7 C
Budapest
szombat, október 24, 2020
Kezdőlap Filmsomnia Kritikák Hogyan legyél jó feleség? (La bonne épouse, 2020): Filmkritika

Hogyan legyél jó feleség? (La bonne épouse, 2020): Filmkritika

Avagy franciakémes kovászos uborkával.

Adott egy karanténidőszak és az öröm, amikor több hónap megvonás után az ember fia végre beülhet egy filmre. Egy nyári, francia filmre. Kell ennél nagyobb öröm? A film jól kezdődik. Van benne minden, ami egy francia filmet élvezetessé tehet. Kisváros, jó karakterek, könnyed, de mégis érdekes történet, mely egy iskoláról szól és annak vezetőiről: a flamingóról (Juliette Binoche), a pingvinről (Noémie Lvovsky) és a medvéről (Yolande Moreau). Remek összeállítás.

1967. Egy kisvárosi Háziasszony nevelő intézetben új évfolyam indul. A tanulók megérkeznek és megtudják, hogy egy nő alapvető feladata a férj jól tartása és az engedelmesség. Az iskola elindul és van itt főzés, mosás és testhigiénia óra doszt. Kedves, szórakoztató jelenetek karolnak egymásba, ahogy egyre csak bonyolódik a történet. Eddig a franciakrémes nem okozott csalódást. Szépen lassan megértjük, hogy ez a film nem tör nagy babérokra. Követi a már bejáratott utat: sokszor kipróbált elemekkel szórakoztat. Aki kicsit előre akar gondolkodni, az persze hamar rájön, hogy az egésznek majd lesz valami mondanivalója, hogy a nő persze nem csak azért létezik, mert jó nyúlragut tud főzni. Ennek a változásnak hátteret ad a párizsi ifjúság által kirobbantott diáklázadás, mely nem csak az erkölcsöket, de a nőket érintő „ancient regime” gondolkodást is kikezdte. Nem is szólva arról, hogy a közben megözvegyült főnökasszony Paulette (Binoche) is szerelmes lett.

Mi ennek is örülünk, mert ettől érdekesebb lett a történet és jobban szórakozunk. Hiszen tudjuk, hogy ez a kis filmecske éppen erről szól: a változásról. A történet pedig csak lebeg előre, mint valami nyári szellő, és mi érezzük, hogy ennél nem is várhatunk többet. Egyszerű karaktereket látunk, már-már túlontúl egyszerű jeleneteket, mint például az esőcsatornára mászó hősszerelmes monológja, de hát nyár van, vége a karanténnak, jó ez így. És különben is, ott van Binoche.

Binoche, aki csodás színésznő. De ez az állítás külön-külön is értelmezhető: csodás színész, és csodás nő. Olyan színész, aki elvisz a hátán egy filmet, legyen az akármilyen középszerű. Tehát a színészi játékkal sincs semmi gond. Akkor miért sétál ki az ember a moziból önfeledt jókedv helyett kissé zavarodott mosollyal az arcán? Az utolsó öt perc miatt. Mely furcsa, érthetetlen és még a franciáknak is talán túlontúl francia.


*Enyhe SPOILER, mely a történetből nem sokat, a hangulatról annál többet elárul*

Történik ugyanis, hogy az események egy párizsi kiránduláshoz vezetik az iskolát, azonban a főváros a forrongások miatt le van zárva. A hétköznapi néző viszont érzi, hogy a film a végéhez közeledik, miközben a megoldás még a kanyarban sem látszik. Hogyan farolhat ki egy ilyen csávából a rendező? Talán több megoldás is akad, de amit ő választott, az több, mint furcsa. Mert Paulette, a növendékek, a pingvin és a medve táncra perdülnek, mintha Párizs felé félúton átsétáltak volna a Fame díszletei közé. Miközben zúg a csoportos hip-hop, a szöveg (nagyjából egy középiskolai előadás színvonalát idéző) feminista kiáltvánnyá válik, ahol szó szerint a szánkba rágják, hogy nem kell több elnyomás, a nő értékes, a nők egyenrangúak. Hátborzongató élénkséggel jutnak eszünkbe régmúlt irodalmi színpadok kamaszemlékei, és csak tátjuk a szánkat.

*Enyhe SPOILER vége*

Aztán jön a vége főcím és az egyszeri néző azon tűnődik, hogy mire volt ez jó. Vajon ő értette félre a műfajt, vagy belekeveredett a manapság oly előszeretettel alkalmazott műfaj-hibrid filmek hálójába, vagy egyszerűen a film vége el van rontva, de alaposan?Persze nincs nagy dráma. Nem szakadt le az ég, és Binochet látni nem olyan rossz dolog. De azért mégis: miért kellett ez?


VÉGSŐ PONTOZÁS

Rendezés
45 %
Színészi alakítás
75 %
Történet/Forgatókönyv
50 %
Fényképezés
50 %
Filmzene/Hang/Effekt
50 %

Összegzés

A film igazi francia, könnyed nyári alkotás, és senkit nem fog cserben hagyni, aki nem vágyik ennél többre. De vigyázat: aki érzékeny a műfajokra, akit zavar, ha a franciakrémesre egy kis kovászos uborka kerül, annak javaslom, hogy a vége előtt öt perccel sétáljon ki a moziból.
Varga Lóránt
Varga Lóránthttp://www.vargalorant.hu
A nevem Varga Lóránt és író vagyok. Nyomtatásban megjelent műveim mellett két éve "közösségi íróként" tevékenykedem, ami nyomon kísérhető honlapomon és Facebook oldalamon is. Kis gyerekkorom óta nézek filmeket. Ennek megfelelően mindig is közelemben maradt ez a művészeti ág. Egyetemi éveim alatt számtalan filmesztétika kurzus hallgatója voltam. Ha akarjuk, ha nem a XX. század második felétől a vizuális kutúra átvette a vezető szerepet. A tény fölött egyetlen író sem hunyhat szemet. Ennek szellemében egy általam vezetett, immár 10 éves Olvasókör is rendszeresen tárgyal filmalkotásokat. Olvasni jó. És jó filmet nézni is jó. Ez van!
Hírdetés

KI NE HAGYD!