a középszerűség csapdájában lebegnek régóta: például a főhős után küldött bérgyilkos hentesként dolgozik, hogy kijöjjön a hónap végére. Ringbe száll még egy opportunista technokrata és barátnője is. Előbbi furcsa kütyüivel kiválóan demonstrálja azt a furcsa kínai szituációt, ahol az ultramodern technológia és a falusi visszamaradottság egyszerre létezik. Nagy hely Kína, de a Have a nice day figurái állandóan egymásba botlanak, a pénz pedig kevés ideig marad egy helyen, ami gyakorlatilag elvárható egy noir fekete komédiától.

Mindez azonban nem nyomasztóan, hanem egy ravasz, eléggé sajátos humorral átitatva kerül a néző tudtára. A gengszterfőnök például egy régi barátját kínozza épp és sztorizgat neki közös gyerekkorukról. Feleleveníti, hogy cimborája bepisilt náluk, vizelete pedig Tajvan formát öltött a lepedőn. Az ilyen kiszólások akkor értékelhetőek igazán, ha ismerjük Kína helyzetét – ebben az esetben például Tajvannal való kapcsolatát. A dialóg így állandó betekintést enged a különféle hátterű figurák élethelyzetébe és filozófiájába, görbe tükreként Kína lakosságának, legalábbis egy részének.
75 perc – ebből a stílusból – pont jó, ahol a poénok egy részén hangosan is nevethetünk, de legtöbbször magunkban érleljük a fürge be- és kiszólásokat, amelyeket még jobbá és mélyebbé tesz a kínai nyelv.

Talán a film kulcsmozzanata egy párbeszéd a szabadságról, illetve annak szintjeiről: a helyi, piaci szabadság az első fokozat, amit a szupermarketek szabadsága követ, majd a végcél, az online vásárlás szabadsága. A szabadság ezeknek az embereknek a vásárlás szabadsága, többről pedig nem is lehet szó.
Viszont sokszor talán túl felületes, és nem mer igazán kibontakozni. Mintha nem merne üzenni, csak motyogná az igazságot a bajsza alatt. A bizarr, humoros, és ritkán igazán erőszakos szituációk inkább morgások, mint nyilatkozatok. Egy fájdalmas igazságra tapint pedig rá, amit alátámaszt a tompa színvilág, a bravúros, néhol idegennek ható párbeszédek, vagy a The Shanghai Restoration Project fenomenális zenei aláfestése. De talán pont ezért létezhet. Mert így mondja, amit mond, és mert komoly változást nem idézhet elő. Mert tudja, hogy hol a helye. Sőt, lehet, hogy tényleg csak egy sima gengszter film rafkó párbeszédekkel. De az is lehet, hogy egy halk moraj, amely idővel ordítássá válhat.



Németh Gergő
Németh Gergő
Lelkes amatőrből lett filmkritikus, aki nem csak nézi a filmeket és ír róluk, de gyűjti is azokat. Az Artsomnia oldalán eddig közel 2000 cikk fűződik a nevemhez és reméljük a jövőben ez a szám csak nőni fog. Kedvenc filmek: Harcosok Klubja, Kontroll, Drive - Gázt!, A bárányok hallgatnak, Hetedik, Space Jam, Harry Potter-sorozat... Instagram: https://www.instagram.com/tattooedmoviecollector/
Hírdetés

KI NE HAGYD!