Az angyal (El Ángel – 2018) [Kritika]

Az emberek kétféleképpen állnak Almodóvar filmjeihez. Van, aki imádja és van aki messziről elkerüli azokat. Persze így van ezzel minden erős kézjeggyel és stílussal rendelkező rendező. Ritka, hogy valaki a nézők teljes spektrumát ki tudja elégíteni és még a tartalmat/karakterépítést/technikai újításokat váró kritikusokat is meggyőzze. Az angyal sem lesz kevésbé megosztó, mint Almodóvar eddigi filmjei, habár csak producerálta, de érezhető rajta a rá olyan nagyon jellemző arcpirító egyenesség, szóban és képben egyaránt. Na ne rohanjon senki fejvesztve a moziba, aki imádta a Volver-t, vagy a Mindent anyámról-t, mert Luis Ortega sokkal visszafogottabban dirigálta le a filmet, mint ahogyan azt a mestertől megszoktuk, így talán az argentín/spanyol virtust és mozit kedvelőknek itt-ott szinte elviselhetetlenül lassúvá fog válni a film.


De itt akkor ledobnám az igaz történet alapján készült kedvcsináló bombát. Carlos Eduardo Robledo Puch, vagy ahogy Argentínában ismerik, a „Halál angyala”, vagy a „Fekete angyal” ugyanis létező személy. Valóban angyalarcú volt, viszont megölt 11 embert 20 éves koráig. De ezen kívül a bűnlajstromán megtalálható a rablás, nemi erőszak, nemi erőszakban való részvétel, és emberrablás. Szóval, ha angyali is volt, semmiképp sem ártatlan. A Carlos név jelentése, szabad ember. Főszereplőnk ezt igazán komolyan is veszi. Úgy gondolja, neki bármit szabad, semminek sincs következménye. Egy olyan családba született, ahol az orvosok tanácsa a sűrű fohász volt a fogantatáshoz. Miután megtörtént, nem csoda, hogy Carlos anyja Isten legnagyobb kegyét, angyalát látja saját fiában. Pontosan ennyire megbocsátó és elnéző is vele. Carlos pedig igen nagy örömmel fogadja el a rá szabott szerepet. Szereti azt a végtelenül öntelt gondolatot, hogy ő Isten ajándéka, angyala, sőt kéme, aki bármit megtehet, nem tartozik számadással senkinek. Kénye kedvére tör be luxusvillákba, ahonnan apróságokat lop el, miközben dézsmálja a tulajok whiskey-ét és táncikál a nappalijukban. Annyira magabiztos, hogy elhisszük neki, mikor újdonsült barátjának Ramón-nak azt állítja, hogy nincs olyan helyzet, amiből ne tudná kidumálni magát.

Aztán ez a rendkívül furcsa módon szerzett új barátság, új kihágásokat generál.  A fiúk egy fegyverbolt kirablásával indítják be „pályafutásukat”, amit egyre súlyosabb bűntettek követnek. Mindez igen izgalmasan hangzik, de ez a film csak és kizárólag annak lesz érdekes, aki szereti a karakterdrámákat, érdekesnek találja az emberi pszichét és értékeli, mikor egy film és egy színészi játék érzékeltetni tudja, milyen is lehet egy nárcisztikus pszichopata érzelmi sivársága, apátiája és érzéketlensége a világgal szemben. Annak, aki ezt az igen apró halmazt gazdagítja, ígérem, imádni fogja a filmet.

Aki viszont egy feszes krimit, Almodóvar megszokott harsány stílusát, vagy egy pörgős akciófilmet vár, azt sajnos ki kell, hogy ábrándítsam. Nem ez lesz a kedvenc mozija idén. Állítólag ez a fiú rettegésben tartotta Buenos Aires-t, de ez a filmből nem igazán derült ki. Nem a megszokott macska-egér játékot kapjuk, egy tapasztalt és állhatatos nyomozóval. Nem kapjuk meg, csak az egyik oldalt, ezért nem is nagyon tudunk azonosulni senkivel, – ha esetleg mégis, akkor érdemes róla elbeszélgetni egy terapeutával – mintha csak néma szemtanúi lennénk olyan eseményeknek, amiket nem tudunk befolyásolni. A történeten végigívelő fekete humor feledteti velünk, hogy mit is művel ez a két fős „bűnbanda”, elérve nálam ugyanazt a flegma nemtörődömséget az erőszak iránt, amit Carlos is érezhetett. Számomra ebben rejlik a film zsenialitása.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés3 Votes
85
Az angyal
Összességében
Az Angyal egy cseppet sem angyali elbeszélés, egy olyan bátor nézőpontból, ami pszichiátriai diploma nélkül talán a legközelebb tudja vinni az átlag nézőt egy individualista pszichopata személyiségének látleletéhez.
Pozitívumok
Szép, korhű, gyönyörű képek
Bátor érzelmi világ (vagy annak hiánya)
Remek színészi játékok
Negatívumok
Egyáltalán nem krimi, erre senki ne számítson
Helyenként nagyon lassú
85
Értékelés

Friss

Dalra fakad az Átjáróház

Egyre inkább kirajzolódik a mozirajongók előtt, hogy miért lesz kihagyhatatlan film a decemberben a...

Brahmāstra: Első rész – Shiva kritika (Brahmāstra: Part One – Shiva, 2022 – Disney+): Szuperhős mozi indiai módra

Az indiai filmek temperamentuma mindig irigylésre méltó, zenés és táncos jelenetekkel tarkított romantikus alkotásokról...

A csoda kritika (The Wonder – 2022, Netflix): Florence Pugh egy csoda

Florence Pugh egyértelműen napjaink egyik legtehetségesebb színésznője. A csoda című kosztümös thriller már elérhető...
Gerzsenyi Bettika
Gerzsenyi Bettika
H’ellőke, Bettika vagyok, első ezen a néven! Bárki mást állít.. az rosszul tudja. Engem 36 éve hív így a nagymamám, szóval én nyertem! Édesanyám 5-6 évesen faragott belőlem filmrajongót. Kár, hogy a 6. életévemet megfelelőnek találta arra, hogy megnézzük a Rémálom az Elm utcában-t.. szánja-bánja, instant karma volt neki a 2 évig wc-re kísérgetésem, szóval ne bántsuk érte! De mondjuk utána már meg sem kottyant a kultikus „Get away from her you bitch!” mondat és a Boszorkányokat is végig tudtam nézni a moziban, míg más gyerekeket ki kellett kísérni. Nem rossz ez egy óvodástól, azért nah! Szóval nem sok mindentől lehet eltántorítani - na jó, a Szürke 50 árnyalata már sehogy sem csúszott - és 30 év izmos filmfogyasztásával a hátam mögött véleményem van kérem, s nem félek használni. Ennek az eredménye, hogy ezt a bemutatkozót ki kellett izzadnom magamból. Enjoy! #kattadióda

Hasonlóak

Brahmāstra: Első rész – Shiva kritika (Brahmāstra: Part One – Shiva, 2022 – Disney+): Szuperhős mozi indiai módra

Az indiai filmek temperamentuma mindig irigylésre méltó, zenés és táncos jelenetekkel tarkított romantikus alkotásokról...

A csoda kritika (The Wonder – 2022, Netflix): Florence Pugh egy csoda

Florence Pugh egyértelműen napjaink egyik legtehetségesebb színésznője. A csoda című kosztümös thriller már elérhető...